- SZERETLEK PARK JIMIN! - üvöltöttem torkon szakadtából.
A földre rogytam és sírtam.
Azóta a nap óta elveszítettem egyetlen boldogságomat, Park Jimint.
Már egy hét eltelt azóta, hogy láttam Jimint. Mindennap haza fele menet a lakásához megyek, de sosincs merszem bekopogoni. A mai nap is így telt.
Itt állok Park Jimin ajtaja előtt de nem merek bekopogoni.
Áhh, úgyse nyítna ajtót. Biztos beteg, talán nem kéne zavarnom.
Vettem egy nagy levegőt és bekopogtattam. Miután feleszméltem, hogy mit tettem pánikba estem és nem tudtam hova rohanjak. Nem sokkal később nyílt is az ajtó. Egy középkorú nő állt előttem.
- Szia! Miben segíthetek? - kérdezte aranyosan a hölgy.
- Jó napot! É-én Jimint keresem. - mondtam félénken.
- Itthon van. Gyere csak! - invitált be.
Ha ő Jimin anyukája akkor tudom kitől örökölte bájos mosolyát.
Mikor beléptem a házba vanília illat csapta meg orrom. Imádom ezt az illatot!
- Egyépként te Jimin osztálytársa vagy? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam egyszerűen.
- Gondolom akkor a házi feladatot hoztad neki. Fent van a szobájában. Nyugodtan menj fel hozzá! - mutatott az emeletre.
- Rendben, köszönöm! - hajoltam meg, majd elindultam az említett helyre.
Őszintén fogalmam se volt melyik Jimin szobája ezért bekopogtattam egy számomra szimpatikusnak tűnő szobába.
- Igen? - hallotam meg Jimin hangját.
Szívem a torkomba dobogott mikor benyitottam a szobába.
Kidugtam fejemet az ajtó mögül és körbe néztem. Egy átlagos kamasz fiú szoba volt. Jimin az ágyán feküdt.
- Sz-szia! - köszöntem igen halkan.
Jimin a hangra felemelte fejét és rám nézett.
- Mit keresel itt? - kérdezte.
- Én csak aggódtam érted. - hajtottam le fejem.
- Miért tennéd?
- Miért ne tenném?
Erre csak egy halvány szomorú mosoly jelent meg arcán.
- Seulgi, mondhatok valamit?- kérdezte nagyon halkan.
- Persze.
- Seulgi, én nem akarom, hogy ez folytatódjon. Én már nem szeretlek. Sajnálom.
Szavai dőfésként estek szívemnek. Könnyeim előjöttek és pityeregni kezdtem.
- Így mindkettőnknek jobb lesz! - mondta még mindig lehajtott fejjel.
Én nem bírtam tovább kirohatam a szobából, majd a házból is. A sötét utcában futottam könnyekkel.
" Én már nem szeretlek. "
Hangzottak el újra szavai fülembe.
A hideg, nedves betonon térdelve sírtam. Vége mindennek...
