Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

41.rész

Berendeztem a szobám, de minek vagy én alszok Jamesnél vagy ő nálam.

-James..-szólaltam meg, de a reggeli fáratság miatt motyogtam.
-Igen?-mozdította meg a karját, amely épp átkarolt.
-Fölösleges volt a külön szoba-ásítottam.
-Aha-dörmögte félig álomba merülve.
-James!-meglöktem, felé fordultam.
-Mi az?!-kinyitotta a szemét.
-Azt mondtam fölösleges volt a külön szoba-nevettem.
-Én meg mondtam, hogy aha-közelebb jött és hozzám símult.

Megpiszilgatta a nyakam.
-Hozol nekem reggelit?-kérdezte nyájasan.
-Erre megy ki játék?-fel emeltem a szemöldököm.
-Neeem-húzta el az "e" betűt.
-Na figyelj ne légy lusta disznó, nem vagyok a szolgád-paskoltam meg a mellkasát.
-De Dory..-nézett kutya szemekkel.
-Hagyj már-elfordultam.
-De naa kérlek-átölelt.
-Aahhjj-beadtam a derekam és felálltam.
Elindultam a konyha felé.
-Egy szenvicset-kiabált.

Istenem pár napja, hogy együtt lakok, de szerintem mióta itt vagyok rendesebben eszik mint még soha.

Csináltam neki és odabasztam elé.
-Köszönöm!-neki esett és jó ízűen csámcsogott, még ez is aranyos bármilyen undorító.

-Bazdmeg jó? Ez után nem csinálok semmit!-szóltam.
-De ez csak egy szendvics-mondta.
-Aha..takarítottam, mosogattam, minden szarod szét hagyod!-mondtam szemrehányósan.
-De hisz nem kértem, higy csináld meg!-felállt.
-De akkor az egész, hogy nézne ki?!-háborodtam fel.
-Sehogy!-megrántotta a vállát.
-Ne bassz...-kezdtem mikor csörögni kezdett a telefonom és a csengő hangom a számuk.
Nevetni kezdett én meg gyorsan a telefonomért kaptam és felvettem a hívást anékül, hogy megnéztem volna ki az.

-Haló?-szóltam bele, mikor a telefon másik felén meghallottam Ian köszönését a szemeim akkorára kerekedtek és kiszaladtam az előszobába.
-Ő..szia-mondtam halkan.
-Kerestelek nálatok, de a szüleid azt mondták elköltöztél..igaz?-kérdezte.
-Aham-köszörültem meg a torkom.
-Megtudhatnám a címed?-elbizonytalanodott.
-Sze..szerintem találkozzunk valahol-habogtam.
-Mi a baj Dory? Miért nem akarod megadni a címed?-hitetlenkedett.
-Nincs semmi bajom miről beszélsz? Akkor hol?-váltottam témát.
-Central Park?-válaszolt.
-Jó..déli kapu-lenyomtam és megfordultam, de neki ütköztem Jamesnek és felnéztem rá.
-Ki volt?-kíváncsiskodott.
-Mindegy..-vágtam rá.
-Nem az-megfogta a karom.
-De!-rántaggam a karom, hogy engedje el.
-Ki volt?-összehúzta a szemét.
-Chasy-hazudtam.
-Értem..-bólintott majd elengedett és ott hagyott.

Nem akartam neki hazudni, de ha megtudja azt, hogy Ian itt van..juj főleg, hogy találkozok vele.

Felvettem a cipőm és elköszöntem, de ő le sem szart. Kimentem a kocsihoz majd elindultam a Central Park felé.

Miután 15 percet kocsikáztam leparkoltam és a kapuhoz siettem, Ian már ott áll neki dőlve.
Ellökte magát és odajött.

-Szia-megölelni készült, de a kezem a mallkasára tettem. Megcsapott a jó illata és elpirultam.
-Mi a francért nem engeded, hogy megöleljelek?-levette a kezem a mellkasáról és szorosan megölelt, én pedig szédelegtem az illatától.
-Hogy vagy?-mosolygott egy hatalmasat.
-Jól-lesütöttem a szemem.
-Milyen külön lakni?-vigyorgott és felnéztem, bele abba a csillogó kékés-zöld szemébe amiben az öröm repdesett.
-Nagyon...-gondolkoztam.
-Jó-fejeztem be.
-Hát nem úgy látszik-megrázta a fejét.
-De-de minden ok-a szájára néztem, ahogy beszél..egyszer csak azon kapom magam, hogy felfelé görbül a beszélőkéje.
Közeledik..

