Trust me baby

Isteni vagy

Egy hét telt el, amióta Luke és én tényleg együtt vagyunk. Azóta minden nap egyre jobb és jobb lett, és ezt mind neki köszönhetem. Épp az utolsó óráról csengettek ki, amikor Luke odajött hozzám teljesen kivirulva.

-Akkor este filmezés nálatok? -kérdezte, miközben átvette a könyveim.
-Jobban járunk ha ma inkább a szobámba maradunk. Tudod, Cal még mondta hogy valamikor ott aludna a barátnője, és hát pont ma fog. -hangomon tisztán hallható volt az a lelkesedés, amit az iránt a lány iránt érzek. A múltkori kis nyomulós akciója után, nem igen rajongok érte.
-Miért nem filmezünk velük? -nézett rám értetlenül. Lukenak nem nagyon beszéltem arról hogy mennyire zavarna. Nem akartam már az elején a féltékeny és hisztis barátnőt játszani.
-Nincs kedvem azt figyelni hogyan falják egymást. Ennyi erővel befizethetnék egy pornó honlapra. -nevettünk mind a ketten.

-Hát jó. Akkor kitalálok valami jó kis programot... -harapott a szájába, mire én is követtem a példáját. Kimentünk a suliból és Luke kocsijába ültünk. Folyamatosan arról beszélt, mennyire örülnének a szülei ha elmennék hozzájuk egy vacsorára, hogy bemutasson, de én csak azt válaszoltam hogy még várjunk ezzel. Néhány perccel később már a házunk előtt is voltunk.
-Köszi hogy elhoztál. -nyomtam ajkaira egy búcsúcsókot, majd kiszálltam.

-Akkor este! -intett, majd becsuktam az ajtót, ő pedig elhajtott.
Éppen nyitottam be a házba, mikor hangos nevetésre lettem figyelmes. Annyira éles volt, hogy már sértette a fülemet. A nappali felé lépkedtem, és sajnos tisztába kellett azzal lennem, hogy ma Ő is itt lesz.
-Sziasztok.-köszöntem, majd ledobtam magam a kanapéra.
-Nem úgy volt hogy Lukenál alszol? -kérdezte Jessica. Úgy látszik a 21.században már nem divat a köszönés..
-Megmondtam világosan hogy Luke itt alszik, nem Calum? -néztem rá.
-Jah de.. Bocs Jess, ezt az apróságot elfelejtettem mondani.-mosolygott rá az említett személyre.

-Kössz hogy időben szólsz. Pedig izgalmas terveim lettek volna ma estére. -simított végig mellkasán.

-Na jó, én megyek, még a végén vissza jön az ebédem. -indultam meg a szobám felé.
Már csak az vigasztalt, hogy nem egyedül kell ezt az egészet kibírnom, hanem Luke is itt lesz. Valójába kicsit félek, hogy Jessica megint rámászik, de megbízok Lukeban.
A szobámba értem és ledobtam a táskám az ágyam mellé. Nem volt tervemben az hogy ma tanuljak, de szívesebben csináltam inkább most azt, mint hogy Calumékkal csevegjek.

Úgy elszaladt az idő, hogy észre se vettem hogy már sötét van és Luke az ajtómban áll. Életemben nem tanultam vagy olvastam ennyit, mint most ez alatt a pár óra alatt.
-Hát te meg hogy hogy tanulsz? Lázas vagy? -poénkodott, miközben odajött mellém és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Ha ha ha, de vicces vagy. Nem volt jobb dolgom. De egyébként te meg miért jöttél később? -kezdtem kíváncsiskodni.
-Még lent beszélgettem Calumékkal. Tök jó fej Jess, jobban meg kellene ismerned. -ahogy kimondta a nevét, felkavarodott a gyomrom. Oké, nem történt közöttük semmi, csak egy kicsit rámászott Lukera, de én már akkor se bírom, ezt értsék meg. Nem tudom Calumnak milyen lett volna, ha Luke mászik rá.
-Nem terveztem legjobb barátos nyakláncot venni neki. -nevettem el magam
-Ahj már Eli, ne legyél ennyire makacs. -ölelt át szorosan.

-Csak felejtsük el hogy ők is itt vannak, és minden rendben lesz.

Már lassan egy órája Luke az eldugott kiskori képeimet elemezgetni, én meg csak fekszem mellette és reménykedek abban hogy ezek a képek nem égnek bele az agyába.
-Baromi édes voltál. -nevetett ismét.
-Csak voltam? -húztam fel az egyik szemöldököm, miközben Luke letette a képeket a földre.
-Most is az vagy. -rántott hirtelen magára majd megcsókolt. Viszonoztam a csókot, mire Luke végigsimított hátamon. Nem törődtem azzal hogy rajtunk kívül mások is vannak a házban. Apró csókokkal kezdtem nyakát kényeztetni, mire néha néha egy apróbb sóhaj hagyta el a száját. Jó érzés volt tudni, hogy ezt én váltom ki belőle. Egy pillanatra megálltam és csak néztem az arcát,ő is rám nézett.
-Ahj ne kínozz már. -mondta majd egy hirtelen mozdulattal, helyet cseréltünk és én voltam alul. Hosszasan megcsókolt majd pólóm alá nyúlt, és próbálta azt lehúzni rólam. Próbáltam segíteni neki azzal, hogy felemeltem hátam, így már le is került a felsőm majd az övé is.

Fáradtan terült el mellettem, és mind ketten kapkodtuk még a levegőt.
-Isteni vagy. -suttogta, majd felém fordult és bámulni kezdett.
-Te sem panaszkodhatsz. -haraptam bele a számban, mikor végiggondoltam mi is történt az imént.