Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

VII. Rész

Szeret. Azt mondta, hogy szeret. Ezek a valódi érzései, vagy csak azért mondta, hogy szó nélkül a karjaiba omoljak? Hogy ezen a gyereken sosem lehet ki igazodni... Bah.

A repülő az egekbe emelkedik,  rajta a válogatottunkkal. Egy, két emberkének könnyes volt a szeme, és ezt én személy szerint nem tudtam hova tenni, hiszen nem nagy dolog, hogy pár férfi, akik ráadásul focisták, elutaznak Feröerbe, a meccsükre.  Ez tök természetes, vagy nem?
- Mondj már valamit! - pattog mellettem Lia. - Bakker Hanna, Szalai Ádám szeret téged!
- És ezt te komolyan elhiszed? - sóhajtok fel. - Tuti azért mondott ilyet, mert...
- Nem! - szakít félbe Hanna. - Akár hiszed, akár nem, ez a srác szeret téged! A férfiak 90%-ka túl büszke ahhoz, hogy bevallja az érzéseit. De Ádám megtette! Félretette a büszkeségét, és kimondta, amit te, még ha tagadod is, hallani akartál. Ne légy hülye. Adj neki egy esélyt, mert Ádám, amióta az eszemet tudom, aminek egyébként a létezéséről sem tudtam, azért küzd, hogy meglásd az igazi oldalát.
- És ha becsap? - buk ki belőlem a legfontosabb kérdés.
- Akkor együtt elpusztítjuk a babagyárát.

Kissé elnevetem magam. Liával megelégeljük a drukkerek lökdösését, átverekedjük magunkat a tömegen, és a beülve Lia kocsijába,  hozzám hajtunk. Az ajtóm előtt egy nem vár meglepetés fogadott. Pontosabban, kettő. Két rózsacsokor. Egy kicsit egyszerűbb, és egy hatalmas, minimum 100 szál rózsából álló.  Liával összenéztünk. A barátnőm nagyon is bezsongott, míg én értetlenül méregetni kezdem a szolidabb csokrot, amelyhez egy kis kártya is tartozott.

" Virágot a virágnak. Mert nálad nincs szebb virág a földön. Ha még van esélyem helyrehozni, amit elrontottam, gyere a lakásomra. Tamás."

- Ez de cukiii - vinnyog Lia.
- Egy gazhoz hasonlítgat. - tépem el a flecnit.
- Nézd meg a másikat! - türelmetlenkedik Lia.

Alig tudtam körül ölelni a hatalmas rózsa tömkeleget. Szintén kapcsolódott hozzá egy papír flecni.

"Szeretlek. Ádám."

Szóhoz sem jutottam. Ez a csokor több, és nagyobb boldogságot okozott, mint az előző. Nem a nagysága okozta ezt az igen nagy örömöt, hanem az, akitől kaptam.

- Ez a srác bolondul érted. - állapítja meg nevetve Lia. - Ha ezt a papírt is széttéped, én téplek szét!
- Nem fogom eltépni, nyugodj meg. - nevetek, majd beszambázok a meglepetésemmel a házba, és vázába teszem a csokromat. - Bazi nagy ez a csokor!
- És most vegyük úgy, hogy Tamás véglegesen elfelejthet téged? - terül el a kanapémon Lia.
- A szó legszorosabb értelmében. - múlik el azonnal a pillanatnyi örömöm. - Alapjáraton nem vagyok haragtartó, de nem tudom elfelejteni, hogy majdnem megerőszakolt...
- És mi van Ádámmal? - húzodnak huncut vigyorra Lia ajkai.
- Fülig bele zúgtam, Lia. - hunyom le szemem mosolyogva. - De...
- Nincs de! - vágja rá Lia. - Hosszú idők óta nem hallottam ezt a mondatot a szádból. Eszedbe se jusson kifogásokat kreálni, hogy miért nem kellene vele járnod...Elmondta hogy szeret. Küldött neked több mint 100 szál rózsát, és még ahhoz is hozzafűzte, hogy szeret. De neked még most is ott van az a de...
- Félek a becsapástól. - vallom be.
- Ha ez megtörténik, ő veszít. Nem értékelte, hogy egy csoda volt mellette.

Érdeklődve hallgatom Lia szavait. Túl szigorú lennék Szalaival szemben? Nem tehetek róla. Ő egy focista. Én pedig egy csaj, aki utálja a focistákat. Pontosabban, utáltam, mára enyhültek a körülmények. Ennek a kapcsolatnak nincs jövője.  Ádámnak a találkozónkon kell bizonyítson. Az dönt minden felől.

A francba is Hanna, már eldőlt. Szereted te hülye!

Gondolatmenetemet a mobilom csörgése szakította meg. Kibányászom a zsebemből a készülékem, és szemügyre veszem a kijelzőmőn villogó nevet. Ő volt az.
- Ádám hív. - áll meg bennem az ütő.
- Mire vársz, vedd fel! - mondja izgatottan Lia.