Trust me baby

Na végre

Nem kellett sok, hogy kövessem Lukeot. Igazi megkönnyebbülés, ha nem látom, de mindenképp biztos akarok abban lenni, hogy elment és nem éppen a hűtő nagyrészét tömi magába. Beletuszkoltam a lábamat, fehér bundás papucsomba, amit még Calumtól kaptam karácsonyra, és elindultam. Kiléptem a szobámból, de a csenden kívül mást nem hallottam, ami valamilyen szinten megnyugtatott.
-Luke? -törtem meg az óriási csendet, miközben a lépcső felé vettem az irányt
Ott állt a lépcsőn, és a képeket nézegette mosolyogva. Nem az eddig megszokott Luke féle rámenős mosoly, hanem valami más, olyan átlagos, ami rá igazán nem mondható.
-Az ott te meg Cal? -fordult óvatosan felém
-Igen. Tudod, nagyon sokat voltam vele. Ő volt az, akire mindig is számíthattam. -léptem hozzá közelebb
-Ez aranyos -mosolygott rám, mire én ok nélkül elpirultam, amit nagyon remélem, hogy nem vett észre. Oh ugyan már Eli... szedd össze magad.
-Az.
Csörögni kezdett a telefonja. Én csak csendben leültem a lépcsőre és figyeltem őt. Nem kihallgatni terveztem a beszélgetésüket, de mivel itt lakom, nehogy már én menjek el csak azért mert drága Mr. Hemmings telefonáli óhajt.
-Persze át tudok ma menni. Oké. Én is szeretlek. Szia. -vette el a fülétől a telefonját óvatosan, majd elrakta. Én csak kissé ledöbbenten figyeltem. Szóval barátnője van...?
Felálltam a lépcsőről és leindultam a konyhába, Luke pedig követett. Nem zavartattam magam. Leültem a bárszékre és öntöttem magamnak egy kis kólát, amit utána meg is ittam. Luke pedig leült velem szembe. Folyamatosan vigyorgott, ez nem tetszik.
-Mit akarsz?
-Téged.
-Nem unod még? És amúgy mikor készülsz elmenni? -kérdeztem miközben egyenesen a szemébe néztem, és ekkor egy fenomenális ötlet jutott az eszembe
-Morcos a hercegnő? -nyújtogatta a nyelvét
-Bocs, telefonálnom kell egyet. -majd felkeltem a helyemről és pár lépéssel arrébb mentem. A fülemhez emeltem a telefont, mintha telefonálnék. Nem ütöttem be számot.
-Szia. Ma átjössz? Délután? Oké, nem baj. Szeretlek. Szia. -csúsztattam vissza 1 perc után a zsebembe a készüléket.
-Van barátod? -lépett elém, érzéstelen arccal
-Mert, ha van? -kérdeztem. Utoljára teljes erővel még a szájába harapott, majd fejet rázva sarkon fordult és kiment az ajtón

-Na végre.

Más lányok hétvégén elmennek vásárolni, vagy a barátnőivel valahova, én meg egész nap itthon vagyok. Tipikus Elisabeth. A konyhaszekrényhez lépkedtem és kivettem egy zacskó popcornt. Sajtos. Megteszi.
Kipattogtattam majd a nappaliba mentem és elindítottam egy filmet.

Egész végig hozzá sem nyúltam, mivel már olyan unalmas volt a film, hogy bealudtam rajta.
Egy idegen lakásban voltam, teljesen ismeretlen. Körülnéztem és nem láttam senkit. Óvatosan az emelet felé sétáltam, majd benyitottam egy szobába. Szőke tincseit megismertem. Luke. Egy másik lánnyal. Éppen... az ágyban voltak.
-Ezt neked nem kell látni. -fordított erőteljesen hátra egy alak
-Calum! -kiáltottam fel álmomban majd felijedtem
-Héhé, shhh nyugi Eli, itt vagyok. -simított végig hátamon Cal
-Cal... Csak rosszat álmodtam... -öleltem át szorosan
-Mit? -kérdezte
-Mindegy, ne foglalkozz vele. Egyébként, hogy-hogy itthon vagy?
-Csak hallottam valakitől valamit, amire kíváncsi lennék, hogy igaz-e, ezért hazajöttem.
-Hallgatlak. -ültem fel, hogy le tudjon ülni mellém. Leült, majd idegességében a térdét kezdte el piszkálni
-Van valakid? -nézett egyenesen a szemembe. Innentől már értettem a dolgot, de pár másodpercig gondolkodtam, mintha igaz lenne.
-Szóval az a valaki Luke volt. -dőltem hátra összekulcsolt kezekkel, majd elnevettem magam.
-Nos?
-Cal! Olyannak ismersz, hogy nem mondok el neked valamit? Főleg ilyet. -néztem rá, ő meg csak aprókat rázott a fején maga elé bámulva
-Csak Luke mondta és teljesen értetlennek éreztem magam Eli. Teljesen kiakadtam amikor mondta, ő meg csak nevetett rajtam -emelte fel idegességében a hangját. Több fokozat van Calumnál és ez még csak az egyes. Olyasmi... idegességi szintmérője van.
-Kit érdekel Luke?! -kezdtem én is dühbe gurulni de hamar rájöttem, hogy teljesen felesleges miatta, azaz Luke miatt veszekedni- Egyébként az a telefonálás kamu volt. Le akartam rázni csak Lukeot...
-És arra az a megoldás, hogy eljátszod, hogy pasid van, hülyének nézed Lukeot és engem is. Amikor csak bejössz neki! -állt fel mellőlem
-Calum! Van barátnője! -pattantam fel én is széttárt karokkal
-Mi? -állt egyhelyben, ledöbbenve én meg csak visszaültem a kanapéra és idegességemben hajamba túrtam.