Trust me baby

Magamnak is hazudtam

-Lukenak barátnője van -ismételtem

-Ez hülyeség. Ugye ezt most csak kitaláltad?

-Calum. Komolyan? Ennyire bízol bennem?

-Nem tudom. -nézett le a földre és egy darabig azt figyelte

-Hát kösz. -hatát fordítottam és a szobámba siettem. Rosszul esett. Calum kételkedik bennem, pedig egészen idáig megbízott bennem. És most... Nem tudom eldönteni, hogy az esik-e rosszul, hogy Lukenak barátnője van, vagy az hogy Calum kételkedik bennem. Nem, Luke nem érdekel.

A legszörnyűbb hogy ezzel talán magamnak is hazudtam.

Lassan egy órája voltam egyedül a szobámban. Calum hangját szerencsére nem hallottam, de feltehetőleg a szobájában van, vagy még a nappaliban.
Unalmamban a matekot próbáltam értelmezni, vagy legalább valamilyen szinten megtanulni, de semmit se bírtam megjegyezni. Folyamatosan Lukeon járt az eszem. Eli koncentrálj.. Luke felesleges időpocsékolás.
-Bejöhetek? -kopogott Calum az ajtón
-Gyere
Lassan közeledett felém. Lépéseit még jobban lelassította, amikor már az ágyam mellett volt.
-Leülhetek?
-Ülj.
Legalább 5 percig tartott a kínos néma csend. Láttam rajta, hogy valamit akar mondani, de egy hang se csúszott ki a száján.
-Eli, beszélhetnénk? -tette lassan kezét a combomra
-Beszélhetünk
-Nézd, te valamit szerintem nagyon félreérhettél. Lukenak... -kezdte volna, de gyorsan félbeszakítottam
-Calum, hidd el ez engem nagyon nem érdekel. Luke egyébként se az estem, főleg úgy nem hogy barátnője van, de ez jelen esetben mindegy is. Csak hagyj ezzel a sráccal, és kész.
Felsóhajtott és hátra dőlt az ágyamon. Felsője felcsúszott a derekáig, így izmos hasa bámult rám, amit persze nem bámultam, hiszen még is csak az unokatesóm.
-Cal, értékelem hogy megjutalmaznál a hasad látványával, de ennyire ne túlozd el. -csaptam rá játékosan az előbb említett testrészre, mire ő felszisszent
-Hé. Nehogy Jessica féltékeny legyen. -nevette el magát, majd karomnál fogva magához húzott és elterülve átkarolt
-Cal -beszéltem a mellkasába
-Mondjad
-Veled és Jessica-val mi a helyzet? Nem mesélsz rólatok sose. -néztem rá
-Nincs semmi. Szeretjük egymást és ez éppen elég.
-Értem.

-Mit tanultál annyira az előbb? -nézett a füzetemre és a mellette lévő könyvekre
-Matek. Hamarosan írunk, és legalább négyesre meg kellene írnom. Különben cseszhetem az egész évemet.
-Tudod, van egy ismerősöm, aki elég jó matekos. Beszélek majd vele, ha akarod. -mosolyodott el
-Az jönne most.

Lassan egy órája olvasom át az egész füzetet, de még mindig nem maradt meg a fejemben az anyag. Nem tudom hol jár ilyenkor az eszem. Csak olvastam, és olvastam, amikor benyitottak az ajtón.
-Eli, itt is van a matekzseni. -lépett be Lukeal az oldalán
-Mi van? -ültem fel és csak bámultam. Calumot most egyszerűen meg tudtam volna ölni.
-Luke nagyon vágja a matekot, szóval.. tanulhatnátok együtt. Nem nagy dolog.-tárta szét karjait. Arcán ott rejtőzködött a sunyi mosolya, ami most teljesen megőrjített. Luke pedig... csak mosolygott. Azt a mosolyt pedig szívesen letöröltem volna.
-Na hát akkor én magatokra is hagylak titeket. Eli, használd ki az alkalmat. Mármint, a tanuláshoz. -kacsintott majd kiszaladt az ajtón
-Mivel kezdjünk? -ült le az ágyamra, kezében a matek füzetemmel
-Azzal hogy leveshez a ruhád.
-Mi?
-Kabátban meg fogsz sülni.
-Ja igen... igazad van. De vissza térve a matekra, mit nem értesz? Mit magyarázzak el először?
-Mindent.
-Felesleges mindent megtanulnod. Csak a fontosakat kell, a többi felesleges. -ültem hozzá közelebb, hogy jobban lássam a feladatokat, ő meg ezt kihasználva, kezét lassan lábamra csúsztatta
-Luke. Matek. -néztem rá majd lesöpörtem combomról a kezét, ő pedig morcosan rám nézett.

Tizedjére ismételhettük már át a feladatot, mikor helyesen megoldottam. Örömömben átöleltem Lukeot és megköszöntem neki hogy segített.
-Semmiség. Ha kell, legközelebb is segítek. -ölelt még mindig, majd lassan eltolt magától hogy a szemembe nézhessen
-Luke...
-Eli. Megbeszélhetnénk azt ami történt?-nézett mélyen a szemembe
-Nincs mit megbeszélni. Barátnőd van.
-Eli. Akivel hallottál beszélni, az anyukám volt. -mosolyodott el, majd végigsimította kezét az arcomon
-Mi? -döbbentem le
-De azt hiszem lényegtelen hogy ki volt az. Végül is van barátod, nem? -harapott bele ajkaiba, közben szemébe csillogott a remény
-Nem.. -hajtottam le a fejem
Az állam alá nyúlt, és lassan felemeltette a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. Ajkai már vészesen közeledtek, de én félbeszakítottam
-Luke.. ne.. -suttogtam, de lassan már súrolták egymást ajkaink
-Mit kértek en...? -rontott be Calum, így elhúzódtunk egymástól még a csók előtt- ...ni? Mi a...?