Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

66.rész

!!FRISS RÉSZ!!
Tudom kicsit hosszú volt a megírasa, ellenben itt van és díszíti a ,,66.rész" címet😍

______________________

Elméletileg már három hete szakadtam el Jamestől, gyakorlatilag elmúlt napok száma összesen tizenhat és fél. Nem vagyok még ebben az utolsó pár percben sem biztos lehet túl soknak érzem a óramutató gyors járását.

Időt, mihelyt a kapcsolatomon átgondolásával töltöttem megnehezítette a dolgom, már-már arra jut az ember, hogy az okot keresi miért él egyáltalán. Nevetséges. Túl sokat gondolkozom remélhetőleg elkerülve a teljes megbőszülést. Gondolni sem gondoltam arra, hogy mi lesz velem, illetve velünk, a jövővel. Közös-e, vagy sem? Belefáradtam James örökös gyerekes kirohanásaiba. Szeretem szerintem, de amiben biztos vagyok, hogy kötődök hozzá.

---

- Ma este megsiratjuk, hogy vissza kellett jönni - kuncogott Mel. Mondat lezárultjával poharakat összekoccintottuk és kábulásig kezdődhetett a traccsparti. Húsz embert igért. - Kim, hárman vagyunk, az is kész csoda - emeltem a szemöldököm, miközben beleittam a keserű löttybe. Melody tágra nyitotta a szemét majd' visszaköpte a már szájában tartott gyümölcslét.
- Látom, köszi, hogy megismertetted velem a házibulim laposságát, de ideje túl lépned és idd meg azt az üveget, drága volt - mutogatott hevesen. Felemeltem és megrántottam a vállam. - Én a helyedben szépen letenném, ezekből szoktak lenni a balesetek. Épp ezért egy kortyot sem fogadok el, ami alkoholos- szólt rám Mel. -Legalább itt valaki felelősségteljes - jegyeztem meg halvány mosollyal. - Egyszer vagyok huszonhárom éves - nevetett fel Kimberly és folytatta; - Emelem poharam meg persze Dorothy is... - kacsintott - Melody felnőtté válására! - lehúzta a pohár tartalmát.

Hamarosan megtört a csend. - Hah, mi ez? Hallottátok? - fülelt Kim. - Tán...? - ijedt fejet vágott. - Nem, kopogás? - kiszaladt az ajtóhoz, mielőtt reakciót váltott volna ki ez a színpadi játék értékű megnyilvánulás. Özönlött a moraj a szobába, hirtelen mintha helyszínt váltottunk volna. Csöndes és békésből váltott zajossá secpercek alatt.

Justin belépett, nyomban kilesett a tömegből. Megölelni készült, de megkoccintottam a vállát haveri szándékból. - Szia - kínosan nevettem egyet, amikor már kezdtem cikinek érezni elnyújtott műkacagásom be is csuktam a szám. - Szia - beleöklözött nekem is a vállamba, igen erősen. - Au.. - odakaptam. Ez sértés volt. Igenis, az volt!
Megállítottam. - Ezt mire véljem? - fogtam a fájó részt. Mimikája elárulta mit gondol, mégis megszólalt; - Én! Mire véljem? Nem csak tudod, hogy tetszel nekem, hanem barát zónából is a haver zónába dobsz? Gyors vagy - kicsit elvesztette az egyensúlyát és oldalra billent. Részeg. - Jól vagy? - ültettem le egy székre. -Teljes mértékben, bocsi a válladért. Nem direkt volt - sóhajtott egy mélyet. Mellette levő székre dobtam le magam.

Kim és Melody velünk szemben leültek nagyot viháncolva, én saját szédületemet figyeltem. Justin ölembe dőlt és becsukta a szemet, miközben piszkáltam sötét szén színű haját. - De aranyos! - tette össze a kezét Mel. - Annyira aranyosak - fejezte be mondani valóját. Kim a mondatra bekattanva vágott egyet a nyakára. Tátogva szitkozódott. Mielőtt az agyamhoz jutott a információ már Justin felelt rá. - Van barátnőm - védekezően tartotta a kezeit. Lepődötten tátottam a szám Justin fele. - Hogy mid? - kerekedett a szemem. - Emlékszel, amikor mondtad, éljek a lehetőséggel? - bólingattam és vártam a folytatást. - Hát, éltem - elmosolyodott, eszembe jutott a sofőr kiscsaj. Szóval, ők ketten? Együtt? Olyan érzetem támadt, talán féltékenység? Nem, biztos nem. Barátnőimre szegeztem döbbent tekintetem, akik úgyszintén kutatták szemem merevségében a választ. - Miért? - kérdeztem undorral teli hangsúllyal. Felsóhajtott; - Miért ne? -.