Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

25.rész

Jaja új rész! Hamár összegyűlt 4.5K akkor gondoltam na hajrá.
Szavazatoknak örülök de különösen a kommenteknek!

A mai nap egy borús, esős, nap mint most az elmém. James hozzám se szól, nem is találkoztam vele ezen a héten. Ian pedig érdeklődik, hogy jutottam-e valamire. A válasz mindig a nem.

Csöngettek és megzavarták a háború sújtotta elmém gondolkozását.
Lesiettem és ajtót nyitottam. Ian..bavallom picit Jamesre szamítottam, hogy egyszer rászánja magát; rám néz esetleg.
De most csalódottan tekintettem szerelmemre.

-Hello-neki támaszkodtam az ajtónak.
-Szia-elvigyorodott, úgy nézett ki mint valami isten.
-Csak..be akartam köszönni-megpuszilt a számon.
-Úgy gondoltam...elmehetnénk valahova jövőhéten-elővette a a telefonját.
-Te most beírod a naptáradba?-felemeltem a szemöldököm.
-Miért ne?-mosolygott.
-Oh! Oda kell érnem, mert elkések..szia szépem-megcsókolt.
-Szia..-intettem majd el is tünt a ködben.

Nem gondolkoztam csak felkaptam a kabátom és az esernyőm, James felé sétáltam.

Véletlen nekem sétált valaki és az a valaki James...nagyon siet.

-James!-kiabáltam majd utánna futottam. Persze meg sem állt, megfogtam a karját és erre már megfordult.
-Mi van?-mondta idegesen én meg csak bámultam a szemébe lógó vizes haját, mert ő semmi kabát,esernyő vagy esőkabát nélkül indult el.
-Ha befejezted a bámulásom akkor beszélhetnél..-forgatta a szemét.
-Miért nem kerestél?- felnéztem rá és az eső miatt nem lehetet látni, hogy könny szökött a szemembe.

De ő csak ott állt előttem a szakadó esőben, az egen szürke-kék árnyalatok cikáztak és messze a nap már sütött, de még a szürke, dühös gomoly felhők tolakodtak versenyre készülve. A szája nem egyszer kezdett nyílni ,de végül nem tette.

-Szólalj már meg!-a szemébe néztem.
-Nem akartalak látni, oké?!-mordult fel.
-Értem..de hiányzol-mondtam ki nehezen a második részt.
-Én csak hiányozhatok..-keresztbe fonta a karját.
-Ahj..fejezd már be-beleütöttem a hasába viccből.
-De kemény..-csodálkoztam el.
-És..-rántotta meg a vállát.

Elkezdtem nyomkodni a hasát.
-Evvel hagyj fel jó?-megfogta a karom.
Elszégyeltem magam és hevesen bólogatni kezdtem.
A szürke polója az eső miatt a hasára tamadt és olyan volt mint egy forma amire kendőt teszünk, kidomborodtak azok a kockák.

-Bármennyire is élvezem azt, ahogy engem nézel, de mit szeretnél még..-nézett balra.
-Téged..-kiböktem hirtelen felindulásból, elszédített az, amint előttem áll.
-Nincs se ellenvetésem, se akadálya..de tisztába vagy azzal, hogy két fél közt inogsz?-összeráncokta a szemöldökét.
-Igen..de most akarlak!-közelebb léptem és lassan a kezem a mellkasára helyeztem és végig simítottam a válláig az utat, majd a nyakánál kötöttek ki.
-Hajrá!-elmosolyodott végre az a mosoly most oly sokat ért.

Megcsókoltam és ő meg a fenekemre helyezte a kezét és erősen belemarkolt egy kicsit fel is nyögtem mert fájt.
-Én kurvára nem fogom magam vissza, szóval most gondold meg magad mert le fogom szarni mit fogsz mondani később..-mondta ki határozottan.
-Oké..-megrántottam a vállam erre folytatta a szám ízlelését. Meg is harapta a szám nem egyszer és lüktet..de ezt elnézem tőle.
-Szerintem vissza mehetünk..-suttogtam.
-Fogd be!-vágta rá és megfogta a kezem és gyorsan, nagyokat lépett, alig bírtam a tempót.

Ahogyan megérkeztünk nekem esett, a kabátom levette és ledobta a fölre mint más ruha darabjaim. A fél lakás csak ezekkel volt tele.
Olyan gyorsan történt, hogy fel sem fogtam már a karjáiban fekszem és a plafont bámultam.
Meggondolatlan voltam? Talán. Szeretem? Talán. Jó volt? Igen.
Egy éve még az éretséginél tartottam és most?

-Min gondolozol?-szólalt meg.
-Csak..hogy jutottam ide?-motyogtam.
-Hozzám? Ez sértés..-komolyan nézett rám.
-NEM! Csak ezt nem képzeltem volna, hogy itt kötök ki..-felé fordultam.
-Itt? Ezt hogy érted?-átkarolt az izmos karjával.
-Azt terveztem, hogy elutazom..csak ennyi-nyögtem ki.
-Ahha! Hova?-felkönyökölt.
-Európába-vigyorogtam.
-Hm...Európa..-bambult el.
-Kedvenc város?-kérdezte.
-Róma..-csillogott a szemem.

Felém hajolt és megcsókolt.
-El fogsz oda jutni..-suttogta a fülembe.
Bólintottam.
A keze a a hasamhoz vándorolt majd a derekamat simogatta. Az érintése felszabadító és nyugtató volt egyben.
Közelebb csúsztam hozzá és a hátam simogatta majd megpuszilta a nyakam.

-Mennem kell..-felkeltem majd öltözni kezdtem.
Perverzen mosolygott rám a tükörben.
-Szia!-intettem es kiképtem a szoba ajtaján és kifújtam a levegőt. Ez volt a második hiba amit el tudtam követni. Én tettem, én zavarom össze saját magam!
Haza kell mennem!

Haza futottam szó szerint.
Beestem az ajtón és Ian ült a fotelen és a tv-t nézte.

-Mit keresel itt?-ijedtem meg.
-Miért ne lehetnék itt..? Téged vártalak-mosolygott.
-Oh..értem-vigyorogtam.
-Gyere!-biccentett.
Leültem mellé és kivancsian figyeltem.
-Megértem, hogy nem könnyű ez neked de már ideje lenne Dory..szeretlek!-megdogta a kezem.
A szemébe néztem és szégyeltem a mai napot én..James-szel voltam..és most itt van ő..

-Én is téged-néztem fel.
-Fontos vagy nekem, de nagyon lehet nem tudod felfogni, hogy nélküled nem megyek sok mindenre..-szomorú pillantás hagyta el az arcom.
-Na!-felkapott es az ölébe ültetett.
-Neeee!-nevettem.
-De!-puszilgatta a vállam és aztan a nyakam.

-Hát ez mi..?-megállt.
-Micsoda?-kérdeztem feszülten.
-Kiszívták a nyakad..-nézegette a bőröm.
-Öh..-hebegtem.
Idegesen lejjebb húzta a felsőm egészen a mellemig és ott is volt.
-Gratula Dory..-mondta mérgesen.
-Mi a jó bánat bajod van?-neztem a szemébe.
-Az hogy míg én nem vagyok itt addig elmész, és elhancúrozol mással-istenem amit láttam az arcan, bárcsak soha nem látnám.
-Tisztaban vagy azzal, te nem vagy a barátom?-emeltem fel a szemöldököm.
-Te az enyém vagy akárhogy is nézem és enyém is leszel!-és evvel ki is ment az ajtón.