Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

XI. Rész

Október 2.

Végre. Elérkezett a nap, amelyet már lélegzet visszafojtva vártam. Ádám gépe pontban délelőtt 9-kor fog landolni. Alig várom, hogy újra az erős karjai között tudhassam magam. Hogy arcomat nyakhajlatába fúrhassam, és a fülébe suttoghassam: "Hiányoztál".

Szemeim már reggel 6-kor kipattantak. Eszem ágában sem volt visszaaludni. Túl nagy bennem az izgalom, de ez nem is csoda. 1 hónap elteltével teljes életnagyságában láthatom Ádámot. Ha beszélni akarok vele, nem telefonon keresztül tudom azt megtenni, hanem mondjuk este, egy fárasztó nap után, egymás mellett feküdve az ágyban. Megcsókolhatom, hozzá bújhatok. Jaj, alig bírom elhinni... Izgatottan felkelek az ágyból, elhúzom a függönyt, és mosolyogva nézem a napfelkeltét. Ezt a napot semmi sem fogja tudni elrontani. Még Tamás áskálódásai se. Megcélozom a fürdőt, ahol életem legszebb fél óráját töltöttem el. Igyekeztem a legjobb látványt kihozni magamból. Egy kis alapozással kezdem, a bőrhibáim elfedésére. Ezt követi a szempilla spirálom, majd a szájfényem használata. Hajamat kivasalom, s öltözék után kezdek keresgélni. Kezembe akad a Liátol kapott mez, melynek hátulján a 9-es szám, afelett a "Szalai" felirat szerepel. Kérdés sem volt, hogy ezt fogom felvenni. Odakint száz ágra sütött a nap, de a szél is fújt, ezért nem kockáztatva egy csőszárú farmernadrágot veszek fel. Még volt több mint 2 órám Ádám gépének landolásáig, így megpróbáltam hasznosan eltölteni az időt. Mivel Ádámmal pár napja megbeszéltük, hogy amíg itthon van, nálam alszik, felhúztam neki egy új ágyneműt, ebédet készítettem. A tevékenységeim elvégzésével 9 előtt fél órával végeztem. Az eredeti tervemben az állt, hogy fogok egy taxit, és azzal fogok kimenni a reptérre, de Lia keresztül húzta a számításaimat azzal, hogy bejelentés nélkül toppant be hozzám.
- Kapkodd már magadat, te nő! - sürget. - A pasid fél óra múlva megérkezik, de te itt toporogsz...
- Nyugodjál meg, attól megnyugszol! - tanácsolom.
- Nagyon vicces... - fintorog. - Ne idegesíts, mert a napom így is szarul kezdődött.
- Nem tudtad meginni a nap indító felesedet? - találgatok.
- Rosszabb. Kinőtt a bajuszom, és ma mentem volna legyantáztatni. De a kozmetikusom lemondta, úgyhogy...
- Nem is látszik! - nézem meg közelebbről azt a bizonyos "problémát."
- Nézd már meg! - toporzékol. - Ott az a kis szőrszál.
- Elég miniatűr szőrszál. - jegyzem meg.
- De akkor is ott van! - háborog.

Liának ezek az "eget rengető" problémái a sírba visznek. Ezek a problémák valójában viccesek is egyben, mert nekem eszembe sem jutna ilyeneken problémázni. Ebből is látszik, hogy az ellentétek vonzák egymást. Ég és Föld vagyunk, de mégis a legjobb barátnők, már évek óta. Magamra kapom a bőrkabátomat, és Liával a társaságomban indulok a reptérre.

A szívem torkomban való dobogása szembesített azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy izgulok a találkozás miatt. Az eltelt pár hét nem volt vészes, de azt sem mondhatnám, hogy túlzottan jó. Természetesen hiányoltam Ádámot minden percben, de meg kell értenem, hogy a foci a szenvedélye, a munkája, és ehhez a távollét is hozzátartozik. Kiderült, hogy Lia csak elfuvarozott ide, neki jelenleg más dolga is van. De ennek abszolút örülök, bármennyire is gonosznak tűnhet. Lia a legjobb barátnőm, és imádom, de 1 óra bőven elég belőle. Ekkor szállt le a leszálló pályára egy gép, valószínűleg Ádámé. Boldogság hormonok tömkelege kerített hatalmába. Ahogy egyenként leszálltak az ismeretlen emberek, imádkoztam, hogy valamelyikük ő legyen. Utolsóként hagyta el a járművet. Szokásosan elegánsan festett. Laza volt, de elegáns. Fehér ingjét kissé kigombolta, és testhez álló farmernadrágjába tűrte azt. Haja kesze-kuszán állt, ez tette még szexibbé, ha ez még lehetséges. Nem bírtam megállni. Futásnak eredtem. Ádám előszőr nem vett észre, de amint látókörébe kerültem, elvigyorodik, és széttárja karjait. A nyakába ugrom. Lábaimmal ölelem át derekát, fejemet nyakába fúrom, s puszit adok rá. Ádám körbe puszilgatta a homlokomat, az arcomat, majd a számat is.
- Jajj, kicsim. - sóhajt fel.
- Nagyon hiányoztál. - dörmögöm.
- Te is nekem, el sem hiszed mennyire. - simogatja hátam. - Kész kínszenvedés volt ez a 3 hét.
- De most már vége. - mosolyodom el, s lemászok róla. - Mikor kezdődnek az edzések?
- Holnap reggel 8:00-tól este 6:00-ig. - mesél. - És ez mindennap így lesz a meccs napjáig.
- Remek...-sóhajtozom.
-Sajnálom szívem. - sajnálkozik Ádám.
- Felesleges. Nem te tehetsz róla. - simítok végig bársonyos arcán. - Inkább menjünk el hozzám. Csináltam neked ebédet.
- Drága vagy. - jutalmaz meg egy rövid csókkal.