Mikor megérkeztünk, kulcsommal kinyitottam az ajtót és bementünk.
-Szép ház! - nézett körbe.
-Köszi! - mosolyogtam rá.-Nyugodtan érezd magad otthon!
- Oké. - álmulkodott még mindig.
- Mi olyan érdekes a házunkba? - kérdeztem nevetve.
- Olyan nagy és szép. - nézett végre rám.
- Értem. Éhes vagy? - érdeklődöttem.
- Most nem, köszönöm! - mosolygott rám.
Olyan szép a mosolya.
- Anyukád mit dolgozik?
- Egy vállalatnál titkárnő. - válaszoltam.
- Értem.
A délutánt beszélgetéssel és evéssel töltöttük. Este felé felmentünk a szobámba.
- Jimin mész te előbb fürödni?
- Persze. - mondta majd megindult a fürdőszoba felé.
Amíg Jiminre vártam, a telefonommal szórakoztam. Már vagy 10 perc elteltével az ajtó nyitódására lettem figyelmes.
- Tudsz adni egy pizsamát? - kérdezte Jimin egy szál törölközőben.
A szépen kidolgozott testén akadt meg a szemem. Mióta edz?
- Föld hívja Seulgit! - viccelődött.
- Öm...persze persze egy pillanat! - eszméltem fel.
Gyors oda mentem a szekrényemhez, majd kivettem apám régi nadrágját és felsőjét.
- Köszi! - vigyorgott rám ChimChim.
Majd vissza ment a fürdőbe. Pár perc elteltével újra kijött de már ruhában.
- Mehetsz! - mondta.
Felkaptam cuccom majd én is bementem a fürdőbe.
Miután lefürödtem és eltávoltítottam az aznapi sminkem, vissza mentem a szobámba. Jimin az ágyon ült és telefonozott. Mikor hallotta, hogy jövök felpillantott. Bemásztam mellé az ágyba.
- Seulgi, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Miért figyeltél fel rám? - kérdezte komolyan.
- Erre őszínten magam sem tudom a választ. Egyszerűen csak rosszat lehetett rólad hallani ami miatt mindenképp megakartalak ismerni. - mosolyodtam el a végére.
Csak bólintott majd felém fordult. Egy ideig egymás szemét néztük majd, megcsókolt. Szenvedélyesen egymás ajkai után kapkodtunk.
Mikor elváltunk egymástól, elmosolyodott.
- Szeretlek!
- Én is téged! - mondtam elpirulva.
- Mostmár későre jár, aludjunk!
- Jó. - válaszoltam egyszerűen hisz tényleg álmos voltam.
Elfeküdtünk az ágyba. Jimin át karolta derekam.
"Szeretlek." hangzottak el újra szavai fülében.
Másnap reggel az ébresztőm hangjára keltem. Kinyitottam íriszeim, majd felültem. Jimint nem találtam magam mellett ami megrémített. Felpattantam, majd kiszaladtam. A konyhába hangokat hallotam. Oda mentem majd Jimin fogadott. Megkönnyebültem sóhajtottam egyet. Jimin észre vett amit egy mosoly keretében díjazott.
- Mindjárt kész! Ülj le addig!
Én bólintottam, majd úgy tetten ahogy mondta.
Reggeli után elkezdtünk készülődni mivel hétfő van.
A suliba beérve leültünk mindketten a szokásos helyünkre. A nap ugyanúgy telt mint a többi.
Már az 5. órai kicsöngőtt hallotam ami azt jelenti, hogy ebédszünet következik. Oda mentem Jiminhez és az ebédlő felé vettük az irányt. Jimin beállt a sorba én pedig addig helyet foglaltam. Egy éppen szimpatikusnak mondható asztalhoz leültem. Pár perc után egy árnyékot láttam magam mellett. Fel pillantottam majd egy melák fogadott.
- Drága, ez az én helyem! - mondta.
- Rávan írva a neved? Mert én nem láttom. - feleseltem vissza. Nem félek az ilyen nagyszájú barmoktól.
- Ne húzz velem ujjat cica! - kezdett vörösödni a feje. - Nem lesz jó vége!
- Mert? Mi lesz?
Ekkor a keze lendült felém de valaki elhárította az ütését. Jimin volt az.
- Te meg mit csinálsz kis szaros? - kérdezte a mafla.
- Hagyd őt békén, ha jót akarsz! - mondta Jimin komolyan.
- Jajj ne véd már ezt a kis ribancot... - ekkor ütött Jimin a srác képébe.
Jiminnek elpattant valami mert ütötte-verte a fiút. Próbáltam megakadályozni de hiába, emberek gyűltek körénk ami miatt nem fértek oda hozzájuk. Egyszer csak egy üvöltést hallottunk. Mrs.Kim volt.
- Park Jimin és Byun Minho azonnal az igazgatóiba! - üvöltötte a tanárnő.
Jimin leszállt Minhoról majd a tanárnő után ment. Mikor hátra pillantot valami újat láttam szemeiben...
OMG! Sziasztok!😊 Nagyon-nagyon régen volt rész amit sajnálok de nem volt ihletem. De vissza tértem!😄 Remélem tetszett a mostani rész, mostmár rendszeresen fogom hozni a részeket! Ígérem!🙏🏻
