Trust me baby

/:part 12

Reggel Calum horkolására ébredtem, amin elmosolyodtam. Felültem az ágyon, és fejemhez nyúltam, mert iszonyúan fájt. Valószínűleg a sok sírástól, vagy nem is tudom.

Az ablakhoz mentem, és kinéztem. Hosszasan végignéztem a házakon, majd sóhajtva vissza ültem az ágyra és kezemnek támasztottam a fejem. Folyamatosan Luke járt a fejemben. Beleégett az agyamba, ahogyan egymáson fekszenek. Ismét egy sóhaj hagyta el a számat.

-Jó reggelt hercegnő. -simított végig a hátamon Calum, mire felé fordultam

Kicsit rámosolyogtam, majd válaszoltam:

-Jobbat.

Sajnáltam. Szemei karikások voltak, és haja kócos. Egy élőhalott szintjén lehetett, nem mintha én jobban nézhettem ki.

-Kár hogy ez a mosoly nem igazi. -ült fel ő is, majd magához húzott és megölelt

-Megyek csinálok valami reggelit. -csúsztam ki karjai közül, de hallottam hogy ő is jött utánam

Előkaptam a tojást és összedobtam egy kis reggelit. Calum mellettem járkált fel és alá. Nem volt valami nyugodt.

-Hé, Cal, ha itt járkálsz attól még nem lesz előbb kész a kaja. -fordultam felé, miközben az evőeszközökkel hadonásztam.

-Bocs. -vágódott le az egyik székre, és a hajába túrt

Visszafordultam majd a tányérokra szedtem a reggelit, miközben csengettek

-Majd én megnézem. -állt fel majd elsuhant mögöttem

Hallottam ahogy kinyitotta az ajtót, majd hirtelen be is csapta, amitől megrezzent testem. Visszajött a konyhába majd leült. Én csak ránéztem, majd ő is rám. Látszott a szemében a düh, és a szomorúság.

-Ki volt az? -kérdeztem

-Biztos hogy akarod te azt tudni? -hajtotta hátra a fejét

-Luke...?

Becsukta a szemét majd egy aprót bólintott.

Nem foglalkoztam vele. Az asztalra raktam a reggelit és leültem. Éppen enni készültem, mikor újra csöngettek.

-Elküldöm. -pattantam fel, majd az ajtó felé indultam

-Eli, hagyd, majd úgy is elmegy. -szólt utánam, de már késő volt

Mielőtt még hirtelen cselekedtem volna, nagy levegőt vettem, majd lassan lenyomtam a kilincset és ajtót nyitottam.

-Eli... -döbbent le, épp úgy mint én. Rosszabbul nézhetett ki még Calumnál is.

-Mit akarsz? -emeltem fel a hangom

-Eli, kérlek.. hallgass meg. Kérlek. -lépett közelebb, miközben lefagyva álltam az ajtóban

-Menj el.

-Eli.. adj egy percet. -simított végig a karomon, amitől kirázott a hideg

-Tűnj innen Luke! Nem akarlak látni! -csaptam rá az ajtót

Az ajtónak dőltem majd sírni kezdtem. Megint. A vállamra hirtelen egy óriási kéz került. Calum. Felé fordultam és átöleltem szorosan.

-Jól csináltad. -simogatta a hátam miközben nyugtatgatott

-Nem tudom..

-Gyere, inkább együnk valamit.

x x x

Teljesen unalmasan telt az egész hátralévő nap. Calummal filmet néztük és tele ettük magunkat. Mondhatom izgalmas egy nap. Luke valószínűleg már elmehetett, amit egyáltalán nem bánok.

Calum nemrég elment kiszellőztetni a fejét. Legalábbis nekem ezt mondta, de nem lepődnék meg, hogy ha helyette a "barátnőjét" kérné számon. Én inkább itthon maradtam, nem volt kedvem a sötétben és a hidegben sétálni.

Lementem a konyhába valami inni valót keresni. Csináltam magamnak egy forró teát, és már éppen a lépcsőn mentem volna fel, de visszanéztem az ajtóra. Visszasétáltam az ajtóhoz lassan, és csak néztem az ajtót. Eszembe jutott ahogy Luke itt állt, és ahogyan rácsaptam az ajtót.

Fogalmam sincs miért, de egyszerűen csak ki akartam nyitni az ajtót és leülni, miközben a forró teámat iszogatva a csillagokat nézném.

Nem kellett sok... kinyitottam.

De ez az egy dolog, teljesen elrontotta az elképzelésemet.

-Luke...? -léptem közelebb, majd becsuktam az ajtót

-Elisabeth.. -mondta halkan a nevem, miközben a falnak dőlt és engem nézett.

-Luke.. megmondtam hogy.. -néztem a mellette lévő üvegekre- Te részeg vagy?

-Nem, én nem. -mosolygott rám, mintha semmi se történt volna.

Nem volt nagyon meleg itt kinn, rajtam lehetett vagy két pulcsi is. Ő meg csak egy szál pólóban ücsörgött, miközben a hideg falnak dőlt neki. Nem hagyhatom hogy itt maradjon részegen.

-Gyere inkább. -nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem. Már éppen felállt volna, mikor hirtelen magára húzott.

-Ez jobban tetszik. -vigyorgott majd éppen megcsókolt volna, de az alkoholszaga kiábrándító volt, ezért inkább felkeltem és minden erőmmel felhúztam.

-Gyere már. -fogtam meg karjánál és becipeltem a házba.

A lépcsőn elég nehéz volt felvinni, anélkül hogy ne esett volna el.

-Bibis lett a térdem. -nevetett, mikor leültettem az ágyamra

-Nem a világ vége. -válaszoltam

-Sajnálom.

Nem válaszoltam, csak némán leültem mellé és a falnak dőltem.

-Eli. Nem hallgattál meg... -csuklott meg a hangja

-Örülj neki, hogy egyáltalán most itt vagy, mert ha Calum hazajön nem lesz valami fantasztikus a légkör. -néztem rá

-Elisabeth... Eli... csak hallgass meg kérlek.

-Mintha lenne más választásom. -sóhajtottam

-Amikor kimentél arra vártam egész végig, hogy mikor jössz vissza. Csukva volt a szemem, és hallottam hogy valaki lassan felém ereszkedik. Azt hittem te vagy, még a nevedet is mondtam.. Megcsókolt.. vagyis először azt hittem te voltál, de utána felismertem hogy ezek nem a te ajkaid. És amikor ellöktem volna.. -fejezte be

-Miért higgyem el ezt az egészet?

-A részegek mindig igazat mondanak. -ült hozzám közelebb

-Luke én nem... -néztem rá

-Kérlek bocsáss meg nekem. -nyúlt az állam alá, majd lágyan megcsókolt, miközben egy könnycsepp folyt végig tökéletes arcán.