Már egy hét eltelt. Még mindig semmi változás. Jimin utál és kész. Bár tudnám mit tettem ellene! Most ennyire rosszul csókolok? Vagy mi?
Elindultam a suliba. Megint csak Jiminen járnak a gondolataim. Hiányzik. A nevetése, a mosolya, a mindene. Beérve a suliba szokás szerint Wendy várt egy öleléssel. Leültem a helyemre és már el is kezdődött az óra.
Ebédszünet. Barátnőmmel az ebédlőben a szokásos helyünkre leültünk. Faltuk az ételt mikor egy kigyúrt gorilla ide jött hozzánk.
- Cicák, ez mostantól a mi helyünk, szóval ha jót akartok magatoknak most azonnal elhúztok! -mondta a gorilla.
- Mert mi lesz ha nem? - kérdeztem bátran. Nem félek az ilyen idiótáktól. Mindnek csak nagy a szája.
- Akarjátok tudni? Hát legyen. - mondta majd felém közeledett.
Erős karjával megfogta copfom és felemelt. Nagyon fájt de tűrtem.
- Néda, szóval nem elég ez neked? - kérdezte önelégülten.
Még mindig tartott a hajamnál fogva de most tiszta erőből, hasba vágot. Földre rogytam. Wendy észbe kapott és szalad segítségért. A barom pedig csak kínzott tovább. Vagy ütéssel vagy pedig szavakkal. Most megint a hasamat célozta rugásával ami miatt vér kezdtem hágyni. Nem is keveset. Megjelent Jimin és neki rohant a gorillának és ütni-vágni kezdte. Ennyire emlékszek mivel elájultam.
Pár órával később
Lassacskán kinyitottam pilláimat és a suli orvosnál találtam magam. Nem emlékszek mi történhetett az után, hogy Jimin megjelent. Senki sem volt a szobába rajtam kívül. Vártam, hogy hátha jön valaki de nem jött ezért, feltápászkodtam és kinéztem. Wendy és Hoseok ült a várakozóban, ahogy láttom. Körbe néztem és az ápolónő jött is felém mikor meglátott. Elmondta, hogy sok vért vesztettem de nem történt nagy baj. Ma már haza is mehetek. Tesi felmentést is kaptam 1 hétre. Na ennek viszont örülök. Elköszöntem az ápolótól és indultam barátaim felé. Mikor megláttak, felém kezdtek rohanni és ölelgetni.
- Omo, azt hittem nagy bajod lett! - mondta Wendy agódott arccal.
- Az orvos azt mondta minden rendben szóval nyugi! - mosolyogtam.
Elindultunk kifelé és a kapunál elköszöntünk egymástól. Épp indultam haza fele mikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem megkérdezni mi történt az ájulásom után. Na majd holnap. És vagy Jimin engem akart megvédeni vagy csak Hoseok mondta neki?
Megint mint mindig, éreztem, hogy valaki követ. Már több mint 1 hete. Kicsit zavaró de lehet csak beképzelem magamnak. Beérve a házba, köszöntem anyumnak és mentem is a szobámba. Fárasztó nap volt ezért egyből be is aludtam.
Másnap reggel keltem fel. Megnéztem az időt és 6:35 percet mutatott az óra. Pont tökéletes kelés. Ezt nevezem, Seulgi. Szép lassan megindultam tusolni mivel tegnap kihagytam és elvégeztem a többi rutin dolgaimat. Ha lehet ezt így mondani. Már vagy fél nyolc lehetett ezért elindultam.
A teremben majdnem mindenki odajött, hogy jól vagy-e. Bevallom jól esett. 1 valakit kivéve mindenki oda jött hozzám. Pont az a valaki akit a legjobban szeretek. Jimin.
