Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

VI. Rész

Az agyam azt diktálta, térjek ki telt ajkai kisértése elől, és amilyen gyorsan csak lehet, zárkozzak be, húzzam össze magam a kanapén, és bömböljek, akár egy óvodás kislány, amiért nem engedtem, hogy megcsókoljon. De az agyam pont az ellenkezőjét diktálta. Engedjem, hogy ajkaink összeforrjanak. Mi lenne a jó megoldás?

Megtörtént, amire a legkevésbé számítottam. Az utolsó pillanatban a szám helyett, annak sarkába lehelt egy puszit. Homlokát az enyémnek dönti, és ott is hagy egy apró csókot. Lehunyom a szemem, és apránként levegőért kapkodok.
- Látod? - suttogja mélyen. - Ezt váltom ki belőled.
- És én ezt úgy utálom. - mondom elhaló hangon.
- Később már nem fogod. - majd egy féloldalas mosoly kíséretében elbattyog a kocsijáig. - Várom a hívásodat.

Megsemmisülve nézem, ahogy elhajt előttem, de előtte dudál nekem. Várja a hívásom. Az enyémet. Nem egy Palvin Barbiét, vagy egy Iszak Eszterét, hanem Szatmáry Hannáét.

Megelégelem az érdekes eső cseppek záporát, és bemegyek a házba. Első dolgom az volt, hogy melegebb öltözéket tudhassak magamon, mert rendesen átfagytam ebben a váratlan hidegben. Még egy picit melegebb ruhákban is vacogtam, így fogtam magam, és csináltam magamnak kakaót, testem átmelegítésére. A Milkás bögrémben lötyögő kakaómmal elvánszorgok a kanapéig, és törökülésben elhelyezkedve azon kezdem kortyolgatni az italomat. Ahogy a kakaó különleges ízét megérzem, megborzongok. Imádom. Tudom, nem túl felnőttes a kakaó ivászata, de mint ahogy a többi ember is, a lelkem mélyén még én is gyerek vagyok. A bögrém 5 perc elteltével üres lesz. A szürke melegítő nadrágom mindkét zsebébe nyúlok. Egyik zseb a mobilomat, míg a másik az Ádámtól kapott cetlit rejtette. Döntésképtelen vagyok. Beírjam e, vagy ne? Azzal hogy beírom, egyfajta esélyt is adok Ádámnak, amit meg érdemel, bárki bármit mond. Nem lehetek igazságtalan vele szemben. De ha meg nem írom be, megszabadulhatok azoktól az átkozott pillangóktól, akik annyiszor csapdosnak a hasamban, ahányszor csak meglátom őt. Szalai Ádámot. Remegő ujjal rányomok az "Új névjegy hozzáadása" néven futó ikonra, és beírom: Szalai Á. , majd alá a kapott mobilszámot.

Megtettem. Meg van a száma. Gyertek csak pillangók, szeretettel várlak titeket.

A csepergő eső, zuhógásba váltott át. Nem voltak adottak a körülmények ahhoz, hogy vendéget hívhassak magamhoz, konkrétabban fogalmazva Liát. Bár őt ismervén, legnagyobb viharban is képes beállítani hozzám. Őszintén szólva, ez a nyomasztó idő rányomta a bélyeget a hangulatomra, szóval felszaladtam a hálószobámba a laptopomhoz, és vígjátékok után kezdtem böngészni. A Bridget Jones babát vár nevezetű vígjátékot választom ki.

Ezt a vígjátékot további 3 követte. Ezzel el voltam körülbelül 19:00-ig, aztán rászántam magam, hogy fürödni induljak. 1 teljes óra áztatás után a bőrőm nagymama szerűre ráncosodott. Bezuhanok az ágyba, és megpróbálom figyelmen kívül hagyni a kinti zajokat. Egyre csak vergődőm, és nem jön álom a szememre.

A dörgések, villámlások, és a fák susogása lehet az oka. Véletlenül sem Szalai. Vajon mit csinálhat most? Valóban várakozik arra, hogy felhívjam? Haragudna, ha most felhívnám? Nem. Nem hívhatom fel. Gyengének mutatkoznék. Már pedig erősnek kell maradnom. Nem hullhatok csakúgy a karjaiba. Az őszintének látszó kedvessegé is csak álca, hogy az ágyába csalogathasson. Megvillan előttem szélesen vigyorgó arca. A testemen végig fut a libabőr. Szalai Ádám. Gyűlőlőm, hogy szeretlek. Igen, szeretlek.

Elvesztem a tetteim felett az irányítást, és a fülemhez emelem a telefont.

- Nem tudsz aludni? - hallom dörmögős hangszínét.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - sütöm le a szemem.
- Egyszerű. A csaj, akivel jöttél a Telkibe, véletlenül az egyik leglelkesebb futball rajongó. Az összes Facebook-os képem alá írogál, és ezt kihasználva felvettem vele a kapcsolatot, és elkértem tőle a számod. Egyébként is. Tudtam, hogy hívni fogsz.
- Miért voltál te ebben ilyen biztos? - faggatom.
- Bíztam a lehengerlő beszédemben. - kuncog. - Hatásos lehetett, ha felhívtál.
- Nem tudok aludni, és kell valaki, akivel beszélgethetek, de Lia cseszte felvenni, így téged használlak fel pótléknak. - hazudok.
- Vegyük úgy, hogy ezt meg sem hallottam. - dörmög. - Mármint azt, hogy pótlékként kezelsz. És csak beszélgetni fogunk?
- Mit gondoltál, mit csinálunk? - húzom féloldalas mosolyra számat.