Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

8.rész

Úgy ébredtem mintha a gerincem tört volna el pedig csak a kanapé kényelmetlen kuckója volt.

Egy tányér rántotta és egy forró tea volt előttem.
Adrien odajött hozzám.

-Remélem ki tudlak engesznelni...-sóhajtott.
-Öhm csináltam neked reggelit összepakoltam csak..bocsáss meg a tegnapiért nem...akartam..csak..-mondta zavartan.

Nem válaszoltam még a tekintetem se méltóztattam rá engedni. Nem bízok benne imádom mint barát nem hinném ,hogy lenne több köztünk ez után... hupsz Dory elfelejtette ,hogy a srác KIBEBASZOTT HELYES és ARANYOS, KEDVES, nem beszélve a HUMORÁRÓL...

-Dory...-guggolt le.
-Bocsánat...-fogta meg a karom.
Lesöpörtem róla.

Ennyire kiengesztelhetetlen vagyok igen.

-Nem akarom ,hogy rosszba legyünk te vagy a legjobb barátom..sz..-nyelt egyet elharapta a szót.
Felálltam és a fürdőbe zárkóztam.

Belenéztem a tükörbe.
A régi énem maradéka csak ez a sértődöttség a kiengesztelhetetlenség evvel megyek legalább valamire de a régi határozott bár akár milyen nyávogós voltam meg minden de hiányzik a régi én..önmagam töredéke vagyok már csak...

Sírva fakadtam..utállok bőgni utoljára csecsemő koromban bőgtem jó a tábor nem számít az tényleg brutál...az a baj ,hogy nagyon hangos vagyok...

-Dory...te sírsz...?-kérdezte megkepődve Adrien.
Kinyitottam az ajtót és sírva álltam a fürdő szoba közepén.
Odarohant hozzám és átölelt.
Én is őt.

Nem szólt semmit de azért kissé zavar ,hogy eléggé odasímúlt hozzám.
Kicsit hátrébb léptem de még mindig ölelkeztünk.
Lenyugodtam.

De már szabadulni akartam de nem engedett és csak a hajam simogatta. Jézus ez meddig képes ezt csinálni? Kb negyed óra telt el.

-Jó elég..-kicsit löktem el.
Nagyot nézett rám.
-Szóval..enyire eltaszítod a szeretetet?-nézett a szemembe.
Elmentem mellette.

Csöngettek és rohantam az ajtóhoz. Chasy!
Ugrott nekem.

-Dor...te milyen..-leharvadt a mosoly az arcáról.
-Uncsini?-nevettem.
-Igen mar bocsi..-húzta el a száját.
-Gyere be..-húztam be és leültünk dumálni.

Furcsa módon eltünt Adrien.
Jó is...

Elmeséltem mondent Chasynek.

-Csajszi de így is a BFF-em maradsz ha ilyen uncsini leszel..-nézett szomorúan.
-Köszi!-öleltem meg.
Lejött Adrien.

-Ő...-tátotta el a száját.
És rázogatta a fejét Adrien de ezt nem láttam.
-Ő...ő..úr isten ő..-alig jutott szóhoz.
-Ő..?-kérdeztem.
-Ő..az a srác?-fejezte be higgattan.
-Igen-bolintottam.
-Köszönöm-artikulálta Adrien Chasynek. Ezt sem láttam mert nem néztem rá nem voltam kiváncsi a pofájára.
-Hú..-képedt el Chasy.
-Figyu én...elmegyek átöltözni..-elmentem nem akartam Adrien közelébe lenni.

-Adrien-

A csaj szószerint rám ugrott.
-Jézus te vagy..-sikoltozott halkan.
-Shh...-fogtam be a száját és néztem az emeletre.
-Jézus...nagyon szeretlek mármint ő..tudod..-zavarodottan beszélt.
-Igen..-forgattam a szemem.
-És ezt ő nem tudja? -kérdezősködött.
-Nem..-mondtam.

-Hogyan hisz a kedvenc énekese voltál a gimiben szerintem most is szereti a számaidat!!-ugrált.
-Tényleg a kedvenc..?-mosolyodtam el reményteljesen.
-Igen áh rongyosra hallgatta őket imádja a hangod! És én is és á takálkoztam veled!-vigyorgott.
-Hát köszi..-mosolyogtam.
-Énekelj léci!!-fogta meg a karom.
-Nem tehetem meghallja és lebukom...elveszítem..mérges lesz..-pörgött ez mind az agyamon.
-Léci..-nézett kutya szemekkel.
-Istenem..-néztem ra idegesen.
-Gyere..-vittem a fürdöbe.
-Juj Fernandez énekel nekem..nyugi..-fújta ki a levegőt.
Elkezdtem énekelni.
-Á-ölelt át.
-Oké..oké..elég..-toltam el kicsit.

-CHASY! CSAK NEM FERNANDEZ???!!-kiabálta az emeletről Dory.
-Basszus üljünk a kanapéra- futottam és leültem.
Mellém huppant a lány.

-Dorothy-

Lerohantam. Imádom ezt az énekest és a hangját.
-Ááááá..-ültem Chasy mellé.
-Áááááááá..-válaszolt.
-Fernandez!!-vigyorogtam.
-Az!-ő is vigyorgott.
Mellette levő Adrien csak mosolygott ránk örülve.
-Hallottam a hangját..-nyugodtam le.
-Igen mert..-nézett Chasy Adrienre.
-Mert megmutattam neki a kedvenc énekesem..-mosolya fülig ért.
-Igen..-bólintott Adrien.
Szereted?-kérdeztem.
-Igen...-nevette el kínosan magát Adrien.
-Tudtam!-ültem középre.

-Rég nem hallott róla senki szerintetek hol lehet?-kérdeztem őket.
-Szerintem...-hajolt előre Adrien.
-Éli az életét és szeretne normális és szerelmes lenni...de még sem tudja elrejteni ki ő mindig valaki felismeri...-jelentette ki.
-Szerintem..szerelmes egy lányba..-kapcsolódott be Chasy vigyorogva.
-És..nem tudja elmondani neki mert fél hogy elveszíti e miatt..-könnyes lett Chasy szeme.
Adrien csak kedvesen megsímította a karját Chasynak.

-Wow...de jó tipp és drámai..-nevettem.
-Az..-sírt Chasy.
-De átérzed...-kerekedett el a szemem.
-Igen hisz a kedvencünk és képzeld el ezt csak kélzeld el...-mondta.
-Igazad van..-mondtam szomorúan és átöleltem Chasyt.

Szomorú pillantást vetett rank Adrien és felment.