Már majdnem összeér a szánk, ellököm.
-Mit képzelsz?!!-kiáltottam fel.
-Megcsókolni-mosolygott.
-Csókolgasd a seggem..-vágtam rá.
Lehervadt a cuki mosolya.
-Nagyon megváltoztál Dory, mi miatt? Vaagy KI miatt?-enelte ki a "ki"-t.
-Semmi és senki miatt! Mondd miért akartál találkozni?!-keresztbe fontam a karom és az eget szemlélve vártam a válaszát.
-Vajon miért, hogy lássalak-szívszaggatóan nézett. Olyan mint egy színész, aki perfektül játsza a szerepét.
-Oh..igazán?-felemeltem a szemöldököm.
-Igen és, hogy megmondjam azt, hogy szeretlek még mindig-magához ölelt én pedig nem öleltem. Nem tudom mit érzek..de ez szerintem csak vonzalom nem szerelem. Jamest szeretem a maga lusta, bunkó, seggbe rughatnám érzéssel együtt.

-Én nem szeretlek-mondtam és hatalmasra nyílt a szeme.
-Ak..akkor mit érzel?-sóhajtott.
-Vonzalmat-megrántottam a vállam. Kiálltam magabiztosan magamért..talán James tett magabiztossá? Lehet.
-Vonzalom...-ejtette ki megrökönyödve a szót.
-Abból még bármi lehet-hitetgette.
-Ian..semmi én valakivel együtt vagyok és ne próbákozz kérlek, mert akkor összezavarnál és tönkre tennéd az apró boldogságom ami van..-a szemébe néztem.
-Szóval hagyjalak békén?-sóhajtott.
-Nem tudom-elbizonytalanodtam megint.
-Nem foglak-símította meg a karom.
-Szia..-hátrább léptem és elsiettem, éreztem még a tekintetét a hátam közepében.

Hazaértem és lekaptam a cipőm és körül néztem.
-James?-kiabáltam.
Beszaladtam a hideg szobába. Miért van itt ilyen hideg? Megláttam a görnyedt Jamest az ágyon amint ül ott mint valami őrült. Léptem egyett az apró nesz végig siklott a szobán, James háta megfeszült.

-Szia-nyögtem ki.
Nem szólt.
-James?-odasétáltam lassan és megfogtam a vállát, rám emelte a tekintetét ami nem volt valami vidám sőt...
-Mi a gond?-mondtam ijedten.
-Mióta..?-mutatta a telefonom, ledermedtem.
-M..mi?-dadogtam.
-Mióta találkozgatsz Iannal?-a hangjában a csalódottság és a szomorúság érződött.
-James..!-kiáltottam fel.
-Fogadjunk már rég és jót hancúroztok..-megakadt a hangja.
-James mi nem sőt-megöleltem.
-Miért hazudsz nekem?-szorított magához.
-Nem hazudok, köztünk nincs semmi-szóltam.
-Hazudtál az előbb, hogy higyjek neked??!-mérgesre valtott a hangja.
-Istenem fogd már fel, hogy nem csalnálak meg-megcsókoltam és az ajkai is alig akartak elengedni.
Keresztbe tette a karját.

Tipikus az a szeretlek, de haragszom rád.

-Jó elmondom az igazat-a szemébe néztem.
-Hallgatom-húzta fel a szemöldökét.
-Azt mondtam neki...-kezdtem, érdeklődően nézett.
-Hogy..-próbáltam komolyan nézni.
-Együtt vagyok valakivel és ne próbálkozzon-mosolyodtam el, megkönnyebbülten sóhajtott.
-Ne szivass mert rosszul jársz-nevette el magát.
-De tényleg..bízz bennem-erre a mondatra megint sóhajtott.
-Mi a baj?-akadtam ki.
-Hogy mi a baj eddig nem mondtad el, hogy találkoztal vele meg, hogy itt van!-emelte fel a hangját.
-És akkor mi van? Nem szabad?!!!-álltam fel.
-Vele NE találkozz pont vele ne-farkas szemet néztünk.
-Ne mondd meg kivel találkozzak!-vágtam rá.
-De megmondom tudod miért?!!-kiabált.
-Naaa mondjad!-én is kiabáltam.
-Miert vagy kíváncsi??-forgatta a szemét.
-Mondjad ha elkezdted!-tártam szét a karom.

Veszekedtünk...már sokadjára.
Nem szeretek vele veszekedni.

-Mert félek, hogy elveszítelek!-kiabálta majd szomorúan nézett.
-Szóval nem fogsz engedni egy pasival sem beszélgetni?!-nevettem el magam. Csak ez járt a fejemben mikor leesett a mondata. Fél miért?
Némán nézett rám.
Odasétált és megölelt.
-Mit teszel velem?-nézett a szemembe.

____________________________________________________

Köszönöm a 12K-t♡
Mindjárt Valentin nap:o
Ki párral ki pár nélkül xd
Én csokival töltöm majd😋