Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

43.rész

Felkeltem, mert James épp a fülembe szuszog. Köszi.
Megfordultam, hogy szembe kerüljek vele, de most a pofám szuszogja le. A nyugodt arcvonásait figyelem, milyen aranyos. A kezem átcsúsztatom a hóna alatt és magamhoz ölelem.
Beszívom az illatát azt az enyhe mentolos de nem tudom megmagyarázni milyen, csak James-es. Felnézek rá es megint az arcát kémlelem, vajon miről álmodhat?

Elcsusszanok lassan és próbalok minél halkabban felülni, megfogja a kezem.
-Hova?-hallottam a rekedt hangját.
-Inni-suttogtam.
-Nem mész inni..itt maradsz-visszahuzott és ő is átölelt, puszit adott a lapockámra emiatt a hátam bebizsergett, ez a kedvenc érzésem.
-James szomjas vagyok engedj el-motyogtam.
-Kibirod-vágta rá.
-Miért nem engedsz?-mocorogtam.
-Mert ez így pont kényelmes-nyögte ki az utolsó szót és beaudt tipikus..

Hét óra körül keltem, James már nem volt mellettem ezért kimentem a szobából.
Ott ült és beszélt (magában?).
Megálltam és hallgatóztam, tudom nem szép dolog de ez érdekes.

-Szerinted miért nem kerestelek eddig?-mondta szemrehányósan James.
-Még is..megtaláltalak-hallottam egy női hangot.

Ez kezd érdekes lenni, meghallgatom.

-James..kérlek bocsáss meg-sóhajtott a lány/nő.

Naaa jólvan ez valami exe?
Bementem és megálltam mellettük.
-Ez ki?-vetette fel a kérdést.
James csak bámult rám és az állkapcsa megfeszült.
-Szia-köszöntem és visszaköszönt.
Megvizsgáltam, az arca kerek volt a haja sötét barna és a szemei is úgyszint barnák.
-Elég feltűnően vizsgálgatsz-mosolyodott el a titokzatos lány.
-Nem tudtam James, hogy van valakit főleg, hogy jobban néz ki nálad-nevetett fel. Ezek a beszólások nagyob ismerősek.

Rápillantottam Jamesre és fortyogott a dühben.
Nem sértegetheti Jameset csak én.

-Na figyelj értettük..hatalmas poén volt, remélem a neved is poén mert még nem sütötted el-mosolyodtam el.
A lány felnevetett és James arckifejezése is meglágyult.
-A nevem Lisa-nyújtotta a kezét és illően elfogadtam.
-Mondd ő nem tudja?-fordult James felé.
James csak hallgatott és az asztalt nézte.
-Megszólalnál az már egy csoda lenne-forgatta Lisa a szemét
-Na és mi járatban erre?-támaszkodtam meg.
-Meglátogani a tesóm-pillantott megint Jamesre.
-Tesó??-kerekedett ki a szemem.
-Ez a kis lábatlanka az öcsém-veregette vállba Lisa Jameset.

Most véltem felvedezni a hasonló arckifejezésüket a bunkó humorukat.

-Öcs?-tátottam el a szám.
-Igen bár tudom kevesebbnek látszok mint ami vagyok-nevetett Lisa. Még az egoizmus is pipa.
-James?-kérdeztem.
-Igen?-emelte fel a tekintetét.
-Mondanod kéne valamit-keresztbe tettem a karom.
-Ja igen...-felállt.
-Elmennél?-mosolygott cinikusan a nővérére, de erre válaszul csak megrázta a fejét.
-Jameees!!-mordultam rá.
-Mivan?-kérdezte.
-Én tudni akarom-tártam szét a karom.
-Na látod Jamie-szólalt fel Lisa.
-Ne szólíts így!-emelte fel a hangját James.

James maga mellé húzott.
-Arra kérlek, hogy távozz!-mutatott az ajtója és Lisa mérgesen kitrappolt. Ebben is hasonlítanak.

-James..-felpillantottam rá.
-Jó lenne..ha most békén hagynál vagy elmennél egy picit valahova sétálni-mondta James.
-Haha persze hogyne!-mondtam flegmán.
-Mindig takarodjak el ha Jameset bántás éri, mi lenne ha egyszer nem futnál el a kibaszott probléma elől vagy nem küldenéd el a francba-a szemébe néztem.
-És..engem nem rekesztessz ki SOHA! A barátnőd vagyok már több mint fél éve és te nem vagy arra képes, hogy beszélgess velem olyan dolgokról, amiket csak azoknak az embereknek mondasz el akikben bízol! De azok száma nulla!! Érted én megbízom benned és te baszol bármit tenni azért, hogy a kapcsolatunk erősebb legyen!-kiabáltam már.
-Akkor..nem kell ez a kapcsolat-megrántotta a vállát és a szemeim majd kiestek a csodálkozástól, hogy tudott ilyet mondani?!
-Szóval..neked mindegy, hogy vagyok-e vagy nem?-csípőre tettem a kezem.
-Miért lenne minegy??!-háborodott fel.
-Te mondtad nem kell ez a kapcsolat-sírás határán voltam.
Nem szolt semmit csak fürkészte az arcom.
-Rohadt nagy barom vagy remélem egyszer belátod, hogy ezt nem így kellett volna-sírni kezdtem és elmentem a szobámba, magamra zártam.

