Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

2.rész

AZ 1.RÉSZTŐL A SZTORI MÉG NINCS ÁTÍRVA, HA HIBÁT, VAGY HELYESÍRÁSI HÁBÁKAT TALÁLSZ AZ A KÖVETKEZŐ IDŐSZAKBAN KI LESZ JAVITVA!!!

Már a buszon ültem rengeteg nyomival... fúj!!
De hála telefonon beszéltem a barátnőmmel.
-Rengeteg itt a nyomorék Chasy...
Mellettem ül a legnyomibb egy szemüveges pattanásos lány.
-Ez a pokol!!-kiáltottam a telefonba.
A mellettem ülő rám nézett csúnyán.
-Hallod most engem néz átragasztja rám a bacijait!-undorodtam.
-Oke..szia..késöbb oké pusszancs!-köszöntem el a legjobb barátnőmtől.

A szemüveges lány még mindig nézett.
-Mivan lúzer?-vontam fel a szemöldököm.
Ő meg átült máshová.

Kis idő múlva megérkeztünk a táborba a sok egyenruha..eh..de sok a fiú! Kicsit kitettem a mellem ,hogy felfigyeljenek rám.
Egyik sem nézett rám.. a fenébe!

A szobába mentünk ágyak voltak egymás mellett sorban. Ez a pokol..

-Lányok sorba!-hallottam egy sípot. És mentem a sorba. Mindenkin már egy terepmintás undorító ruha volt. A nő sorban figyelte meg a lányokat ,hogy minden rendben van-e.
És hozzám ért.

-Maga miért van még mindig suttyó ruhában!-ordított rám.
Nem válaszoltam rá.
-Kérdeztem!-kiabál.
-Ö...-csak ennyit tudtam kimondani.
-Jó...-tette keresztbe a kezét a nő.
-Ma nem fog vacsorázni!-hagyott ott.
És figyeltem tovább a sort.

Este 6 fele én is átvettem ezt a rondaságott de muszáj volt mert gyülekező volt.
Kimentem. És megint mindenkit végig fésültek. És az a gorombaság megint hozzám ért.

-Látom nagy nehezen átvedlet...remélem éhes maga..mert nem kap kaját..és most jelentem be -húzott ki a tömegből és mindenki rám nézett.
-Ez a lány a nap szabály szegője és átadom nektek hogy akasszátok ki!-kúrjantott.
És bedobott szószerint a tömegközé.

Nem gondoltam hogy komolyan gondolta az akasztást amíg a zászlótartón nem találtam magam. Egész este ott voltam.
Reggel ott is ébredtem nem szedtek le....
A fiúk meneteltek és észrevettek engem bárcsak ne tették volna..
Röhögtek mutogatva.

-Fegyelmet!-mondta a parancsnokuk.
-Látjátok a lányt a zászló tartón?-kérdezte a csapatát.
-Igen uram!-mondták.
-Ti is így végzitek ha engedetlenek vagytok!-mutatott rám.

-Kérem segítsenek lejönni!-kiabáltam le.

-Hallottátok?-nevetett a parancsnok.
-Igen uram!-mondták egyszerre a fiúk.
-Segítséget kért-röhögött fel.
Erre mindenki röhögött.
És ott hagytak.
Leakasztottam magam és leestem egy bokorba..au..

Visszamentem a törzshelyre már mindenki ott volt.
Leültem. És sírtam. Mellém ült az a szemüveges csaj a buszról.

-Szia...-köszönt.
-Szia-köszöntem vissza.
-Tessék itt a szendvicsem az útról bizonyára éhes vagy-tette az ölembe.
-Köszönöm-töröltem a szemem.
-Nincs mit!-állt fel.
-Várj!-néztem rá.
-Igen?-fordult vissza.
-Miért vagy velem kedves? Én lúzernek hívtalak..-a földre néztem.
-Mert te nem vagy gonosz belülről szerintem..-mosolygott rám.
Visszamosolyogtam.

Ilyenkor éreztem ,hogy szereztem egy barátot...