Egész éjjel alig bírtam aludni. Gondolkodtam, hogy mondjam el Taehyungnak, hogy én mást szeretek. Bűntudatom is van. Lehet azt fogja hinni, hogy kihasználtam. Pedig nem! Szerettem őt! Csak rájöttem, hogy nem illünk össze.
A sulihoz érve Taehyung fogadott egy nagy öleléssel. Természetesen viszonoztam mivel nem egyből akarom ezt elmondani neki.
Ebéd szünet. Mindig ő jut erről eszembe. Itt találkozunk "először".
Leültem szokásosan a többiekhez Taehyung mellé. Jimin is itt volt. Mióta megváltozott azóta a többiek vissza fogadták.
Egész nap a megfelelő pillanatott vártam, hogy elmondjam Taehyungnak. Mivel ez az utolsó nap a suliban, mivel kezdődik a nyári szünet szóval muszáj elmondanom még ma.
Órák után Tae hazakísért. Ez a legmegfelelőbb pillanat.
- Figyelj, Tae. - kapta rám tekintetét. - Valamit el szeretnék mondani!
- Mond csak! - mosolygott rám.
- Tudod ez nem könnyű, de... - vettem egy nagy levegőt. - nem mehet ez így tovább. Szakítani akarok veled, sajnálom! - mondtam ki nagy nehezen.
Ő még mindig mosolygott.
- Valahogy sejtettem. Valaki mást szeretsz, ugye?
- Igen.
- Az a valaki...Jimin.
Én csak bólintottam.
- Figyelj, azt szeretném ha boldog lennél, szóval fuss a reptérre azonnal! - hallatta bíztatóan.
- Miért?
- Jimin elköltözik. Ha még eléred lehet itthon marad. Vall be az érzéseid!
- Rendben, köszönöm Taehyung. - öleltem meg volt barátomat.
Futni kezdtem a reptér felé. Szerencsére nincs messze. Remélem időben oda érek.
Mikor oda értem a pultosnőhöz futottam.
- Elnézést! Nem tudja merre van s legközelebbi induló repülő? Nagyon fontos lenne!
- Egyenesen tovább.
- Köszönöm!
Futottam mintha az életemen múlt volna.
Már szállnak fel az emberek. Megláttam egy fekete hajú, alacsony srácot. Biztos, hogy Jimin az. Utána kiabáltam de nem hallotta. Felszállt. Próbáltam utána futni, de a biztonsági őr nem engedte. A gép felszállt. Elment.
Könnyeim útat törtek maguknak. Lerogytam a földre és bőgtem. Hirtelen egy kezet éreztem vállamon.
- Mit keresel itt, Seulgi? - szólalt meg egy ismerős hang.
- Ji-Jimin?! Te nem elmentél? - töröltem meg szemeim.
- Úgy volt, de megláttalak. Szóval miért jöttél?
- Miattad! Jimin, szeretlek! Tudom, hogy te már nem de... - nem hagyta, hogy befejezzem. Ajkait az enyémre tapasztotta.
- Hazudtam. - súgta nekem. - Mindig is szeretelek! - nézett mélye ma szemembe.
Hevesen megcsókoltam. Sose voltam még ilyen boldog...
Ez az igaz szerelem?!
