Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

XIV.Rész

Egy pillanatra megállt bennem az ütő. Emellett Nagyi hangja sem nyugtatott meg.
- Mi történt? - kérdezem egyenlőre higgadtan.
- Szala és az a Tamás gyerek összeverekedtek, és most Szalának betört az orra, és egy pici agyrázkodása is van. - számol be Nagyi.
- Hol vagytok most? - lépek be az idegességi fázisba.
- A Telkiben. - válaszol Nagyi.
- Oda megyek. - mondom ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ne. - szól azonnal Nagyi. - Titokban hívtalak fel. Szala nem akarja, hogy ide gyere. Megártott a férfias imidzsének, hogy egy vézna takonypóc betörte az orrát. És most szó szerint idéztem.
- Leszarom mit akar. - majd bontom a vonalat, mielőtt Nagyi bármiről is lebeszélne.
Nem volt pénzem taxira, így csak a lábaimra számíthattam. Futottam, amennyire csak bírtam. Mindeközben abban reménykedtem, hogy Ádámnak semmi komolyabb baja nem lett. Bár egy betört orr, és az agyrázkodás is elég nagy baj. Tamást pedig kifogom nyírni...De hogy került ő oda? Ádám szerint nem mehet be akárki a Telkibe. Ahogy odaérek a Telkihez, berontok a mű füves pályára. Bazsi hadarva mond valamit a mobiljába, ha jól sikerült kivennem, egy mentősnek beszél. Németh a földön fekvő Szala orrát borogatja. Rögtön a barátomhoz sietek.
- Hogy van? - nézek Némethre.
- Egy világ tört össze benne. - nevet Németh.
- Kurva vicces, Áúú! - jajjgat Ádám. - Óvatosabban nem tudnád még jobban eltörni az orromat?
- Bocsesz. - hagyja abba a nevetést Németh.
- Te hogy hogy itt vagy? - beszél immár hozzám Ádám. - Megmondtam a fiúknak, hogy ne hívjanak ide...
- Szerinted jelenleg érdekel, hogy mit akarsz? - simogatom arcát. - Amint Nagyi felhívott, jöttem is ide.
- Nem kellett volna. - fogja meg kezemet Ádám. - Nem akarom, hogy így láss.
- Megnyugtatlak, így is nyomorékul nézel ki. - kuncogok. - Csak az orrod a kétszeresére nőtt. De amúgy semmi változás nincs rajtad.
- Imádom a barátnődet, Szala... - röhög kettőnk beszélgetésén a leláton ülő Gera Zoli.
- Én is. - mosolyodik el Ádám.
- Na szóval... - csatlakozik hozzánk Dzsudzsák. - A mentősök szerint az orrodat legfeljebb borogatni kell jég akuval. De nem ártana elmenned egy orvoshoz.
- Majd én elviszem. - vállalkozom egyből a feladatra.
- Nincs szükségem orvosra. - ellenkezik a sérült.
- Nem tudom hogy feltűnt e neked kicsim, de az orrod a duplájára dagadt, és az is benne van a pakliban, hogy agyrázkodásod van. Szóval de. Nagyon is szükséged van orvosra. - hurrogom le.
- Azt hiszem alul maradtál, Ádi. - nevet Nagyi.
- Te csak ne röhögj. - szól rá az egyik Ádámra a másik. - Direkt mondtam, hogy ne hívjátok ide, de te mégis ide hívod.
- Jól tette hogy felhívott. - szólok közbe. - Jogom van tudni arról, mibe kerültél megint. Most pedig - húzom fel a földről, derekát átkarolom, karját átdobom a vállamon. - Elmegyünk orvoshoz.
- Elviszlek titeket. - mosolyog Dzsudzsi, majd a Tamással idegesen beszélő Bernd Storck felé fordul.
Gyorsan angolul ledarálja neki, hogy miért távoznak ők ketten az edzésről, Bernd Storck pedig mosolyogva bólint egyet, és jobbulást kíván Ádámnak. Balázs segítségével beültetem Ádámot Bazsi kocsijába, és elhajtunk vele a legközelebbi ügyeletre. A recepciós tekintve, hogy Balázs és Ádám kicsoda, kérdés nélkül a váróba küldött minket. Elmondása szerint, azon nyomban befog minket jelenteni az orvosnak, nekünk csak várakoznunk kell arra, hogy behívjanak. Egy pillanatra sem engedtem el Ádám kezét.
- Amíg várakozunk, elmondhatnátok, hogy jutott be Tamás a Telkibe.
- Nem lehetne, hogy ezt máskor beszéljük meg? - fogja az orrát Ádám.
- Ő a labdaszedőnk. - válaszolt Ádám helyett Balázs. - Vagyis, a volt labdaszedőnk, remélhetőleg.
- Tehát nem. - motyogja Ádám.
- Hát ez rohadt jó... - sóhajtok fel.
- Szalai Ádám! - dugja ki fejét egy férfi, a velünk szemben lévő ajtó mögül. - Jöjjenek kérem.

