Tüzet...azaz Szüzet szüntess! /ÁTÍRÁS ALATT/

56.rész

_________
____________________________

Sziasztok!!!
Itt az új rész nyálas csak ennyit mondok😂
AZ ÚJ SZTORIM CÍME: Összeesküvés

LEÍRÁSA:
Hat lány, kiket egyetlen egy dolog hozott össze; a gyűlölet. Ki iránt? A fiú iránt, akit egyébként mindenki imád. Na és miért? Három dolog van.
1. A foci csapat kapitánya.
2. Menő
3. Helyes
A suliban mindennek a leg-jét képviseli, lányok szívét töri össze...egy ilyen barmot meg kell leckéztetni kegyetlenül mint ahogy ő kegyetlenkedik a lányokkal ezután bosszúra esküdtek. Hogy állnak bosszút? Na ez már kapós kérdés..
Még valami?
Nincs?
Akkor itt a terv...

REMÉLEM TETSZENI FOG NEKTEK;)❤

________________________________________

Kopogtak az ajtón tudtam, hogy James szóval hamar kinyitottam. Vigyorogva állt ott és csak nézett rám.

-Mi a gondja Mr.Cooper?-felemeltem a szemöldököm.
-Hát tudja valaki túlságosan is nyitott felsőben van és eltereli a figyelmem-mosolyra húzta a száját.
A polómra néztem, igaz "V" nyakú de szerintem nem nyitott.
A nyaka köré fontam a karom és megcsókoltam ő pedig ösztönösen mint a többi kan az élővilágban rögtön érzekelte a receptoraival, hogy megvan az esélye egy kis  hancúrozásnak. Ez egy kifejlett képesség, amely már több ezer éve lett tökéletesítve.
Szenvedélyesen falta az ajkaimat és felkapott, kitapogatta kilincset aztan becsukta az ajtót. Levette a kabátját és csak ledobta mint a felsőm. Szokása mindig ledobálni a cuccokat aztán baszik összeszedni.

-Jam..es-elszakítottam a szám az övétől.
-Shh-csitított le.
Levette ő is a pulóverét majd megnéztem. Nem az a nagyon kidolgozott de izmos és ölelnéd. Odamentem megölelni és a nyakát puszilgattam mire ő csak egyre jobban élvezte. Körül fogta a derekam és jobban magához húzott.

-Mit akarsz Dory? Itt rosszalkodni az egyetemen?-suttogta a fülembe éreztem, hogy vigyorogva mondja.
-Téged akarlak..és igen itt és most-mellkasára helyeztem a kezem.
-Felháborító..felháborítóan izgató-ledobott az ágyra és rám mászott.
-Na most kedvesem fogd be a szád-elkezdett végig csokolni a nyakamtól a hasamig.
-Mit csináltál három hónapig?-kérdeztem picit sohajtozva.
-Éhezve hiányoltalak-megfogta a karom és a fejem fölé hajtotta majd újból táncba kezdtek az ajkaink.

Mindenki tudja, hogy a fiúkból az ilyen pillantokban tudsz a legtöbb infót kihúzni mert nincsen idejük gondolkodni mert a vágy hajtja őket.
Elsiklanak a kérdések felett, felettébb őszinték.

-Mennyire hiányoztam?-kuncogtam.
Elhúzta a fejét és a szemembe nézett.
-Ki akarsz szedni valamit belőlem?-sejtelmesen elmosolyodott.
-Nem, dehogy!-vágtam rá.
-Nagyon hiányoztál de mostmár ne kérdezz!-levette a nadrágrát és rólam is lehúzta es ismét rajtam tartózkodott.

A nyakam és a mellkasom területén szivott kék es zöld foltokat. Érezhetően beindult, lebontotta rólam a fehérneműt és csillogó szemekkel az ényémbe bámult.
-Szeretsz igaz?-megláttam a kétséget a szemében és nem értetttem miért van ez mert láhatóan nem szeretem hanem kifejezetten imádom.
-James ezt miért kérded? Persze, hogy szeretlek nagyon is-simogattam meg az arcát.
-Csak..-sóhajtott.

Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy én is egy ,,ritkan mondom ki mit érzek" ember vagyok, hiába mutatom cselekedetben mégis az ember szóból ért a legjobban. Neki is szüksége van érzelmi támogatásra vagy biztosítékre. Remélem nem bizonytalan avval kapcsolatban mit érzek iránta.

