Trust me baby

/:part19

Kezdtem egyre jobban lenni. A hátamban már szinte egyáltalán nem éreztem a fájdalmat, az orvos pedig azt mondta hogy szépen gyógyul a sebhely. Sokkal jobban figyelnek rám, mint eddig. Főleg Luke... Annyira látszik rajta, hogy haragszik saját magára. Pedig nem kellene.

-Hoztam neked egy kis sütit, ha már ilyen jól bírod itt hogy nem kattansz be. -ült le a mellettem levő székre Calum nagy mosolyával
-Igazi csempész vagy Calum Thomas Hood. Legalább a kedvencemet hoztad? -ültem fel majd nyújtózkodtam egy kicsit
-Macaron. És a kedvenc színeiddel. -nyújtotta át, mire én enni kezdtem
-Kaphatok én is Dr.Hood? -ült fel szintén Luke, aki eddig csak mellettem feküdt és figyelt
-Ha jó kislány leszel, természetesen. -nevette el magát mindenki
-Kapsz az enyémből. -majd egyet a szájába nyomtam
-Mellesleg mikor jöhetsz már végre haza? -kérdezte a szomszédos ágyon fetrengő Michael
-Azt mondtak hogy holnap mehetek. Habár nem értem miért kellett még ma is bent tartaniuk. -mondtam két falat között
-Biztos csak a papírmunkák, tudod. -mondta Luke majd elvett még egy kis sütit, mire csikizni kezdtem

-Én hazaviszem a cuccodat addig, majd Luke hívj fel ha készen vagytok. -mondta Cal aki a bőröndjeimmel egyensúlyozgatott, majd elindult a szobából
-Összepakolom a dolgaid addig a fürdőben, te addig várj itt és ne csinálj semmi rosszat. -adott egy csókot majd mindketten elmosolyodva, a fürdőbe vette az irányt -Mi lesz az első dolog amit akarsz csinálni amint hazaérsz? -mondta hangosabban, hogy biztosan meghalljam
-Hm... nem is tudom, ezen még nem igazán gondolkoztam el. -válaszoltam miközben leültem az ágy szélére
-Nekem lenne egy fantasztikus ötletem... -nevette el magát, mire ajkaimba haraptam
-Mint például? -kérdeztem
-Az legyen meglepetés...- majd hirtelen egy idősebb nővér sietett be a szobába egy óriási virággal a kezében
-Ezt neked hoztam Elisabeth drágám. -mosolygott rám kedvesen, viszont én egy kicsit meglepődtem
-Köszönöm. -letette, majd elsietett
-Ez meg mi a...? -sétált ki közben Luke is a fürdőből
Nem mondom hogy nem voltak szép virágok, mert különben hazudnék. Az egyik virágon egy kis cetli volt összehajtva. Lassan a kezembe vettem és olvasni kezdtem.

"Érezd magad jól drága Elisabethem. Legyetek boldogok a kis barátoddal amíg lehettek. Csókollak, J."

Kezem remegni kezdett, így leejtettem a kis papírt. Luke értetlenül nézett rám. Felvette a földről a papírt, majd szintén elolvasta ő is.
-Induljunk. -fogta meg a karomat, és még a maradék cuccomat, majd elsiettünk, otthagyva a virágot

-Végre ideértél Hood. -pattantunk be a kocsiba. Luke előre, Calum mellé, én pedig hátra, egyedül a cuccaimmal.
-Siettem ahogy tudtam. De mégis mi történt? Beavatnátok engem is? -nézett rám a visszapillantó tükörben
-Jaylen... -ejtettem ki a számon a nevét, mire tövig nyomta a gázt
-Luke. Azt mondtad vigyázol rá. -hallatszott a hangján hogy egyre jobban ideges
-Nem tehettem róla Calum! A nővér behozta a virágot, és azon volt egy cetli amit ő írt. Én csak utána olvastam el. -kezdetek veszekedni
-Hát de nem elvitték a rendőrök?! -kérdezte
-Mind eddig én is ezt hittem... -szólaltam meg kissé rekedt hangon, mire mindketten elhallgattak
-Az én hibám. -szólalt meg kis idő múlva, mikor már a ház elé parkoltuk le- Ha nem engedlek el abba az idióta buliba, most nem lenne ez. -ütött bele idegesen a kormányba
-Nem tehetsz róla Cal. -paskolta meg a hátát Luke, majd kiszálltuk mindannyian a kocsiból

-Ne haragudj rám kérlek. -mondta majd hosszasan megölelt

-Calum... rád sosem tudnék. -fúrtam bele fejemet a mellkasába

Mit csinálnék ha nem vennének körül ilyen emberek? Akik megvédenek, és a hibáim ellenére ugyanúgy szeretnek. Soha nem fogom tudni ezt eléggé megköszönni. Soha...