Trust me baby

Az a hang, az a nevetés

-Hello Cal! Este nálatok? -szólalt meg egy kissé rekedtes, ismeretlen hang a vonal másik végéből
-Ohm... szerintem téves számot hívtál, bocsi. De ha Calumot keresed, ő nincs itthon, a barátnőjével van. -Cal az unokatesóm. Szinte minden idejét az új barátnőjével tölti.
-Oh, Te ki vagy? -vette kicsit vissza a hangerőt. Hallható volt, hogy mosolyog.
-Cal uncsitesója. És te? -ültem le az ágyam szélére, miközben a takaróm végét babráltam
-Calum egyik haverja. Na de akkor már a nevedet is elárulhatnád drága.
-Először is, nem vagyok a drágád. Másodszor, honnan tudjam, hogy igazat mondasz? Lehet egy 30 éves pedofil vagy, aki torzítja a hangját.
-Honnan tudod, hogy nem leszel a drágám? -nevetett édesen. A nevetésétől kirázott a hideg, persze ez jó értelemben- Oh és vigyázz, tényleg pedofil vagyok és 30 éves, ha meglátsz az utcátokban egy fekete furgont, fuss kislány, nehogy elraboljanak. -nevetett ismét
-De vicces valaki. Csak nem Calum fertőzött meg a fergeteges humorával?
-Szóval már elhiszed, hogy ismerem?
-Azt nem mondtam.
-Egyébként Luke vagyok. Luke Hemmings, a jövendőbeli férjed
-Nem is ismerjük egymást, te pedig máris az esküvőt tervezed? Ne velem szórakozz, köszi -vettem el a telefont a fülemtől majd kinyomtam

Egy óra se telt el, mikor Calum hangját hallottam meg a bejárati ajtó felől. Jessicaval beszélt, ezt már tudtam, mert folyamatosan nyálas szövegeket mondott feltehetően a telefonba, hiszen válasz nem érkezett. Egyedül van, tökéletes alaklom arra, hogy megkérdezzem melyik nyomorék haverja szórakozott az előbb velem.
-Cal! -üvöltöttem le a nevét, miközben a lépcsőn kisebb maraton futást rendeztem
Két szempár szegeződött rám. Az egyik tulajdonosa Cal volt, de a másik srácot életembe nem láttam se itt, se sehol. Bevallom elég jól nézett ki. Enyhén kócos, szőke tincses haja a tökéletes külsőt adta. Tengerkék szemei alatt egy-egy szürke folt volt. Egy kockás ingben és egy fekete szaggatott farmerben ült éppen a bárszéken, Cal meg valamit öntött volna neki.
-Hé Eli! -legyezett arcom előtt Cal
-Hm? -mormogtam miközben szemeimet rá vezettem
-Már vagy fél perce itt állsz és bámulod. Nehogy szerelmes legyél. -nevette el magát. Visszanéztem a srácra, de ő csak csendben ült és vigyorogva követte minden lépésemet, mint aki előre eldöntötte volna már, hogy ő meg nem szólal.
-Hidd el nem ezért jöttem ide. -forgattam meg szemeimet, közben összekulcsoltam magam előtt kezeimet- Csak szólni akartam, hogy mond meg a kis haverjaidnak, hogy ne hívogassanak mert legközelebb velük beszélgetek el és nem veled.
-Miről van szó? -nézett rám értetlenül. Oh Calum Hood ne nézz hülyének.
-Azt hiszem én tudom miről beszél. -nevette el magát. Az a hang, az a nevetés... pontosan ugyan olyan mint...
Egy másodpercre leblokkoltam és csak néztem ki bambán a fejemből. Tényleg ő lett volna az?
-Te voltál. -mutattam rá- Jézusom... szólj, ha elment, én addig nem akarok lejönni!
A szobámban indultam volna, de Cal ölelésbe húzott vissza óriási medve mancsaival.
-Ne hisztizz már Eli! Csak ismerd meg és meglátod, odáig leszel érte. -suttogta a fülembe nyugtató hangon. Szerencséje, hogy a hangja és az ölelése rég óta megnyugtat, különben már rég odafutottam volna Lukehhoz, megfogtam volna a tökeletes hajánál fogva és kidobtam volna az ablakon.
-Ha annyira akarod-csoszogtam a hűtőhöz, és kivettem belőle egy kis dinnyét reggelinek, hogy legalább a kaja feldobja valamennyire a napom. Azt nem mondta, hogy beszélni vagy hogy egyáltalán szólni kell hozzá, ez pedig nem lesz túlságosan nehéz nekem.
Cal és Luke folyamatosan vagy a suli focicsapatáról, vagy a pompon lányokról beszélt, ami kezdett már eléggé unalmas lenni. Legalább is nekem. A Lukeal való szemkontaktust folyamatosan kerültem, talán kissé felidegesítettem ezzel, vagy nem is tudom, de nagyon jól esett.
Nem tűnt valami szimpatikusnak, de valamiért nagyon is érdekelt, hogy miért beszélt úgy hozzám a telefonban, ahogy.
-Cal, ha jól emlékszem neked van egy olyanod, hogy barátnő. -néztem rá miközben egy falat dinnyét készültem megenni. Kedveltem Jessicat többé kevésbé, habár néha igazi nyálgépek Calummal.
-Hé, nem én hoztam fel a témát. -tette maga elé a kezét mintha védekezne
-Nem csodálom. -céloztam a Lukeal való telefonos beszélgetésünkre, ami kis idő múlva le is esett nekik talán
-Ne mond, hogy nem tetszett. -kacsintott rám Luke, majd a tányéromról elvett egy kis falatnyi dinnyét
-Azt még meg akartam enni. -kulcsoltam össze a kezeimet, miközben szúrós szemekkel néztem rá
-Mindig ezt csinálja? -fordult Calum felé
-Ha kajáról van szó, mindig. -nevették el magukat. A tányéromat a mosogatóba raktam, majd elterültem a kanapén, hogy még csak véletlen se tudjanak mellém ülni.
Folyamatosan a tv-t figyeltem, de éreztem valahogy, hogy Luke folyamatosan engem figyel. Tekintete mintha égette volna a bőrömet.