Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

X.Rész és II. DÍJ

Csend a budapesti éjszakában. Csupán fekete, csukott orrú magas sarkú cipőm kopogása hallatta hangját. A pulzusom az egekben, a hasam görcsben. A "csapassunk késő este az utcán" életmód nagyon messze áll tőlem. Mindig is azt vallottam, hogy az éjszakák veszélyesek, és rejtélyesek is egyben. Már messziről hallottam a részeg emberek óbégatásait, a tömeg verekedések zajait. Célom az észrevetlen elsuhanás volt. Fütyültek, mint egy kutyának, megjegyezték, hogy leljebb húzhatnám a felsőmet, mert eltakarja kebleimet. Hányinger kerülgetett a kocsmában áradó bűzt érezvén.
- Hanna...-üti meg fülem egy jól ismert hang.
Tamás hulla részeg állapota nem volt meglepő számomra, de szerintem más számára sem. Az elmúlt hónapokban Tamás emberileg, és viselkedésileg is megváltozott. Rá sem ismerek. Remegő végtagokkal közelebb lépek hozzá. Karját a csuklóm köré fonja, majd ránt egyet karomon, és erősen a falhoz szorít. A háttérben álló emberek ahelyett hogy segítettek volna, buzdították Tamást, hogy vigyen véghez rajtam egy nemi erőszakot. Szemeim megteltek sós könnyekkel, és duzzadt alakban folynak le arcomon. Levegőért kapkodok. Segítségért hiába ordibáltam, senki nem hallotta meg. Tamás fogai közé veszi a nyakam érzékeny bőrfelületét, és annak erőteljes szívásába kezd. Kezei nadrágom peremét érintik, s lassan kezdi lehúzni rólam a ruha darabot.
-Tamás, ne csináld, kérlek. - könyörgök.
- Mit ne csináljak, édes? - búg. - Nem kellek neked?
-Ne tégy olyat, amit később megbánhatsz. - szorítom össze szemeim. - Te nem ilyen vagy...
- Ilyen vagyok, Hanna. - fejti le bokámról nadrágomat. - És most a magamévá teszlek.

Zihálva ébredek fel, könnyeimmel átáztatott párnámon. A szívem majd kiugrik a helyéről. Kikészülők. Mikor lesz már ennek az egésznek vége? Mikor fog Tamás végérvényesen kilépni az életemből? Sok a kérdés, de kevés a válasz. A fejem sajog, a végtagjaimmal egyetemben. A fali órámra pillantok, melynek mutatói pontban reggel 7:00 órát mutatnak. A hasam kordulásokkal adja tudtomra, hogy üres a bendőm. Pizsamámban maradva, lecsoszogok a konyhába, és egy tál tojás rántottával lepem meg magam. Odakint hatalmas szél sűvített. Kihaltak voltak az utcák, egy árva lélek sem tartózkodott kint ezekben a hidegekben. Meglátszik, hogy közeledik a tél. A hasamat telinek nyilvánítottam. Legszívesebben a napom 24 óráját pizsamában tölteném, de ismervén Liát, tuti fix hogy elrángat majd valahová, ahová nem mellékesen semmi kedvem nincs elmenni, de az a kutyát sem érdekli. A fürdőszobámban 15 percet foglalatoskodtam, majd felöltözöm. Hajkoronámat erős copfba fogom, és visszasétálva a szobámba megágyazok. Lépteket hallok. Egy pillanatra sem ijedek meg, hiszen tudom, hogy egyetlen ember képes hozzám csakúgy benyitni. És az Lia.
- Na ide figyelj... - kerül velem szembe Lia. - Lehet, hogy matt részeg voltam tegnap, és hogy jelenleg durván másnapos vagyok, de arra tisztán emlékszem, hogy láttam rólad, és Ádámról egy cikket. És...
- Ádám tett róla, hogy eltűnjön. - szakítom félbe a barátnőm mondatát.
- Helyes. - bólint Lia. - De honnan tudtak meg rólad ennyi mindent?
- Egyet tippelhetsz. - fintorgok. - De igazából nem olyan lényeges. Eltűnt, és ez a lényeg. Felesleges most már ilyen nagy feneket keríteni neki. Ami volt, elmúlt. És kétlem, hogy sokan látták volna.
- Rendesen sajnálom Tamás szüleit... - mondja Lia. - Gyereket vártak, és egy gerinctelen férget kaptak...

Az elméletem, miszerint mindössze pár ember olvashatta a barátomról rólam gyártott cikket, fuccsba dőlt. Másodperceként kapom az üzeneteket, hogy igaz e a hír, hogy együtt vagyunk Ádámmal. Vannak akik örülnek a kapcsolatunknak, ám akadnak olyanok is, akiknek már most irritáló személynek számítok, és szívük szerint elküldenének a jó édes anyucikámba. Kölcsönös az érzés... Az ilyenekről megpróbálok nem tudomást venni, és ez megjegyzem nem könnyű. Rosszul bírom a kritikát. Akár egy rossz szótól is elszomorodom. De Lia szerint ezzel számolnom kellett volna az elején, amikor összejöttem Ádámmal. Hiszen ő egy ismert ember, tehát nem meglepő, hogy a barátnőjeként én is ismerté válok az emberek szemében. De azért ez abszurd. Mégis csak egy átlagos ember vagyok, nem pedig valami celeb. Gondolat menetemet a telefonom pultról való csörgése szakítja meg. Ledobom Lia lábát az ölemből, felpattanok a helyemről, és megragadom a készülékem. Ádám nevét látva akaratlanul is elmosolyodom, és alsó ajkamba harapok.
- Szalai idő, mi? - vigyorodik el Lia, amire én heves bólogatásba kezdek. - Leléptem. Később beugrom, mert a segítségedre lesz szükségem. Hali!
- Szia! - majd amint Lia kiteszi a lábát az ajtón, megnyomom a "hívás fogadása" gombot.
- Mi van rajtad? - búgja szexi hangon Ádám.
- Na takarodj! - nevetem el magam. - Anúgy egy kinyúlt fehér póló, és egy mackónadrág.
- Jajj, ne is folytasd, mert így is keményedik oda...
- Nem akarom tudni... - szakítom félbe mondandóját. - Inkább mesélj. Milyen volt az edzés?
- Elég jó. - válaszol röviden. - Csak hiányzól.
- Te is. - mosolyodom el. - De te is mondtad. Hamar itt lesz október 2. -a.
- Reménykedjünk benne. - hallom mosolygós hangját. - Félő, hogy az otthoni napokban sem tudunk gyakran találkozni. A taktikai megbeszélések, és az edzések mellett nem sok időm lesz. De mindenképpen beszeretnélek mutatni a szüleimnek, amíg itthon vagyok.