Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

27.rész

Egy egész hete várom James reagalását az üzeneteimre. Miért kell nekem keresni? Ian is baszik rám, én meg teljesen begyöpesedtem a szobámban.

Úgy döntöttem elhívom Rayt és Felixet valahova.
-Szia!-öleltem meg őket.
-Szia!-mondta Felix.
-Hello!-köszönt Ray.
Kivetelesen eleg furcsák, de tényleg susogtak meg többször összenéztek az úton.
A Mekihez értünk majd kértem a kaját mikor megláttam Chasyt, rögtön eltakartam magam a tálcával és leültem az oszlop mellé, hol pont takarásban voltam.

-Ki elől bújkálsz Dory?-leültek és Felix nézelődött.
-Senki..-összekucorogtam azzal a célal, hogy semmim nem látszik ki.
-De..ki mond meg..-suttogta Ray.
-Az a lány az ablaknál..-ijedten kukucskáltam ki.
-Nem néz ki rosszul..-jegyezte meg Felix.
-Meg ne próbálj ráhajtani..-mondtam de Felix már ott is állt Chasynél.
-Nee!-kurjantottam fel hangosan.
Chasy felém emelte a tekintetét és találkozott az enyémmel, a pezsgést hallom innen, fortyog az agya és akármelyik percben mint egy időzített bomba robban és épp rám céloz. Futás csak ez az egyetlen kiút nem nézhetek szembe a világ sárkányával úgy tud veszekedni mint az atyaúristen. Felkeltem én abban a pillanatban felült ő is, már futottam kifele de ő még mindig közelített, nem is bomba hanem rakéta egy követő rakéta. Egy másodperc előnnyel kiviharoztam a gyorsétteremből, megallt az ajtóban. Ezt a kört megnyertem, 1:0 Dorynak.

Perceken belül otthon voltam és a szobámba siettem majd az ágyon kötöttem ki. Meredtem a földre, mi tévő legyek? Nem futhatok el előle örökké vagy de?

-Dorothy..-benyitott anya.
-Mivan anya?-mordultam rá.
-Itt a barátod..-nyitotta szélesebbre az ajtót.
-Jó..-lógattam le a fejem az ágyon hátha agyvérzésben meghalok.
Erre belépett James, jaj meglátogatott...

Anya menj ki kérlek..el kell valamit intéznem-felálltam hirtelen és szédelegtem az ajtóhoz, James pedig szokásához hívően röhögött rajtam. Mindig csak röhög legyen már egyszer az életben komoly...
-Oké kincsem-kiment es behajtotta az ajtót, rafinált mert hallani akarja a szitut.
Becsuktam az ajtót.

-James..-kezdtem ő meg keresztbe tett karokkal a flegma magatartásál bámult rám.
-Ezt befejeznéd?-felemeltem a szemöldököm.
-Mit?-kérdezte.
-Ezt..!-végig mutattam rajta.
-Az elérhetetlen vonzóerőmet?-vigyorgott.
-Kuss már-borultam ki.

-Szóval..itt hagytál a szülinapomon és szartál a fejemre, mit sem érdekel ez téged..-komolyan, szívósan néztem rá.
Csak nevetett rajtam.
-Ne nevess!!-emeltem fel a hangom.
-Nem nevetek, de ne támadj le ezzel nem felejtettelek el..-mondta.
-A szülinapomon szartál rám es elutaztál a kutyafaszba!-a pumpa csak nőtt bennem, kérdéses mikor robbanok.
-Na igen én szarok rád!-flegmázott és megfogta a karom.
-Mindig szarsz! Élvezed, hogy keres valaki! Én már meguntam!-kirángattam magam a fogásából.
-Te es a gyerekes felfogasod-forgatta a szemét.
-Én gyerekes?! Fel tudod fogni ezt, hogy ha alakul valami akkor nem hátralok meg és nem kerestetem magam a másikkal?-mutattam magamra.
-Alakulni? Ez a legröhejesebb dolog amit eddig hallottam, mi nem alakultunk sehova!-vágta a fejemhez, ettől a mondattól galacsin keletkezett a torkomban és a szemeimet marták a könnyek, nem engedtem ki nem mutathatok érzelmet! Kihasználná.
-Szóval csak jól eljátszottál velem-jegyeztem meg.
-Nem mondtam ilyet-mondta szárazan.
Felnevettem cinikusan.
-Én nem fogok olyannal összejönni aki nem bír választani, akinek fontos vagyok az rögtön engem választana gondolkozás nélkül!-kiabált.
-Már..-kezdtem.

-Dorothy! ÉN NEM vitázok veled-jelentette ki.
-Jaj most mivan? Meghatrálsz?
-Nem tudsz szembe nézni és bocsánatot kérni mert fasz voltál?!-tártam szét a karom idegesen.
-Minek kérnék bocsánatot?! Meg sem hallgatsz miért jöttem vagy valami!-ő is kiborult újra.
-Mert nem érdemled meg, hogy meghallgasson bárki is!-kiabáltam.
-Igazán?-közelebb jött.
-Igazán!-vágtam rá.
-Kis dologból akkorát csinálsz Dory!-szólt bele.
-Nem birod ki, hogy ne legyen igazad?!!!-ordítottam.
-Mert nekem van igazam!-vágott vissza nyugottan.
-Te és a kibaszott nagy egót akkor takarodj ki az ajtómon és ne jöjj vissza!-ekkor elszakadt a húr csak fólytak belőlem a szavak, meggondolatlanul.
-Oké! Pá!-kitrappolt az ajtón és becsapta, a levegő csak izzot még mindig érezni a veszekedés utórengesét.

Leültem és most játszódott le bennem, hogy most lépett ki az életemből. Azt kértem tőle, menjen el es ne jöjjön vissza, én pateroltam ki...
A galacsin a torkomban egyre csak nőtt és kapart. Muszáj sírnom nem birom tovább, eleredtek a könnyeim ezzel együtt az életemet is szarnak éreztem.
Kiüldöztem valakit akit szeretek, hihetetlenül szeretek.
Végig sem hallgattam!-bőgtem, nem bírtam megállni úgy mart belülről a szívemnél a fájdalom.
Örökre? Elfelejthetem? Meghalok.