Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

II. Rész

"Az ágyban való teljesítményed is olyan jó, mint amilyen nagyok a melleid? - szólal fel mögülem egy mély hang."

Kirázott a hideg a mély, de mégis szexi hangjától. De az imént mutatott tapló felszólalása elrontotta a róla kialkotott összképemet, és egy új keletkezett belőle.

Egy mély, szexi hangú tapló, aki csak a szexnek él.

Ügyet sem vetettem rá. Nem akartam megtudni, hogyan is néz ki ő teljes valójában. Hogy férfi atlétát visel e, egy sportos rövidnadrággal,  vagy egy inget,  amit kicsit kigombolva hord, egy feszes, csőszárú farmerrel. Esetleg egy sima fehér pólóban, és egy átlagos nadrágban van e,  amit a szekrénye mélyéből rántott ki. Annyi nekem bőven elég volt, hogy a hangja alapján, szexinek mondható. Liának az esete... Mondjuk neki ki nem az? A következő pillanatban, lehelletet érzek a nyakamnál, és egy puha ajkat. Testemen végig fut a libabőr.
- Van egy lakásom, innen nem messze. - duruzsolja a fülembe az ismeretlen. - Mit szólnál hozzá, ha elmennénk hozzám? Mutatnék pár érdekes dolgot a szobámban.

Mentem volna, de az agyam megállj-t parancsolt. Elvégre, nem is ismerem őt, ráadásul nem kicsit lehet farok, ha egy idegen csajt akar felcsalogatni a lakásába, azon belül a szobájába...

- Kopj le rólam, seggfej. - rendezem le egy mondattal.
- Jajj, ne kéresd már magad. - csókol erősebben a nyakamba. - Tudom, hogy akarsz. De ki nem? Szalai Ádám vagyok, az Isten szerelmére...

Tehát Szalai Ádám... Ez megmagyarázza a farok megnyilvánulást. Na meg azt is, hogy miért tartom a focistákat agy nélküli majmoknak.

- Bármilyen meglepő, én a hátam közepére sem kívánlak. - rugaszkodom kel a bárpulttól. - Mikor utoljára hozzád hasonlót láttam, le kellett húznom a WC-n.
- Áh, szóval a cuki  aranyhalacskádhoz hasonlítasz. - vigyorog Ádám, ami lassan már vicsorgásba ment át.
- Nem. - rázom a fejemet nemlegesen. - Ürülékhez.
- Ohh. - hökken meg. - Ezen tudunk változtatni. Tölts el velem egy éjszakát, és mindjárt megváltozik a véleményed.
- Kötve hiszem. - kerülöm ki Ádámot, és Lia keresésére indulok.

De ő a kezem után kap. Érintésétől a bőrőm lángra lobban, és pillangók hada kell életre a hasamban, és kezdenek eszeveszett csapkodásba.

Alsó ajkamat harapdálva azon töprengek, miért vált ki belőlem ilyen reakciókat, Szalai Ádám. Láthatólag Szalai észrevette a különös reakciómat, mert kissé elneveti magát.

- Na látod, kis szívem. - kuncog Szalai. - Nem tudsz nekem ellenállni.
- Hogy rohadnál meg! - rántom ki kezemet hatalmas tenyere fogságából, és beleolvadok a táncoló tömegbe.

Mindenhol riszáló hátsó felek... A hányinger kerülget. Oda - vissza kapkodom a fejemet, de Liát sehol sem látom. Szívem szerint itt hagynám az egész Sound-ot, ott ahol van, és haza gyalogolnék, de 40 perc séta azért nem kevés. Meg túl lusta is vagyok hozzá. Hirtelen egy kéz fonódik csuklómra, és kihúz a tömegből. Egy mogyoróbarna szempár néz velem farkas szemet.
- Jól vagy? - fürkészi arcomat Tamás.
- Fogjuk rá. - válaszolom. - Nem láttad Liát?
- Egy ideje nem. - közli. - Utoljára egy sráccal láttam táncolni.
- Rá csörgök. - halászom ki mobilomat a farmerem zsebéből, és tárcsázom a legjobb barátnőm számát.

Kicsöng...Kicsöng... kinyomta.
- Kinyomta. - lepődőm meg.
- Írj neki. - tanácsolja Tamás.
Bólintok, és pötyögni kezdem az üzenetet.

Címzett: Liaa💞🔒
HOL A SZARBAN VAAAGY?!!

- Biztos iszogat valakivel, azért nyomta ki. - nyugtatgat Tamás.