-Szerelmes vagyok beléd te!-nevettem.
Bólintott egy aprót és lassabb csókba kezdtünk és igazat mondtam mert most is csikizik a gyomrom falat a pillangók és remegnek a végtagjaim.
Nyugodt hangulat ellenére forró volt a levegő és alig lehetett kapkodni a levegőt.

Már a nagyjában voltunk és próbáltam nem hangos nyögéseket kiengedni a számból.
Mellém feküdt és magához húzott, átölelt olyan szorosan amennyire tudott. A haja csikizte a nyakam mert pont odahajtotta. Nyugtatóan szuszogott mint ahogy szokott, mérhetetlenül hiányzott az egész..a hangja, mosolya, az arca. Feléfordultam és mélyen a szemébe néztem, elvigyorodott és hangosan elkezdett nevetni a semmin.  Furán néztek néha elgondolkozok melyikünk a hülyébb én vagy ő?

-Normális vagy?-már-már én is nevettem.
-Annyira mint te-megcsókolt.
-Nem csinálok több ilyet-megfogta a kezem.
-Mit?-összehúztam a szemöldököm.
-Hülyeséget-komolyan mézett.
Bólintottam és megint eszembe jutottak ezek a dolgok a veszekedések minden, miért balhézunk mi ennyit?
-Idő kellett, hogy bevaljam magamnak mennyire sokat is jelentesz nekem-kerülte a tekintetem.
-Romi vagy te csak nem tudod, legyen már önbizalmad..-simítottam meg az arcát.
-De van-vágta ra.
-Nem nincs már ismerlek annyira, hogy lássam a sok álegózásod semmi mert igazábol nem hiszed el, hogy szeret valaki-puszilgattam.
Forgatta a szemét és piszkálta a hajam miközben nagy őszinte mosoly virított az arcán.
-Meddig akarsz maradni már hajnal van-figyeltem az órát.
-Ameddig birok mert hét órakkor indulunk-cirógatta a derekam.

Közel egy napja fent, kint járkáltunk a hidegben es nem untuk egymást. Nagyban beszélgettünk a csaladjárol amit képes volt elmondani nekem és nem nézte rossz szemmel ha kérdeztem is.

-Miért vagy rosszban Lisával?-érdeklődtem.
-Nem vett részt semmilyen formában az életemben és csak akkor kezdett keresni mikor úgy híresebbek lettünk-sóhajtott.
-Nem érdekel a fia?-fürkésztem az arcát.
-Érdekel és talalkoznék de ki utalom a gyerekeket-undorodva mondta. Átfutott az agyamban, hogy mivan ha de nagyon HA együtt leszünk még harminc évesen is és mondjuk en tervezem a gyereket ő meg az arcomba fogja vagni, hogy nem akar mert utálja őket.
-Te nem akarsz?-óvatosan kérdeztem.
-Nem-rám pillantott és én meg probaltam nem mutatni, hogy ez a gyerek nélkül halok meg dolog nem lombozott le. Nem akarom firtatni miért nem pontosan mert oké utalja őket de attól még..ah leesne neki es beegnék.
Tenyleg ennyire nem ismerted a szüleidet?-szomorúan néztem.
-Sokszor a munkaval törődtek, apám zenész volt édesanyám pedig a legrosszabb ügyvéd szóval nem tudtunk kialakítani semmilyen jó viszonyt csak semlegeset, apam volt akinek több ideje volt és mindig gitarozott nekem amikor kicsi voltam-nosztalgiázott.
-Ő keltette fel a zene iránti érdeklődésed?-mosolyodtam el.
-Hat van benne keze de tőle örököltem ezeket a dolgokat szerintem-gondolkozott.

Tényleg úgy érzem mostmár semmi sem valaszhat el tőle vagyis abban a pillanatban azt hittem míg hét óra nem lett és itt állok sírva el nem engedve Jamest. Úgy bőgök mint egy baba a cumiért.
Nem akart beszélni se ő, öleltük egymást adott pár csókot is.  Ez meg túl szárnyalja  a romantikus filmeket is. Úgy kellett magától eltolni mert muszáj volt indulniuk. ,,Néma viszontlátásra".

Felix és Ray is aranyosan elköszöntek újra én pedig nem tudtam abba hagyni a sírást, miután elmentek megint úgy éreztem magam mint három hónappal ezelőtt csak ez rosszabb mert James jobban benőtte magát a szivembe ami most épp megállóban van. Ahogy visszakaptam megint elvesztettem.
Ezt nem fogom kiheverni.