Fél óra tévézés után inkább felmentem a szobámba, hisz úgy sincs ma jobb dolgom. Miért gondolkozom ennyit rajta? Folyamatosan ő járt a fejemben. Miközben a lépcsőn lépkedtem felfele, olyan érzésem volt mintha valaki jönne utánam. Tudom talán kicsit paranoiás vagyok ebből a szempontból. Néha-néha hátra néztem és vártam egy kicsit, de senki se volt ott. Ahogy sétáltam fel, csak a falon lévő képeket figyeltem. Rengetek kép volt felakasztva, ettől sokkal barátságosabb volt az egész ház. Az egyik képen Cal és én voltam babaként. Éppen egy homokozó lapáttal vertem a fejét. Már ekkor látszott, hogy mi nagyon jóba leszünk, hiába nem vagyunk testvérek. Esküvői képek, szülinapi és karácsonyi képeslapok... A legnagyobb kép, egy családi fotó volt. Mindenki rajta volt... Calum, Én, anya és persze a többiek. Egy kép se volt, amin apa rajta lett volna. Amikor meghalt, a szülők azt akarták, hogy szinte ne is emlékezzünk, de ezt nálam és Calumnál nem sikerült elérni. Imádtam apámat... mindig elvitt engem és Calt a közeli vidámparkba. Anyut nagyon megviselte ez az egész, minden este hallottam amikor sírt, habár mindig tagadta amikor megkérdeztem. Öt éve történt... azóta többé kevésbe elmúlt a gyászérzete. Szörnyű volt ez az öt év. Calummal apa halálakor megszakad a kapcsolat, mivel őt is megviselete az egész. De másfél éve végre újra együtt van a család és Calummal még jobban imádjuk egymást. A gondolataimat a szobámba vezettem. Leültem az óriási babzsákomba és zenét kezdtem hallgatni a telefonomon. Lehunytam a szemem és már el is aludtam.
Szuszogásra ébredtem. Először úgy gondoltam úgy is csak Calum az, miért ne aludhatnék egy kicsit. De a szuszogás egyre hangosabb lett ezért kinyitottam a szemem. Én a babzsákomban összegömbölyödve voltam, a földön pedig nekem háttal aludt a szuszogómester. Szőke tincseit megpillantva, testemen végig libabőrös lett.
-Luke? -törtem meg a csendet az aprócska kis szobában, amit Luke szuszogása és az én mocorgásomnak moraja töltötte be. Bevallom aranyosan aludt, még nekem háttal is.Lassan már végre mocorogni kezdett. Oh remélem kényelmetlenül alszol a földön...
-Luke! -kiáltottam hirtelen. Hatásos volt hiszen gyorsan felült és rám nézett. Szemei álmosak voltak, de nem annyira, mint reggel. Haja még mindig kócosan volt belőve, de ez cseppet se állt neki rosszul.
-Muszáj kiabálni? Valaki itt aludni is szeretne. -nézett rám morcosan miközben jobb kezével érzékien a hajába túrt.
-Mi a francot keresel itt? -ültem fel csak hogy bele tudjak nézni egyenesen a szemébe. Már ha nem abban a pillanatban akarta becsukni.
-Hát... Cal elment a barátnőjéhez és azt mondta addig maradhatok ameddig csak akarok, így hát feljöttem és megnéztem mit csinálsz. Láttam, hogy aludtál és ki nem hagytam volna az alkalmat, hogy ne nézzem ahogy alszol. De tudod nem olyan érdekes program csak nézni téged, más talán érdekesebb lenne, így hát bealudtam. -nyújtózkodott az ég felé, mintha csipkerózsikát játszana, aki most ébredt fel a mormota alvásából-Hanyagold a perverz fantáziád más lányokra -fordultam el tőle
-Ha ez neked perverz, akkor igazán meg fogsz lepődni később. -harapott bele a szájába. Oké Elisabeth szedd össze magad. Luke Hemmings csak egy tipikus nőcsábász srác, aki bárkit kinézhetne magának, szóval miért pont te kellenél neki?
-Luke menj el. Nem vagyok erre kíváncsi.
-Hát jó... de nehogy visszaaludj nekem, mert akkor kénytelen vagyok továbbra is nézni.
-Menj már! -nevettem végül el én is magam, mire ő futva ment ki a szobámból.
YOU ARE READING
Trust me baby
FanfictionLuke Hemmings fanfiction Vak vagyok mert Te vagy az egyetlen akit látok ©20161004