Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

I. rész

Nyár.

Az emberek 99.9 százaléka azt gondolja, hogy nincs jobb évszak a nyárnál. Hogy ki is az a maradék 1 százalék? Nem más, mint jó magam. Egyszerűen. Utálom. A. Nyarat. Kövezzetek meg nyugodtan, nem érdekel. Igazából, mindent utálok, amit az átlag emberek szeretnek. Utálom a hamburgert,pizzát, és az alkoholt. A Teen Wolf-ot, Vámpírnaplókat, és az ehhez hasonló populáris sorozatokat úgy szintén. De talán a legutáltabb dolog számomra, a foci. Tudom, tudom, most egész Magyarország EB lázban ég, és hogy emiatt képtelenség legalább egy kis mértékben megszeretni a labdarúgást, de, valahogy az én antiszociális egyéniségemet messzire elkerülte az a bizonyos "EB láz". Mindenki azt hajtogatja, " Dzsudzsák Balázs még izzadtan is szexi!" meg hogy " Ez a Szalai Ádám biztosan jól fest félmeztelenül!" Ember! Mi olyan nagy szám ezekben a maga mutogató majmokban? Az összes egy nyálgép, akiket a pénzen kivűl semmi más nem érdekel. Egyszer majd úgy is feledésbe merülnek, azokkal "fantasztikus" teljesítményükkel egyetemben. Itt a vége! Viszlát! Ne hasaljunk már el tőlük ennyire... Nem hiába került 44 évünkbe, hogy kijussunk az Európa Bajnokságra. Eddig a válogatott nem tudott felmutatni semmi érdemlegeset sem, annak érdekében, hogy kijuthassunk erre az "olyan fontos" eseményre. Na de hogy ne csak a fociról dumáljak, már pedig semmi kedvem hozzá, illő lenne bemutatkozni.

A nevem Szatmáry Hanna. Szeptember 13.-átol kezdve már 25 évesnek mondhatom magamat. Író vagyok, és ezt cseszett mód imádom. Mármint, íróként kiélhetem a fantáziámat, és a saját elképzelésem szerint történhet minden. Baromi jó érzés. És a legjobb ebben az egészben, hogy nem kell elhagynom az én hűn szeretett szobámat. Csak én vagyok, és a laptomom. Nem is kell más. A legjobb barátnőm, Lia úgy gondolja, hogy teljesen begyöpösödött leszek, már ha ez még lehetséges. Egyáltalán nem értek vele egyet. Mi rossz van abban, hogy utálok kimozdulni?! Mikor magam köré tekerem a meleg gyapjú takarómat, és ölembe teszem a laptopot, és néha aprókat kortyolgatok a meleg gyümölcsös teámból, melegség tölt el, mert ilyenkor jövök rá, hogy ez az én utam. Lia támogat mindenben, elle tétben a szülimmel. Leginkább apámmal, akit jobban érdekel a munkája, mint a saját lánya. Egyedüli gyerekként kellett átvészelnem azokat a pillanatokat, amikor apa fáradtan beesett az ajtón, pontban éjfélkor. Elhalad mellettem, és még csak rám se néz. Mire felkeltem, eltűnt. Nem tudtam elég időt eltölteni az apámmal. Annak ellenére sem, hogy apás gyerek voltam. Viszont, nekem van egy anyám is, akinek nem tudok elég hálás lenni mindazért, amit tett értem. Ha kellett, 40 fokos lázzal, zuhogó esőben is elgyalogolt a suli elé, hogy ne egyedül keljen rónom a Pest utcáit. Biztos támaszomnak mondhattam. Bátran kimertem volna jelenteni, hogy nekem van a legjobb anyukám a világon. Csak aztán, bekövetkezett, amitől a legjobban tartottam. Apának van egy elmélete, miszerint íróként hamar tönkre fogok menni, és egy szégyenfolt vagyok a családunk makulátlan tiszta terítőjén... Na persze. Tudtommal, ők sem egy ma született bárányok. Épp ellenkezőleg. Na de ennyit az én unalmas életemről. Vágjunk is bele a jelenbe.

Soha sem voltam az az " örökké heverjünk az ágyban" ember. Bele tudok őrülni a folyamatos semmittevésbe. De valahogy ma reggel ez nem így volt. Kedvem lett volna besüppedni az ágyba, és napokig aludni. Meg is tettem volna, de az én drága Liám másképp vélekedett erről.

- Ne most akarj csipkerózsikásat játszani! - ront be a szobám ajtaján, és rántja le rólam a takarót Lia, némi izgatottsággal hangjában. - Te, én, Steve Aoki, és a Balaton Sound!
A Balaton Sound. Megint csak utálom kategória.
- Nagyon jól tudod, hogy utálom a...
- Pont letojom! - szakít félbe Lia. - Nem fogom hagyni, hogy magányos nénikeként végezd, 20 perzsa macskával, azt mondogatva, "Hallgatnom kellett volna Liára!". Zokszó nélkül eljössz velem a Sound-ra, és jól fogod érezni magad. Annyi kólát vedelhetsz, amennyit csak akarsz. És bepasizol! Felőlem egy büdös csöves is lehet, csak vegye el a szűzességed!