-Ha azt akarja elmenjek el is megyek..-motyogtam sírva és pár cuccot bepakoltam és írtam egy üzit Felixnek.

Fél óra elteltével, mikor lenyugodtam kinyitottam halkan az ajtót és kimentem az előszobába, James nyugodtan tévézett. Nesztelenül becsuktam az ajtót, majd Felix fele vettem az irányt.

Vártam pár percet míg lejött.
-Szia!!-futott oda hozzám és felkapott.
-Szia-nevettem.
-Ott alvós!!-örült mint egy ló a répának.
Próbáltam mosolyogni.
-Na figyelj en próbállak felvidítani..-ölelgetett.
-Tudom..de menjünk fel-sóhajtottam.

Fent filmeztünk, popkornt ettünk.

-Te ezt értetted??-nevetett és megdobott egy popkornnal.
-Ja-megrántottam a vállam.
-Doryyyy!-pöckölte rám a darabokat.
-Jó egyáltalán nem-röhógtem fel és visszadobáltan.
-Tudtam!!-kiáltott fel.
-Te..-kezdtem, de felcsörrent a telefonom.

Kimentem a szobából
Felvettem gondolkodás nélkül Jamesnek hisz ha baj van akkor?

-Dory hol a büdös szarban vagy?!-támadt le.
-Sehol nem is kell tudnod-vágtam rá.
-Dory ilyet nem játszunk..-nevetett idegesen a telefonba.
-Nem játszunk semmit mi közöd van ahoz, hogy hol vagyok?? Hm?-háborodtam fel.
-Sok! Mondd meg vagy én kereslek meg, de az nem lesz jó..-mondta komolyan.
-Akkor keress !-kiabáltam a telefonba.
-Dory ki az?-jött oda hozzam Felix.
-Öltözz fel megyek érted-letette a telefont.

-Felix!!!-kiáltottam fel.
-Mi az?-emelte fel a szemöldökét.
-James volt és meg akarta tudni hol vagyok és te beleszóltál és jön ide..-sóhajtottam.
-Bocsi-huzta el a száját.
Már kopogtak elég hangosan. Ilyen gyorsan ideért???
Felix kinyitotta és James kikészült arcát láttam. A szemei valahogy bekarikásodtak és feldülledtek, sápadt volt, fáradt.
Ahogy meglátott félre lökte Felixet és megölelt éreztem, hogy remeg az idegességtől.

-Nyugodj le-próbáltam eltolni.
-Kuss..-szólt a fáradt hangja és szorított.
-Kösz, hogy vigyáztál rá-fordult Felix fele.
-Semmiség-bolintott Felix.
-De most elrablom-felemelt és és kapálózni kezdtem mert maradni akartam.
Kivitt az ajtón és megnyomta a lift gombját.
-FELIX!-kiáltottam.
-Menj vele, sok szerencsét-nevetett egy nagyot és becsukta az ajtót.

James és én azaz én aki épp a karjában csüngök leértünk és az emberel csak bamultak, hogy mi folyik itt? Néhánynak eltátogtam egy segítséget, de nem értették.
Beültetett a kocsiba ő meg mellém és lezárta az ajtókat.

-Ezt hogy képzelted??!-ferdult felém.
-Úgy hogy egyedül hagyom kis szunnyadó Jameset-keresztbe tettem a karom.
-De szó nélkül??!-csapott a kormányra.
-Ja, szabad ember vagyok azt csinálok amit akarok!-forgattam a szemem.
-Aggódtam, azt hittem hogy..hogy tényleg összepakoltál és elmentél hirtelen felindulásból vagy elraboltak vagy sorolhatnám-pillantott rám.
-Te komolyan megint szülősdit játszol?-felemeltem a szemöldököm
-Nem Dory! Én nem játszom es nem szülősdit hanem a barátod van aki kibaszottul majdnem agygörcsöt kapott, hogy hova a retkes fenébe tüntél!-fogta meg a karom.
-Unsz már mi?-sóhajtottam.
-Ezt honnan szedted és soha nem unlak meg-hadarta.
-Miért szeretsz?-néztem rá.
-Nem tudom-megrántotta a vállát.
-Ok-dühösen sóhajtottam.
-Menjünk aztan tegyük túl magunkat ezen...-kötöttem be magam.
Nem szólt semmit csak elindultunk.

,,Néma út" nem szóltunk egymáshoz míg be nem léptünk a házba.
Beviharoztam a szobámba.
-Aludj velem-dugta be a fejét az ajtón.
-Nem-nevettem fel.
-De-bejött és befeküdt az ágyamba.
-Jó mentem a kanapéra-elsiettem, majd lehajtottam a fejem a kényelmetlen bútorra.
Pár perc múlva mellém túrta magát.
-Aludj már egyedül..-mordultam fel.
-De az furcsa lenne-motyogta és átölelt.