- Na hova tovább? - kérdeztem Jimint.
- Hát a meglepetés helyre! - mondta mosolyogva.
El is indultunk a kitűzött helyre. Kiváncsi voltam mi lehet az a "meglepetés" hely.
Már vagy negyed órája sétálunk a semmibe. Nem bírtam tovább és megkérdeztem Jimint, hogy hol az Istenben vagyunk.
- Jimin, mikor érünk már oda? - kérdeztem hisztizve.
- Pár perc. - válaszolt halkan.
Még mindig csak megyünk mikor egy kihalt háznál megálltunk. Jiminre pillantottam aki csak mosolygott a helyre.
- Kiskoromban mindig ide jöttem, ha magányra vágytam! - nézett rám sötét íriszeivel. - Gyere menjünk be!
Be is mentünk. Eléggé üres volt az egész. Kossz mindenütt de mégis otthonos. Leültünk az ablak elé - ahol igazából nem is volt ablak csak párkánya - és egymással szemeztünk. Különlegesnek érzem magam. Jimin szeret. Érzem. Arra lettem figyelmes, hogy Jimin egyre közelebb és közelebb hajol. Már csak pár centi választott el minket mikor...
- Szeretlek! - suttogta.
Nem tudtam válaszolni rá, mivel rá tapadt ajkaimra. Szenvedélyesen csókoloztunk, amíg levegő hiány miatt el nem váltunk. Egymásra mosolyogtunk.
Jimin szemszög
Nem bírtam már magammal. Muszáj volt megcsókolnom. Halálosan szeretem ezt a lányt. Nem bírok nélküle élni. Miután elváltunk egymástól, egymásra mosolyogtunk. Imádom a mosolyát.
- Seulgi, kérdehetek valamit? - bátorkodtam megkérdezni.
- Persze! - mosolygott rám még mindig.
- Voltál már szerelmes?
Seulgi szemszög
- Voltál már szerelmes? - kérdezte.
Kicsit meglepett kérdése.
- Eddig nem.válaszoltam miközben a földet néztem.
- Értem. Én sem voltam, eddig. Mikor leöntöttél a szörppel már akkor megtetszettél! - vakarja meg tarkóját és közben kuncogott.
- És Jimin, ná-nálunk aludnál ma? - kérdeztem félénken.
- Örömmel. - mondta majd arcon puszilt.
Még pár órát ott beszélgettünk. Mivel kezdett sötétedés ezért elindultunk hozzánk. Azért hívtam meg mára mivel anya éjszakai műszakos és egész este egyedül lennék itthon. Eléggé félős típus vagyok.
Mikor megérkeztünk, kulcsommal kinyitottam az ajtót és be mentünk.
