48.rész

3.3K 276 34
                                    

______________
____________________________________

Sziasztok!!❤
Nagyon köszönöm a kommenteket, sokat jelentenek!♡♡♡
Gondoltam jobb lenne James szemszögéből is ezt a dolgot leírni még ha nem is ezt vártátok szóval...remélem tetszik!
Bocsi, hogy semmit sem haladtunk előre😂
___________________________________________________

/James/

Amint Dory kiszaladt én felpattantam, hogy utána induljak.
-Vegyél már fel valamit!-szóltam Emilyre.
-Mondd, hogy nem tetszik..-a mellkasomra tapasztotta a kezét, olyan hideg és puha volt.
-Emily..-megköszörültem a torkom.
-Jól nézel ki..tudok sokat változtál gimi óta, izmosabb és dögösebb lettél-suttogta és megnyalta a fülem. Átjárt a borzongás. Végig néztem rajta, amit nem szabadna, de ösztönösen tettem.
-Tudom, hogy jól nézek ki-elmosolyodott.
-Régen elfogadtad a lányok közeledését, mi történt veled?-suttogta a fülembe és libabőrös lettem.
-Nincs takarodhatnékod?-felhúztam a szemöldököm.
-Még most is béna vagy a bókolásban-kuncogott.
Lelökött az ágyra és falni kezdte a szám, jól csókolt kábító ahogyan beleharap aztán érzékien vegig siklik az ajkai az enyéimen, mámoros. Kiürült a fejem a nyelvünk táncot járt. Kinyitottam a szemem és az ajtóban állt Dory, a szeme a tükör volt láttam magam a lelkében, hogy miket gondol rólam. Undorító megcsaló állat.

-Do...Dory ez..-alig tudtam beszélni most valahogy nem ment a szavak formazása.
Megrázta lassan a fejét.
Nyitottam volna szám, de belevágott.
-Nem vagyok kívancsi a magyarázatodra-a szemembe néztett az összetört lelkébe láttam. Hogy tehettem?
-Dory én nem..-kezdtem.
-Meg ne szólalj!!-felemelte a hangját és meglepődtem ezen.
Lelöktem magamról Emilyt és utána siettem, már az utcán állt.
-DOROTHY!-kiáltottam.
-Vége ne törd tovább a fejed-szemben álltam vele és nem bírtam felfogni most tényleg azt mondta, hogy vége?
-Ennyit ér neked tizenegy hónap?-megfogtam a karját es mélyen szemébe néztem sugalva, hogy gondolja át, de leütögette onnan.
-Te sem a kapcsolatunk annyit sem ér mint ez a kis kavics!-kiabálta, a torkomba valami gumó keletkezett ezt apám és anyám halála utan soha nem éreztem..pár masodpercig köpni nyelni nem tudtam.
-Nem??!-lepődöttem kérdeztem meg. Ki akart valami furcsa,fájó dolog törni, nem hagyhatom.
-Ne..Nem-elsírta magát én csak bámultam a gyönyörű arcát. Megríkattam.
-Beszéljük meg..-magamhoz öleltem. Nem akarom elveszíteni, maradjon.
-Menj innen-ellökött és ez belekarcolt a szívembe. Hogy tud így..
-Utállak-gyilkos tekintettel nézett rám.

Jobban nyomta a torkom a gülü, egyre nagyobb, mellkasom mindaddig nyom míg egy vulkánként ki nem török.
Megmagyarázhatatlanul kicsorgott valami a szememből és a belső tombolásom lágyulni kezdett. Éreztem, hogy végig folyik az arcomon és lecsöppen a betonra, ez valóság? Tenyleg sírok?

Keresztbe fonta a karját idő közben. Ahogy ranéztem éreztem, hogy a kötélet rángatom magamhoz, félve, hogy nem lesz a másik felén..
-Ne menj el..kérlek-böktem ki tagoltan, nem tudok rendesen levegőt venni, folyton folyvást vissza kell nyomnom azt a rangást a mellkasomban.
-Gyere-megölelt és szorosan kapaszkodottam belé nem akarom elengedni. Így lennék vele örökkön örökké az sem lenne elég.
-Kérlek-suttogtam a hajába aminek levendula illata volt, kábító.
-Shh..-simogatta a hátam.
-Dory-próbáltam beszélni.

