virágok a tüdőmben [bts/knj]

nyolcadik virág

nyolcadik virág – baj van?

           

Megrökönyödve bámulok a telefonom kijelzőjére, még mindig sokkhatás alatt állva Haewon csókjától. Már kisírtam magam, és csak merem remélni, hogy Soyeon és Haneul nem fognak éjnek évadján felébredni.

Mit sajnál? Mi rosszat tett volna? Vagy esetleg ő az? Haewon ivy? Nem. Egyszerűen biztos vagyok benne, hogy Haewon nem szűz már, hiába emlegeti ezt a Namjoon-szűz-dolgot. De ki ez az ivy? Nyilvánvalóan egy lányról van szó – remélem –, aki az internet világának megfelelően hazudhat is. Találkozunk egyáltalán majd valaha? Mi van, ha szervkereskedő? Mi van, ha férfiakat rabol el? Mi van, ha valójában mindent tud rólam? Mi van akkor, ha pénzt kér kölcsön, én meg mint egy kis naiv, utalok neki? Kicsoda ivy? És mit akarhat tőlem – ha nem szexre vágyik és szüzessége elvesztésére?

Miért vagyok ennyire meginogva? Miért nem hiszek ivy-nek? Bízom benne. Totálisan bízom benne – akkor meg? Az Isten bassza meg, Nietzschére mondom, látni akarom azt a ribancharisnyát! De mi van akkor, ha ivy valójában Haewon? Szeretnék ivy-vel találkozni – jobban, mint bárkivel –, de ha Haewon ivy, akkor nem akarok kapcsolatba kerülni a ribancharisnyás lánnyal.

A képernyő vagy hússzor akar besötétedni, de én hússzor nyomom rá a hüvelykujjamat, hogy ne tűnjön el ivy üzenete. Igyekszem megérteni. Vajon mi lehet a „sajnálom" mögött? A csókot? Vagy valami egészen mást?

ivy: sajnálom

Még mindig ez az üzenet áll ott, egyedül. Ivy nem tesz hozzá semmit. A választ írom, ami a kérdésre kérdéssel felelne. De nem tudom, nem merem lenyomni azt a rohadt „küldés" gombot.

De aztán kiderül, hogy nem is kell, mert ivy végül hozzátesz valamit, ami megdöbbent. Nem is kicsit.

ivy: minden oké?

ivy: ugye nincs baj, nj?

ivy: láttad, és nem írsz vissza. ez fura.

ivy: valami rosszat mondtam?

Nem akarom elhinni, hogy ennyiből látja, hogy van valami. Hogy alig beszéltünk pár sort, és ő tudja, hogy probléma van. Elmondjam a csókot? Elmondjam, hogy azért van bűntudatom, mert elvileg családom van? Feleségem, és egy még csodálatosabb fiam? Nem. Akárhogyan is van, nem ronthatom el, nem tehetem ezt. Szeretnék vele találkozni, de van egy olyan érzésem, hogy a túlzott őszinteségemmel elriasztom magamtól. És a csók? Elvégre egy huszonéves lányról van szó, aki nem szexelt még soha életében, viszont elég értelmesnek tűnik. Ki hinné el, hogy egy szimpla csók miatt van problémám, amit úgy, ahogy élveztem?

Szóval úgy döntök: hallgatni fogok a feleségemről, így táncolva, inogva a hazugság vékony kötelén.

nj: kicsit szomorú vagyok

Hallgass a többiről – mondja egy hang a fejemben, és hallgatok rá. Végül is nem hazudok, nem füllentek ezzel. Teljesen őszinte vagyok.

ivy: miért?

Nem ír sírós szmájlikat. Nem írja, mennyire sajnálja. Egyszerűen és lényegre törően kíváncsiskodik.

nj: azt hiszem a társadalom

ivy: azt hiszed?

nj: lehet, hogy csak úgy...

ivy: azt hittem, csak a tinédzserek szenvednek a csak-úgy szomorúságokban.