/ Jimin szemszög /
Épp beszélgettünk Hoseok hyunggal mikor Wendy ide szaladt hozzánk, hogy Seulgi nagy bajban van. Be se fejezte mondani valójában de én már rohantam a megmentésére. Nem bánthatja Őt senki sem!
Mikor megláttam Seulgit a földre rogyva vért hányni, na ott szakadt el a cérna. Ez az elmúlt 1 hét életem legrosszabbja volt. Nem szólhattam életem szerelméhez. Nem érdemel meg egy ilyen szörnyet mint én. Neki rohantam a meláknak aki épp Seulgiba rúgott egy utolsót. Ütöttem, vágtam. Legszívesebben addig amíg meg nem döglik, de Hoseok leállított. Így is félholtra vertem, de most nem bántam meg. Senki sem nyúlhat Seulgihoz. A múltkori verekedés is miatta volt. A srác nekem mondogatta, hogy Seulgi milyen szép meg milyen jó a segge. Én próbáltam magam vissza fogni de nem sikerült. Mikor a szertárba voltunk azért voltam olyan vele, mert tudtam, hogy nem érdemel meg engem. Tudom, hogy nélkülem boldogabb lesz. De ha megláttom egy fiúval akkor előjön belőlem a düh.
Gyors felkaptam Seulgit és rohantam a suli orvoshoz. Wendyék utánam futottak. Az ápolónő egyből fogadta. Mi csak kint vártunk. Nagyon ideges voltam. Ha a szerelmemnek bármi baja lesz, az a barom nem élni meg a holnapot!
Már vagy 2 órája itt ülünk de semmi. Egyszer csak Seu kidugja a apró kobakját és körbe nézz. Tudtam, hogy nem sokára elengedik ezért elmentem. Hogy hova? A suli elé. Megvártam míg haza indul. Mindennap titokban "hazakísérem". Olyan vagyok mint egy rossz perverz, de féltem Őt. Most is, nem figyelek rá és félholtra verik. Soha többet nem fordulhat ez elő. Megpillantottam őket és láttam, hogy épp elköszöntek egymástól és indulnak útjukra. Én is indultam Seulgi után. Még háturól is gyönyörű. Tudom, hogy ő nem érez semmit sem irántam. Ebben az egy hétben egyszer sem jött oda hozzám. Ami nem esett jól de tudtam, hogy így a legjobb. Esténként legszívesebben írnék neki egy "Jó éjt! Álmodj szépeket, szerelmem! " üzenetet, hogy tudja, hogy nekem csak Ő kell. Eddig soha sem voltam szerelmes de ez a lány kiváltotta belőlem. Ő más mint a többi.
/Seulgi szemszög/
Épp a 2. óráról csöngettek ki mikor eszembe jutott amit tegnap akartam kérdezni.
- Wendy, mi történt aznap miután elájultam? - kérdeztem.
- Hát ugye Jimin megmentett és utána behozott az orvoshoz,egy ideig várt utána szó nélkül lelépett! - mondta.
Miért volt ilyen kedves velem? Talán mégsem utál? Tudnom kell!
A nap többi része úgy telt, hogy folyton Jimin közelébe akartam férkőzni de nem sikerült mindig elment ha odamentem. Reménytelen.
Épp mindenki haza indult már csak én és Jimin voltunk a teremben. Nem bírtam tovább ezért megszólítottam.
- Ji-Jimin? - kérdeztem halkan. Felém kapta a fejét én pedig folytattam. - Miért kerülsz? Mi rosszat tettem? - kérdeztem lehajtott fejjel.
