Trust me baby

Csak nem belém estél?

Elhúzódtunk egymástól. Calum csak végig nézett rajtunk, de mire azt hittük volna hogy mérges, elmosolyodott.
-Hát ti? -mutatott "ránk"
-Máskor kopogj Cal -válaszolt helyettem is Luke, majd egy ezer wattos mosollyal felém fordította fejét
-Csak nem megzavartam a romantikus pillanatot? -nevette el magát
-Nem, csak meg akartam verni. -forgattam a szemem, miközben éreztem lassacskán elpirulok
-Akkor én megyek is. "Verd csak tovább" -kacsintott egyet- Luke, majd beszélhetnénk -nézett rá

-Persze

-Ez nem kérdés volt. -csukta be maga mögött az ajtót

Hátra vágódtam az ágyamon és csak figyeltem a plafont. Óriási gondolatmenetemet Aranyhaj zavarta meg, miközben mellém dőlt. Oldalra döntöttem a fejem és csak figyeltem. Ő is így tett.

-Most farkas szemet akarsz játszani? -mosolyodott el

-Csak szeretem nézni a szemeidet. -nevettem el magamat, majd újra a plafont néztem

-Kösz a bókot. -suttogta a fülembe, majd fejét lepihentette pontosan a fülem mellett. Hallottam minden egyes levegő vételét, és ahogy kifújja a levegőt.

-Miért csinálod ezt?

-Mit? -mondta halkan, mivel még mindig ott volt a fülemnél a feje
-Tudod te azt jól. -fordultam
-Hát.. egy barátnak ki nem segítene? -mosolyodott el
-Aham...egy barátnak -csengettek szavai a fülemben, miközben felálltam és elindultam a fürdőbe.
Arcomhoz csaptam a jó hideg vizet, majd megtöröltem. A tükörbe néztem, és csak néztem magamat.
-Valami baj van? -szólalt meg a kis helyiségben Calum. Nekidőlve az ajtónak figyelhetett egy ideje

-Nem dehogy. -mosolyogtam rá, majd egy lépéssel közelebb mentem hozzá
-Akkor miért nézel ki úgy mintha meghalt volna a hörcsögöd?

-Hé! Dagi tehetett róla hogy lehúztam a wcn.. csak 6 éves voltam.. -biggyesztettem le ajkaim, mire elnevette magát

-Nem is volt hörcsögöd.
-És szomorú se vagyok. -mosolyogtam rá angyalian

Visszamentem a szobámba, de nem volt ott senki. Körbenéztem, hogy biztos legyek ebben a gondolatban. Sehol senki. Nem gondoltam volna hogy ilyen gyorsan elhúzza a csíkot. Kinyitottam az ajtót, így újra a folyosón voltam. Calum szobája felé indultam vissza. Fülemet az ajtóhoz tettem, hátha meghallok valamit, de szerencsémre pont akkor nyílott is ki egyből az ajtó, így az illető mellkasának estem.
-Csak nem belém estél? -nézett le rám kék íriszeivel
-Beléd Hemmings soha. -forgattam meg a szemeimet
-Egyébként miért jöttél Eli? -lépett Luke elé Calum, így végre nem kellett hozzásimulnom mellkasához
-Csak meg akartam nézni hol vagytok.
-Ezért tetted a füledet az ajtóhoz? -húzta fel jobb szemöldökét kételkedve szavaimban
-Minek nyissak be, ha nem vagyok benne biztos hogy egyáltalán bent vagytok? -húztam széles mosolyra a számat
-Na menj. -majd vállamnál fogva "kifordított" a szobájából, majd rám csukta az ajtót. Kedves egy fiú., nem de?
Éppen indultam volna vissza a szobámba, mikor valaki utánam szólt az ajtótól
-Várj már meg. -kiabált Luke, majd visszafordult még egyszer az ajtóban, hogy intsen Calumnak
-Mit akarsz? -lépkedtem lassan felé
-Nem akarsz haza kísérni? -vigyorgott le rám
-Mond Calumnak, ugyan úgy a haverod.
-De én azt akarom hogy te gyere. -állam alá nyúlt, hogy felemelje fejem
-Ha azt mondom nem, akkor tovább nyaggatsz?
-Na látod, már is kiismertél -nevette el magát. Megragadta a karom és maga után kezdett húzni lefele a lépcsőn, majd ki a házból
-Tudok menni magamtól is Hemmings. -szóltam neki, majd elhúztam karom kezei közül
-Mi bajod van? -álltunk meg a kapu előtt
-Semmi. Csak nem értem miért olyan fontos, hogy én jöjjek, amikor elvileg csak egy barát vagyok. Calum is ott van. -mondtam miközben egész végig szemeibe néztem
-Talán mert nem csak egy barát vagy számomra? Egyébként.. köszi hogy kikísértél, de innentől már boldogulok egyedül is. -fordított nekem hátat majd elment
Egy helyben álltam ugyan ott legalább 1 percig. Hemmings dönts már el mit akarsz. Egyszer barát vagyok, utána meg.. még én sem tudom. Különben is, csak most ismertük meg...                                                                                      ...mégis mintha ezer éve találkoztunk volna