Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

40.rész

-Apa..nem kell segíteni én is be tudom vinni-nevettem.
-De kell..a kislányom vagy, aki épp költözőben van egy fiúhoz-szomorúan nézett.
-Apa a fiú a barátom, akivel mellesleg mindjárt fél évesek leszünk és régebb óta ismerem-érveltem.
-Oke, de nekem pár hét múlva be ne jelentsd, hogy terhes vagy és nagyszülők leszünk!-mondta szemrehányóan.
-APA! 19 vagyok, hol vagyok én a szülőtől??!-tettem szét a karom.

Persze..19 évesen szülök egy gyereket majd itthon maradok..álmodik erről a lószar.

-19 évesen sok anya van..-jelentette ki.
-De nem leszek köztük-csípőmre tettem a kezem.
-Jó!-bólintott és letette a dobozt James háza előtt azaz a mi...jézus milyen furcsa ezt kimondani a mi házunk...
-Köszi apa..-mosolyogtam es átöleltem.
-Dory..-sóhajtott.
-Ne kezd a tipikus filmbe illő drámai szülőt, akit megráz, hogy a csibéje kiszallt a fészekből..-forgattam a szemem.
-Dehogy..! Ch..-kínosan viselkedett.
-Tudom, hogy azt akartad-nevettem.
-De Dory még tegnap volt, hogy elballagtál 8.osztályból-megölelgetett.

James kijött és nézett minket és mosolygott.

-Apa..-próbáltam magamról lekaparni.
-A kislányom elköltözik..és szerelmes és nemi életet él..istenem-elérzékenyült.
-Apa..kezd..khm..-vörös lett a fejem.
James már a nevetés határán volt, csúnyán néztem rá és megráztam a fejem, hogy meg ne merje.
-Emlékszem mikor bepisiltél az oviban és sírtál nekem-még mindig dűlt ki apámból az érzelem.
James már makogó hangot adott a feje vérvörös, látom legszivesebben levetné magát a földre.
Apa elengedett és Jamesre nézett.
-Vigyázz rá! Tudom, hogy már érett fiú vagy és remélem, hogy a lányommal különlegesen fogsz bánni...-farkas szemet néztek egymással, apa kissé szúrósan nézett, Jamesnek meg sem kottyant.
-Úgy lesz Cole-mondta James.
-Nem James neked még Mr.Colton! Majd ha esetleg a vejkóm leszel!-húzta fel a szemöldökét apa.
-Oké Mr.Colton-bólintott.
-Ezt szeretem-megveregette James hátát elég erősen, James pedig semleges arckifejezést mutatott.
-Na megyek hagyj turbékoljatok-zárta le apa.
-Mi nem turbékolunk..-szólt fel James.
-...henem?-apa furán nézett.
James hirtelen zavarba jött és rávágott egy ,,nem tudom"-ot.
Szerintem megyek, nehogy felhúzzam magam..sziasztok!-elköszönt apa, majd James felvette a dobozt.

-Bocsi..-kértem bocsánatot apa miatt.
-Á, nincsen semmi baj, hisz a lánya vagy alap, hogy vigyáz rád-mondta.
Letette a szobában a dobozt.
-Miért külön szoba?-lepődtem meg.
Egy apád megkérte, vagyis parancsolta, hogy külön szoba.
-Kettő mindkettőnknek kell magánszféra-rám nézett.
-Igaz, de..
-Nincs de-vágta rá.
-Ne beszélj már úgy mint apám!-akadtam ki.
-Hogyan?-felemelte a szemöldökét.
-Úgy. Beszélsz. Mint. Az. Apám.-tagoltam.
-Nem-vágta rá.
-Aha..őszintén minek nézel engem?! Gyereknek??!-tartam szét a karom.
-Dory nem beszelek úgy mintha édesapád lennék! Vita lezárva!-ő is felmérgelte magát.
-NE beszélj így nem vagyok gyerek!-mondtam kiakadtan.
-De az vagy!-csúszott ki a száján, mikor kimonta az arckifejezésem csalódottá vált, elmentem az ajtóhoz és kaptam magamra a cipőm.
-Dory..nem úgy gondoltam-nézett.
-Aha persze..! Egyáltalán, ha gyereknek nézel miért vagy velem?!-emeltem fel a hangom.
-Dory..-próbált nyugtatni.
-Na?-vártam.
Nem válaszolt erre én kiviharoztam, elmentem egy közeli parkba.

Nem értem..tudtam, hogy túl gyerek vagyok hozzá..ő is így gondolja..
Most költöztem oda és már veszekedünk, mi lesz ha ott leszek már régóta?

Sötétedéskor visszaindultam, majd beléptem az ajtón és körül néztem és szembe találtam magam az előszobában álló James-szel.
Odajött és megölelt.

Nem úgy gondoltam..kötelességem hogy vigyázzak rád úgy mint barátod és néha tudom úgy viselkedek mint egy szülő, sajnálom-súgta a fülembe.

Ő békül hamarabb és bocsánatot kér? Azta.

Bólintottam mosolyogva.
Magához vont és megcsókolt.
-Fontos...vagy-nyögte ki.
-Istenem megint ez az érzés..kimondta, hogy fontos vagyok számára!
Csókolgattam örömömben.
-Te is nekem-nyugtattam meg, tudom hogy kell neki a visszajelzés.
Elvigyorodott és behúzott a szobába.

-Segítek berendezni-rögtön tevékenykedni kezdett.
-James..-kezdtem.
-Mi az?-hirtelen felém fordította a fejét.
-Tudod, hogy mi az első lépés?-kérdeztem.
-Nem..de..szeretnem tudni-leesett neki és elmosolyodott.
-Akkor gyere-megfogtam az arcát és megcsókoltam.
-Ez a kedvenc lepésem..imádom!-vigyorgott.
-Én téged imádlak-mondtam miközben faltuk egymást.
-Mindig is tudtam, hogy nem utálsz, bár alap-lehelte a szavakat az ajkamra.
-Ne beszélj..-lüktem az ágyra.
-Megígérem-nevetett, rámásztam.

Lassan csókoltuk egymást.
-Haladj-tépte már a ruháim.
-Mondtam, hogy maradj csendben!-nevettem.
-De jó lenne már haladni nem akarok várni!!-hisztizett.
-Még egyszer megszólalsz kiváglak a szobámból-komolyan néztem, de a szemeim nevettek.
-Nem mered-mosolygott féloldalasan.
-Nem?!-felálltam.
-Gyere vissza bocsi csak gyere
.. légyszi-mondta később a végét.
-Na látod-nevettem.
-Ne hogy azt hidd, hogy félek csak..-mondta és egy mozdulattal majdnem mindent lerántott rólam.
-Ne magyarázd-folytattuk.

Miután fel lett "avatva", mellettem maradt.
-Többször kéne megismételni az első lépést -nézett rám.
-Azt mondod?-pillantottam rá.
-Igen úgy tudod gyakorlás képpen-vigyorgott.
Nevettem egyet, elfordultam és behunytam a szemem,az utolsó amit éreztem, hogy hozzám bújik.

___________________________________________________

Sziaszok!
40.rész💕💕