" Én már nem szeretlek. "
Hangzottak el újra szavai fülembe.
A hideg, nedves betonon térdelve sírtam. Vége mindennek...
1 hónap. 1 teljes hónapja nem beszélünk. Nem is keresi társaságom. Én se az övét. Kezdek bele törődni ebbe.
Suliba érve, szokás szerint Wendy lerohant mikor beléptem a terembe és egy nagy öleléssel köszöntött.
- Szia Seu! - mosolygott rám.
- Szia! - köszöntem vissza.
Wendy a többi pár percben Hoseokról beszélt. A csengő hallatára abba hagyta a csevegést és a helyére sietett. A tanár belépett a terembe majd elkezdődött az óra.
Ebédszünet. Wendyvel el is indultunk az ebédlőbe. Leültünk Hoseokékhoz.
- Sziasztok lányok! - köszöntött minket Hobi.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre barátnőmmel.
Az asztalnál Hobi barátai ültek. Igen, Jimin is. De viszont Taehyung most nem ült itt.
- Mi lenne, ha a hétvégén csapnánk egy hatalmas szülinapi bulit Taenak? - hozta fel az ötletet Namjoon.
- Jó ötlet. Lányok ti is jöhetnétek! - mosolygott ránk Jin.
Nem volt hozzá túl nagy kedvem ezért már utasítottam is volna vissza az ajánlatot de Wendy megelőzött.
- Megyünk! - mosolygott.
- Mi? Én nem mondtam... - törődtem bele a veszteségembe. - Jó mindegy. Megyünk. - erőltettem magamra egy kamu mosolyt.
A fiúk csak el mosolyodtak rajtam kivéve Jimin.
A szünet többi részében a buli idejét és helyét terveztük. Mindenkinek volt valami feladata. Nekem az volt, hogy beszerezem a tortát. Ezzel az az egy baj van, hogy nem tudom milyen tortát szeret Taehyung. Nem is ismerem annyira a srácot.
Órák után Jungkookhoz futottam segítségért.
- Jungkook! - kiabáltam utána, mire Ő felém fordult.
- Igen?
- Légyszi segíts! - könyörögtem neki.
- Okés, na mit szeretnél? - nevetett fel.
- Taehyung milyen tortát szeret? Mire allegriás? Szereti a marcipánt? - bombáztam kérdésekkel.
- Hát, a csokis a kedvence. Nem allegiás semmire. Inkább eper legyen rajta mint marcipán. - válaszolt mindegyik kérdésemre Kook.
- Ohh, köszönöm, hogy segítettél! - hajoltam meg udvariasan.
- Igazán semmiség! - vakarja meg tarkóját nevetve.
Ez után elköszöntünk egymástól és haza indultam. Mivel holnap péntek ezért jó lenne holnap beszerezni a tortát. De mit vegyek neki?
Másnap reggel későn keltem ezért sietve a suliba rohantam. Mikor beértem a suliba már 10 perc késésben voltam. A lépcsőn futva, rohantam a termünkhöz. A folyóson Taehyungot pillantottam meg.
- Hát te? - kérdeztem meg lepődötten.
- Ezt én is kérdezhetném. - nevette el magát. - Miért nem vagy órán?
- Későn keltem. Na és te?
- Nem volt kedvem beülni órára. - mondta egyszerűen.
- Értem. De nekem most mennem kéne...
- Szerintem jobb ha most kihagyod a mai órát.
- Miért?
- Mr. Hólyagfej témazárót írat.
Válaszán elmosolyodtam.
- Jó akkor nem megyek be. - nevettem el magam.
- Gyere mutatok valamit! - fogta meg kezem és kezdett el óvatosan húzni.
Ujjainkat összekulcsolta ami miatt el pirultam.
Egy terem ajtaja előtt álltunk meg.
Érdeklődve néztem Taera aki csak mosolyogva nézett.
- Megérkeztünk! - nyitott be az ajtón.
Mikor beléptem egy igen elhanyagolt terembe találtam magam. Alig néhány pad volt a helységben.
- Mi ez a hely? - kérdeztem.
- Ez a "búvóhelyem". Ha egyedül akarok lenni akkor mindig ide jövök.
- Csak te ismered ezt a helyet?
- Igen, meg te.
Meglepődtem, hogy én vagyok az első akinek megmutatta.
- De miért van ilyen büdös dohány szag? - kezdtem el érezni a szagot.
- Hát, itt szoktam cigizni. - vakarja meg elszégelve tarkóját.
- Miért dohányzol? - fordultam felé.
- Hogy levezessem a stresszet. Tudom nem túl jó ötlet pont ezzel.
- Mióta csinálod?
- Lassan 1 éve.
- Kérhetek egy szívességet?
- Persze.
- Adsz egy szálat.
Arca hirtelen lefagyott. Mi ebbe olyan meglepő?
- Miért? - kérdezte értetlenkedve.
- Hogy levezessem a stresszemet valahogy.
- Akkor sem adok! - mondta.
- De miért?
- Nem akarom, hogy tönkre tedd a szervezeted!
- De akkor te miért teszed tönkre a tiedet? Akkor te se szívj többet, kérlek!
- Rendben. - mosolyodott el.
Édes mosolya van...