Ádámmal összekulcsoljuk a kezünket, és belépünk a fehér színekben játszó teremben. Ádám hirtelenjében szédülni kezdett, így gyorsan leültettük. Az orvos, név szerint Dr. Balogh Barnabás elvégzett rajta pár rutin vizsgálatot.
- A tünetek egyértelműen agyrázkodásra utalnak. - mondja el diagnózisát az orvos. - Szerencséjére egy kisebb agyrázkodással van dolgunk, ezért a mérközés napjára kiküszöbölhető. Pihenjen amennyit csak tud, és fontos, hogy nyugodt maradjon. Előfordulhat hányinger panasza, szédülés, légzési problémák. Az elkövetkezendő edzéseken nem vehet részt. A homlokát gyakran borogassák, az orrával egyetemben.
- Rendben van, köszönjük. - rázott kezet Ádám az orvossal.
- Nagyon szívesen. - mosolyog Dr. Balogh Barnabás. - És ha nem akar visszajönni a jövőhéten, rúgjon minimum 1 gólt!
- Meglátom mit tehetek. - nevet Ádám, majd megfogja kezemet, és kilépünk az ajtón.
- Na? - támad le minket Bazsi.
- Attól tartok, csak a meccsen fogtok találkozni legközelebb. - húzom a számat.
- Szóval játszhat? - faggat Balázs.
- Igen, de csak akkor, ha a Szalai betartja amit az orvos mondott neki. - nézek a barátomra.
- Ez bukott ügy. - nevetett Dzsudzsák. - Szala sosem tartja be, amit mondanak neki.
- Majd én gondoskodom arról, hogy betartsa. - kacsintok.
- Tehát te leszel az én ápolónőm? - karolja át derekamat Ádám.
- Mondhatjuk. - vigyorgok.
- Máris élvezem a helyzetet. - csókol homlokon.
Balázs hazavitt minket, s egyben azt is elvállalta, hogy értesíti Bernd Storck-ot a történtekről. Szalait egyből az ágyába küldtem, ő pedig ellenvetés nélkül végre hajtotta az utasításomat. A mélyhűtőből kiveszek egy mirelit borsóval teli zacskót, a fürdőszobából elhozom a lavort, és ezekkel felsasszézom a szobámba, ahol a nyakig betakart sérültem várt.
- Mire az a lavor? - szegezi tekintetét a kezemben lévő lavorra.
- Ha rókázni támadna kedved, akkor az ágyam helyett ebbe rókázz bele. - mondtam.
- Oké, most már minden világos. - kacag Ádám.
Az ágy széléhez sétálok, és óvatosan a feldagadt orra helyezem a mirelit borsós zacskót. Ádám felszisszen, mire én bocsánatkérően nézek rá. Ő csak egy halvány mosolyt villant. Az orráról rátérek a homlokára,  ami már kevésbé fájhatott neki, mert semmi jelét nem mutatta annak, hogy kellemetlen érzés lenne.
- És miért is estetek egymásnak Tamással? - faggatozom.
- Szokásához híven hergelni próbált, ami sikerült is neki. - mondja el tömören Ádám. - De inkább ne beszéljünk róla.
Ebben a pillanatban a mobilom csörgésbe kezd. Bazsi neve állt a kijelzőn.
- Szia Balázs. - emelem fülemhez a telefont.
- Szia, Hanna. Hogy van a hadisérült?
- A feldagadt orrától eltekintve, meg van. - mosolyodom el.
- Beszéltem az edzővel. Jóban van Tamás apjával, és a barátságukra való tekintettel nem rúgta ki azt a férget. De ha még egyszer jelenetet csinál, akkor kirúgja.
- Ez kész... - nevetem el magam kínomban. - És Ádám pont most nem megy edzésre...
- Bernd mihamarabbi felépülést kíván neki.
- Átadom. De most leteszem, mert Ádám épp szarakodik azzal a mirelit borsóval. - utalok a barátomra, aki nem képes az orrára helyezni a borogató eszközt. - Szia!
- Szia!

2 óra telt el, de én már most ki vagyok Ádámtól... 5 percenként ugráltat, hogy ezt meg azt hozzak neki, és amikor tudatom vele, hogy nem mozgás sérült, csak ennyit válaszol: " Jó, de beteg vagyok!" Legfeljebb agyilag, Szalai... Imákba foglalom annak a nevét, aki elhallgattatja Ádámot legalább 10 percre. Per pillanat az újdonsült "beteg" által kívánt teát készítem.
- Kincsem!!! - kiabál az emeletről Szalai. - Hozod már a teámat?
- Hányszor emlékeztesselek arra, hogy nem vagy ágyhoz kötve?! - kiabálok vissza. - De hogy lásd kivel van dolgod, felviszem neked.
- Imádlak! - ordít.
Mosolyogva megforgatom szemeimet, és felviszem a gőzőlgő teát, melyet a betegem apránként kortyolgatni kezd.
- Nagyon finom lett. - dicsér meg. - Arra gondoltam, hogy holnap benézhetnék egy kicsit az edzésre. Hátha történt valami, amiről tudnom kéne.
- Ezt nem tartom jó ötletnek. - vallom be. - Az orvos azt mondta, hogy az a fő feladatod, hogy nyugodt maradj. De ahogy te és Tamás egymással szembe kerültök, te mindegy vagy, csak nem nyugodt.
- De nem bírom ezt az egész itthon ülés dolgot. - hisztizik Ádi.
- Ne verd ki a hisztit. - nevetem el magam.
- Igaz. Én mást szoktam kiverni... - mosolyodik el perverzen.
- Azt a perverz fajtádat, Szalai! - kacagok. 

