Én voltam az első akinek elmondta? Ez megtisztelő?!
- Komolyan?! Ez aranyos.- feleszméltem mit mondtam és próbáltam javítani. - Vagyis nem te vagy aranyos vagy de te is csak.... - szakított félbe Jimin.
- Édes vagy, ahogy próbálsz magyarázkodni! - mosolyodott el.
Úgy elpirultam mint egy paprika. Azon se lepődtem volna meg ha már az arcom felrobbant volna.
- Én nem...hagyjuk!
Nem értem ezt a srácot. Egyszer kedves aztán pedig legszívesebben megütne. Bonyolultabb mint egy lány.
Már egy ideje beszélgettünk mikor megnéztem, hány óra lehet. 5 óra. Te Jézus. Már több mint 3 órája beszélgettünk. Nekem nem sokára haza kéne indulnom, szóval elköszöntem tőle.
- Jimin, nekem haza kéne indulnom. Nagyon jól éreztem magam. Remélem még összefutunk valamikor. - mosolyogtam rá és azzal a lendülettel fel is álltam helyemről.
- Hazakisérlek! - jelentette ki.
Őszintén? Örültem neki!
- Oh, köszönöm. Nos, akkor induljunk!
Kiérve a kávézóból, haza felé vettük az irányt. Eléggé borús volt az idő. Szerintem ha nem sietünk, elered az eső. Pár perc múlva már úgy szakadt az eső mintha dézsából öntötték volna. Jiminnel egy fedél szerűség alá rohantunk majd ott vártuk az eső végét.
Jimin arcáról folytak le a vízcseppek amik csak dögösebbé tették Őt. Jó bevallom, talán beleszerettem. Észre vette, hogy nézem ezért rám mosolygott.
- Mi olyan érdekes bennem? - tette fel mosolyogva a kérdést.
Minden.
- Ja semmi, csak elbambultam. Bocsi! - mentegetőztem.
Még mindig esett az eső és én egyre jobban fáztam. Már szinte remegtem. Egyszer csak egy meleg kabátot éreztem magamon. Jiminé volt.
- Igazán nem kell! Vedd vissza mielőtt még megfázol! - mondtam neki.
- Én nem fázok! De ahogy láttom te igen! - nevetett fel.
Pár perc múlva elállt az eső és folytattuk útunkat. Néha-néha rá néztem Jimin-re,de mikor Ő is elkezdett, elkaptam fejem. A házhoz érve megálltunk a kapu előtt.
- Mégegyszer köszi, hogy hazakísértél! Ha gondolod, máskor is megbeszélhetünk egy találkozót. - mosolyogtam rá.
Ő csak bólintott majd elköszöntem tőle mikor elkapta karom és vissza rántott. Egy ideig egymás szemét néztük majd Jimin közelebb hajolt és....megcsókolt.
Szenvedélyesen ajkaim után kapkodott.
Én is vissza csókoltam, amit egy mosollyal díjazott. Mikor elváltunk egymástól rám vigyorgott és elment.
Ez mi volt? Park Jimin megcsókolt? Engem? Az lehetetlen!
