Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

53.rész

Kaptam egy különleges kihívást amelyben:

Két karakterről írnom kell tényeket ( SZAVAZZUNK, MOST TI DÖNTITEK EL KIKRŐL!)

Következő részben írom

____________
________________________________

Sziasztok!
Tudom egy napot csúsztam nem volt ötlet kb. háromszor kezdtem újra, de itt van és remélem tetszik!😉

______________________________________________

James

Ma utazunk el és Doryval egy szót sem beszéltem mióta barátságot kötött velem. Barát? Röhejes megnevezés annak ami köztünk zajlik. Nevezhetjük vágynak, kedvelésnek lehet még..szerelemnek is. Egyet tudok, hogy vagy a barátnőm vagy nélkülem folytatja az életét.

Vele akartam volna tölteni ezt a kevés időt is, de bedurcizott aztán elköltözött. Na jó nekem is benne van a kezem de az ő hibája, hogy talán belészerettem és hiányzott.. kellett valami ami elvonta a figyelmem. Azért volt itt mert megtudta, hogy elmegyek bár nem tudta volna meg bár nem látott volna...eszem ágaban se volt összetörni az aranyos szivét. El szeretett volna köszönni, elbasztam mint a kapcsolatunkat. Érzek iránta ezer dolgot, amit jobb lett volna kimutatnom mint, hogy így végződjön.

A bőröndöm már útra kész csak már az estét várja. A telefonom kijelzőjét figyelem filózva, hogy felhívjam-e.
Nem tehetem.

Besétált Felix és leült mellém.
Furán néztem rá, mit akar ez?
-Ne nézz ilyen haragosan-fintorgott.
Csak forgattam a telefonom az asztalon.
-Beszéltél vele?-érdeklődött.
Csak néztem rá és vártam, hogy elmenjen. Felix néha annyira fel tud idegesíteni szimplán amikor kinyitja a száját.
-Szólalj már meg!-megfogta a karom es megrázta.
-NEM!-kiáltottam.
-Akkor beszélj vele-húzta össze a szemöldökét.
-Nem fogok-megráztam a fejem.
-Miért vagy ilyen nehéz eset?     
-Egész olyan könnyű..veszel virágot es bocsánatot kérsz és...
-Kuss már!-támasztottam meg a fejem.
-Ok...-felkelt és elment.

Lehet tényleg el kéne köszönnöm.
Az óramra néztem, nyolc óra még nem késő!
Elővettem egy papírt. Lehet nem tudom kimondani mit érzek, de leírhatom mint a dalszöveget.

-James!-kiabált Ray.
-Mivan?-ordítottam vissza.
-Indulni kéne-bebaktatott és eltakartam a levelet.
-Na mi a szart csináltál eddig?-mellém állt.
-Közöd?-felemelt a szemöldököm.
-Szerelmes levelet írsz kedvesednek?-röhögött.
-Vicces vagy..-forgattam a szemem.
-Mutasd haver hadd nevessek rajtad te..te hős szerelmes-még mindig röhögött.
-Ne kívancsiskodj mert lecsaplak-elmosolyodtam.
-Hát nézd már meg mosolyog is nana valami nincs rendjén-felvette az asztalról es elkezdte olvasni.

-Milyen romantikus valaki..ez te vagy egyáltalán?-megveregette a hátam.
-Befejezted?-keresztbe fontam a karom.
-Visszahódítod az asszonyt az biztos majd azt sem tudja ki küldte csak a végen jön rá ,,ja hát James?"-kacagva csapkodta a combját.
-Vagy el sem küldöm-megráztam reménytelenül a fejem.
-Hol a magabiztosság?-bökdösött.
-Itt hol máshol?-széttártam a karom.
-Akkor nem elküldöd! Elviszed neki!!-felkiáltott.
-Igen!-felkaptam a kabátom és a levelet majd az utcára érve sietősre vettem a tempót.
-Büszke vagyok rád-játszotta a műsírást.
-Amúgy...kösz-hálásan néztem Rayre.
-Megköszönsz dolgokat, mosolyogsz..mondtam már, hogy imádom Doryt?-vigyorgott.
Forgattam a szemem és elindultam.

Megtudom tenni, az émelyítő szempárba nézek és kimondom, hogy sajnálom meg, hogy szeretem meg odatolok egy kis nyáladzast is.
Nem azért, hogy túlozzak mert miért is papoljam el neki milyen szép meg csodállatos..mert tényleg az. Ő az akire mindig is vágytam, akiről mindig is azt gondoltam nem érdemlem meg. A sors talán úgy döntött tényleg nem érdemlem meg.