A kádámat félig megtöltöm meleg vízzel, amelyet habfürdővel habosítok fel. Nehézségekkel küszködve lebeszéltem Ádámot az együtt fürdés gondolatáról, mert nem hinném, hogy az én kis méretű kádamban egyszerre ketten elférnénk. Emellett ma Szalai Ádám perverzebb, mint valaha, és ilyenkor jobb messziről elkerülni. Megszabadulok a ruháimtól, és elmerülök a habok között. Fogalmam sincs, hogy holnap mivel fogom lefoglalni Ádámot. A több mint 1 hónapos ismerettségünk alatt rájöttem, hogy makacs, mint egy öszvér, és nem tágít. Valamit ki kell találnom annak érdekében, hogy ne menjen el az edzésre. De mit?

Aztán beugrott. A szülei... Az ő jelenlétükben talán nem fog patáliát rendezni. Meg azért jó lenne megismerni a barátom családját. Az anyja meg...Nem is tudom. Idővel talán megkedvel. Egy emberrel nem nehéz megkedveltetni magamat. Ádám elmondása szerint, csak ő nincs megbékélve a jelenleg fennálló helyzettel. Úgy döntöttem, hogy kikérem Lia véleményét erről. Mivel a mobilomat minden létező helyre viszem magammal, nem volt kérdéses, hogy még  fürődni is elkísér engem. Egyszerűen csak megnyomtam a hívásnapló néven futó ikont, és a 2. névre nyomok rá. Kicsöng...Kicsöng...JAJ LIA VEDD MÁR FEL!
- Gyorsan mond, mert egy 10/10 - es pasi vár rám a szobámban. - hadarja Lia.
- Öhm, oké. - mondom kissé lesokkolt állapotban. - Arról van szó, hogy Ádám egy ideje fontolgatja, hogy bemutat a családjának. Ezzel nem is lenne nagy baj, de az anyja le van ragadva Ádám régi barátnőjénél. Ma Ádám összeverekedett Tamással az edzésen, emiatt lett egy agyrázkodása, és betört az orra. Annak ellenére, hogy az orvos azt mondta neki, hogy maximálisan nyugodtnak kell maradnia, elakar menni az edzésre, de ott garantáltan megint veszekedés lenne. És eszembe jutott, hogy most üthetnék nyélbe a családjával való találkozást. Lia segíts, könyörgök!
- Uh, ez bő... - nevet Lia. - Először is. Beszéltél már erről Ádámmal?
- Dehogy is!
- Akkor tedd meg! A többi pedig majd jön magától. Ha rám hallgatsz, találkozol velük. Előbb vagy utóbb úgy is sor kerülne rá.
- És az anyja?
- Meg fog kedvelni, ha megismer. De most le kell tennem, mert ez a srác elég türelmetlen. Csáó!
- Csáó! - röhögök.

Még egy fél órát eltöltöttem a kádban, és felvéve a pizsamámat, a barátomhoz vezetett az utam, aki a laptopján ügyködött valamit.
- Mi jót csinálsz? - bújok hozzá.
- Filmet keresek. - pásztázza továbbra is a képernyőt. - Hallottam amit Liával beszéltetek.
-Nézd, én...-kezdek magyarázkodásba.
- Hagyd csak. - legyint. - Kincsem, nem akartam volna elmenni az edzésre, ha tudom, hogy ez téged ennyire zavar.
- Nem zavar, csak az egészségedet féltem. - húzom el a számat.
- Aranyos vagy, de tudok vigyázni magamra. - simít végig az arcomon. - Holnap nem megyünk sehová, oké?
- Oké. - vigyorodom el, majd a mellkasára hajtom fejemet, ő meg puszit nyom hajamba. - Mit fogunk nézni?
- Nagyfiúk? - veti fel Ádám.
- Remek ötlet. - jutalmazom meg egy szájra puszival.

Sziasztook!💕
Ha péntek, akkor új rész, ahogy azt megszokhattátok.😁 Remélem tetszett a rész, és szokásotokhoz híven nyomot hagytok magatok után.💕 Kellemes hétvégét mindenkinek, és ne felejtsétek! Jövő szombaton Magyar - Portugál meccs! 😍 Csak én várom már nagyon?