Félek, hogy sajnálatból csinalja ezt és alig varja, hogy elhúzhasson. Alig telt el pár perc szerintem, de valami súgja, hogy engedjem el. Megkötöttem magam, biztos nem engedem el parányi,törekeny testét. Ez a szerelmi fájdalom?

-James-sóhajtott.

-Ne..ne ne, kérlek-könyörögtem de semmit nem használt.
-Szia-elengedt, de én nem, el sem vált semelyik porcikám tőle. Elpróbalt nyomni, minden erőmmel azon voltam, hogy itt maradjon.
-Engedj már el!-kiáltott és kibújt és jóval hátrébb léptett, túl messze van bem csak fizikailag már lélekben is.
Rám pillantott és a szemébe néztem, teljesen összetört.

Összetörtem Dory Colton szívét...ezert még kapok.

Egy óra telt el mióta itt hagyott. Tényleg, komolyan itt hagyott. Nem mondta mikor jön azt sem, hogy hova megy. Maskor is igy volt csak a hiány érzet benne a más. Körül nézek és mindenhol a cuccait látom. Bármilyen arrogáns elküldeni valakit, de megtettem, elküldtem Emilyt. Gyűlölöm magam az utolsó hajszálamig. Most keressem meg és dúljam fel megint az érzelmi állapotát? Kell neki egy kis tér..de leszarom! Megtalálom és...
Lehet tényleg hagyni kéne egy kicsit.

A fürdőbe mentem, úgy döntöttem hideg vízzel leöblítem magamról a hitvány érzelmeket.

Miutan végeztem gondoltam áthivom a haverokat.
Rányomtam Ray szamára és a fülemhez emeltem a telefont.
-Na mi van James hiányzik a haverod?-röhögött erre nekem is el kellett mosolyodnom.
-Nem..-sóhajtottam.
-Na add ide!!-hallottam Felix hangját a vonalban.
-Mi a szart akarsz?-Ray beleordított.
-Na..szia James Felix vagyok-szólt.
-Szia?-furcsáltam.
-Szetrúgnám a kibaszott, büdös segged ha nem a haverom lennél-mondta gúnyosan, hát ez fájt.
-Dory csak jobbat érdemel ennél, hogy itt szétcsalod-mar kiabált.
-Felix! Ne legy már nő takarodj a telefonomtól és tedd a kezed a tarkódra!-röhögött Ray, de közben érződött a komolyság.
-Te és az én seggem szet verése külön dolog-röhögtem fel.
-Igen??!-mondta dühösen Felix.
-A te pálca karjaiddal-jegyeztem meg.
-Na jó..!!-hallottam.
-Álljatok le ne veszekedjetek azért mert a kapcsolatotok Doryval tönkrement, Felix te pedig ne emberkedj jó? Végen nem sül ki jól ez az egész-mondta Ray. Persze hisz Felix nem tud elgyepálni túl kedves és vékonyka hozzá.
-Tudom, hogy ő a gyenge pontod-folytatta Felix, kiburultan nevetett.
Lenyomtam nagyon felidegesített. Megfenyegetett?

Csak én érzem úgy, hogy itt pártfogósdi van? Nem gondoltam, hogy ezt is érinti a dolog...
Mi lesz ha Dory megint Ian buzi mellé szegődik?

Újból az ágyban kötöttem ki ahol a takarója feküdt mellettem és magamhoz húztam. Mélyen beleszippantottam és éreztem lágy levendula illatát, mintha itt lenne velem, átkarolnám megint és ezerszer mondanám, hogy szeretem csak, hogy soha többé el ne hagyjon.

Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/Onde histórias criam vida. Descubra agora