Trust me baby

A drága barátod

-Farkas éhes vagyok.. -siettem be a konyhába, utánam pedig Luke jött.
-Csináltam neked gofrit. Vagyis jobban monda nektek. -húzta széles mosolyra száját Calum
-Köszi, édes vagy. -nyomtam egy puszit a fejére, köszönet képpen.
Kivettem a szekrényből egy-egy tányért, és mind a kettőre pakoltam jó pár gofrit. Nem tehetek róla hogy ennyire éhes vagyok... Luke pedig még jobban.
-Esküszöm annyi kaját megeszel egyszerre, mint én egy hét alatt. - próbált vicces lenni Cal.
-Láttad te már magadat enni? -kezdtük a szokásos reggeli kötekedésünket.
-Ahj de vicces vagy. Egyébként hamarosan tiétek az egész ház, mert nekem el kell mennem valahova. -mondta.
-Szuper. -mondtam két falat gofri között. Luke folyamatosan figyelt, ami kezdett már egy kicsit zavarba hozni. Na jó. Irtóra zavarba voltam már így is.
-Hé, várjátok már meg amíg elmegyek, addig ne faljátok fel egymást a szemeitekkel. Tudom hogy azt akarjátok hogy minél hamarabb elmenjek és ne zavarjam a kis virágzó életeteket, de ennyire ne utalgassatok. -vette el a konyhapultról a bőrdzsekijét
-Bocs főnök. -tette védekezés képp a kezét mellkasa elé Luke
Vártam már azt a pillanatot, hogy Calum kilépjen a bejárati ajtón és számon kérhessem Lukeot a nem rég történtek után. De természetesen Hoody nem az a sietős típus. Vagy háromszor átöltözött még tíz perc alatt.

-Esküszöm rosszabb vagy mint én készülődéskor. -nevettem el magamat a kanapén elfeküdve. Luke a kanapé szélén ült, én pedig fejemet az ölébe hajtva figyeltem Calumot.
-Értem a célzást, megyek már nyugi. - vette el a kocsikulcsot az asztalról, és sietősen elindult.
-Na végre. -sóhajtottam.
-Ja, és próbáljátok meg nem szétverni a házat. -kiabált vissza.
-Menj már, elkésel Calum! -válaszoltam, mire Luke megrezzent hangoskodásomtól.
-Eli. -szólalt meg komolyan.
-Igen? -néztem gyönyörű szemeibe, amik most is úgy ragyogtak mint mindig.
-Mit akarsz megbeszélni? -mosolygott rám, de közben próbált komoly lenni.
-Honnan veszed? -ültem fel
-Nézd, ismerlek. Nem hiába vártad ennyire hogy Calum elmenjen. Vagy meg akarsz beszélni valamit, vagy rám akarod vetni magad. És hát az utóbbi lehet jobban tetszene. -ült hozzám közelebb egy ezer wattos mosoly kíséretével. Nem volt kedvem tovább kertelni, csak túl akartam esni rajta.
-Mi mik vagyunk? Ezt most ne úgy mond, mintha Calumnak mondanád reggel. -néztem rá teljesen komolyan, de legbelül széttépett a tudatlanságom.
-Mi... barátok.
-Hogy mi? -lepődtem meg a válaszán
-Ahj.. néha annyira komolyra veszed a dolgokat. Azt akarod hogy kimondjam? Hát legyen, kimondom.. Leszel a barátnőm Elisabeth? -pattant fel helyéről elvörösödött arccal.
-Talán -nevettem el magam örömömben.
-Talán?
-Igen!

Éppen egy film felénél tarthattunk, amikor azt vettem észre, Luke mellettem horkol. Annyira édes volt, nem volt szívem felkelteni. De ezzel a film kicsit máshogy volt..
Óriásit sikított a filmben lévő főszereplő, amitől Luke szemei hirtelen kipattantak.
-Hupsz. -kuncogtam, miközben végigsimítottam enyhén borostás arcán.
-A frászt tudod rám hozni néha... -tette kezét a lábamra.
-Hé, nem is én voltam. -vágtam hozzá egy párnát
-Lehalkíthattad volna a tvt ha már a drága barátod bealudt filmezés közben.
-A mim? -hajoltam hozzá közelebb.
-A barátod. A pasid. Az életed. A mindened. Ragozzam még? -vigyorgott.
-Inkább ne, már így is túlzásba vitted. -nyújtottam ki rá nyelvem. Felhúzott szemöldökkel nézett pár pillanatig, majd nekem esett és falni kezdte ajkaimat.
-Na most mond hogy túlzásba mentem. -vigyorgott a képembe majd újra megcsókolt.
-Ahj már legalább ne előttem! -szólalt meg hirtelen a bejárat felől Calum. De nem volt egyedül. Itt volt vele Jessica is, és együtt jöttek oda hozzánk a nappaliba.
-Ahj nyugi már Calum. -szólaltam meg.
-Eli, gyere kicsit a konyhába, mondani akarok valamit. -indult vissza a konyha felé Cal.
-Rohanok. -keltem fel a helyemről, majd Calum után mentem a konyhába.

-Remélem nem zavar ha jövő héten Jessica itt alszik. -mondta kicsit halkabban az átlag hangerőnél.
-Mióta érdekel téged az hogy mit gondolok? -húztam fel az egyik szemöldököm.
-Nah, most komolyan. -lépett közelebb, mire én megráztam a fejem.

-Persze hogy nem baj. Vagyis csak addig amíg nem hangoskodtok. -nevettem el magam, de ő csak a fejét fogta mosolyogva. Éppen beléptem volna a nappaliba, mikor egy érdekes látvány fogadott. Luke mellett ült Jessica, már konkrétan rámászott Lukera. Végigsimított arcán, mikor én közbe léptem.
-Zavarok? -köhicséltem aprókat, mikor észrevettem hogy a hátam mögött volt egész végig Calum.
-Jess, gyere ide egy kicsit kérlek.. -szólt neki teljesen higgadtan, miközben én teljesen az ellentéte voltam. Lassan odalépkedtem Lukehoz, és leültem mellé. Épp ugyan úgy tettem, mint Jessica. Olyan közel ültem hozzá, és már épp végigsimítottam volna utánzásképp az arcán, mikor megállítottam a kezem.
-Mi volt ez? -suttogtam a fülébe, mintha nyugodt lennék én is.
-Semmi, csak a csaj rám mászott. Ennyi. Ne aggódj. -próbált nyugtatni, miközben összekulcsolta ujjainkat.
-És te hagytad. -válaszoltam
-Ugyan már Eli. Nem smároltam le. -forgatta szemeit.
-Hát még jó, különben most nem lennél valami jó helyzetben. -nevettem el magam, mire elmosolyodott.