Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

XIX. Rész

Megfordulok erős, nagy karjai között, és rajongva az ajkaira tapadok, és ez  érezhetőleg ínyére volt, mert azonnal visszacsókolt. Átölelve derekamat közelebb húz magához, és egy kicsit megemel, ezzel eltűntetve  lábam alól a talajt. Tarkóját simogatva élvezem a pillanatot, melyre már epekedve vártam.

Jaj, de imádom ezt a férfit... Szinte már bűnnek érzem.

Bekövetkezik a fránya levegőhiány, és megszakítja heves csók csatánkat. Magamhoz ölelve Ádámot, szívom be bódító férfi parfümjének illatát. Szívem szerint letépném róla ezt a vékony anyagot, de ezzel a cselekedetemmel a címlapon kötnénk ki, tehát ezt az ötletet jobb lesz minél hamarabb kiverni a fejemből.
- Már nem haragszol? - suttogja fülembe Ádám.
- Eddig sem haragudtam. - motyogom fekete zakójába.
- Isten ments, hogy megszakítsam eme csodás jelenetet, de Szala. Várnak ránk. - utal a háttérben hangoskodó drukkerekre Balázs.
- Egy pillanat, és jövök. - néz mélyen a szemembe a támadóm.
- Nem szükséges sietned. - simítok végig bársonyos arcán.
- Szeretlek, kicsim. - jutalmaz meg egy rövid szájra puszival Ádám.
- Én is téged. - mosolygok, majd elengedem őt.

A túlságosan hangos kiabálás miatt, bemegyek a váróba, és ott várom meg Ádámot. Amíg az említett az aláírásával, és pár közös képpel ajándékozza meg szurkolóit, addig én elfoglaltam magam a váróban álló autómatából szerzett Haribo gumimacival teli zacskó kinyitásával. Percekig bíbelődöm vele, de sikerül kibontanom. Egyből a kedvencem veszem ki. A zöld színű, zöldalma ízesítésű miniatűr mackót emelek a számba, és rágom el.
- Ne haragudj, leülhetek melléd? - csendül fel egy női hang.

Felkapom a fejemet. Ő volt az. Koptatott farmer nadrágot viselt, melynek szárát picit felhajtotta, ahogy  azt a divat megkövetelte. Fehér hosszú ujjú mintázatlan felsője tökéletesen rá simult. Egy rózsaszín kabátkát is hozzáadott az összeállításához. Hullámos kiengedett hajával, és fehér Converse cipőjével olyan volt, mintha egy divat lapból lépett volna ki. Csilla állt előttem, halvány mosollyal arcán.
- Öhm... - mekegek.
-Ne haragudj, nem is értem miért jöttem ide. - szabatkozik Csilla. - Leülhetek máshová is.
- Nem szükséges. Ülj le nyugodtan. - pásztázom cipőm orrát zavaromban.
- Köszönöm. - foglal mellettem helyet.

Kínos csend telepedik ránk. Én továbbra is érdeklődve figyelem immár a földet, Csilla pedig az ujjaival játszadozik. Könnyen szóba elegyedek bárkivel, bármiről, de ez esetben egy megveszekedett szó nem jött ki a számon. Frusztrálónak éreztem a helyzetet. Ádám mihamarabbi érkezését kívántam.
- Nem történt köztünk semmi. - töri meg a csendet Csilla. - Barátok vagyunk.
- Tudom. - mondom.
- Szereted őt? - pillant rám Csilla.
- Mindennél jobban. - válaszolok.
- Akkor ne hagyd, hogy bárki is elválasszon titeket egymástól. Ne kövesd el azt a hibát amit én.
- Ezzel most mire célzol? - vonom fel szemöldököm.
- Nem érdekes. Csak vigyázzatok egymásra. 
- Kicsim, mehetün... - sétál hozzám Ádám, de látván Csillát elakad a szava.
- Szia, Szalai. - mosolyog Csilla, majd felállva a székről magához öleli Ádámot.
Pillanatnyilag nem tudtam foglalkozni ezzel a közvetlen gesztussal. Sokkalta inkább lekötött az a mondat, amelyet Csilla pár másodperce ejtett ki száján. Miféle hibáról beszél? Megcsalhatta Ádámot? A gondolatok egyre csak gyarapodni látszottak a fejemben, de a  gondolataim létszámilag meg sem közelítették a kérdések számát. Ahogy Csilla elengedi Ádit, rám vezeti tekintetét.
- Örülök a találkozásnak, Hanna. - somolyog, aztán kifelé veszi az irányt.
- Csodálkozom, hogy nem ölted meg Csillát. - nevet ki Ádám.
- Ne haragudj a féltékenységi jelenetem miatt. - kívánkozom barátom ölelésébe. - Egy pillanatra megijedtem, hogy elveszítelek. Meg azért mégis idegesített, hogy a maradék itthon töltött órádat inkább az ex barátnőddel töltenéd, mint a jelenlegi barátnőddel, aki olykor egy hárpia, de nagyon szeret téged.
- Soha nem fogsz elveszíteni, te buta. - lehel egy kis puszit orrom hegyére Ádám. - És nem vagy hárpia. Tény, hogy hisztis tudsz lenni, de mivel a hisztis éneddel együtt, te vagy a mindenem, ezért borítsunk fátylat erre az egészre, és tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna, rendben?
- Benne vagyok. - hintek csókot Ádám puha, telt ajkaira.
Ádám kezei a derekamtól leljebb vándorolnak. A fenekemet környékezik meg. Erősen belemarkolt.
- Nem bírsz magaddal? - szakítom meg csókunkat, kisebb nevetéssel.
- Nem tehetek róla. Ez a nadrág... - utal az általam viselt passzos farmernadrágra, amely kellőképp kiemeli a fenekem. - Jobban tetszene, ha nem rajtad lenne, hanem mondjuk a szobád valamelyik sarkában.
- Fékezd magad. - suttogom, majd gyengéden beleharapok Ádám alsó ajkába.
Összekulcsolva kezünket sétálunk el az autómig. Átengedtem Ádámnak a volánhoz ülés jogát, hisz köztudott, hogy a férfiak pusztán a tény, hogy egy nő ül a volán mögött, felér egy szívrohammal. Így az anyós ülésen helyezem kényelembe magam. Bekapcsolom a biztonsági övemet, Ádám is így tesz. A motor hirtelen felbúg, a kerekek pedig előre kezdenek gurulni. A kocsiban töltött időnk mindössze 20 percig tartott. Hozzám elérkezve a barátom lerakja bőröndjét a kanapé mellé, majd egyenesen ajkaimnak esik. Rajongva csókol. Fülledt volt a levegő. Vágytam rá. Akartam őt. Szinte már betegesen.
- Enned kéne valamit. - válok ismételten én csókunk megszakítójává.
- Rád éhezem. - vigyorog Ádám.
- Te idióta... - röhögöm ki, majd a konyhában kezdek foglalatoskodni.
A Brassóihoz szükséges hozzávalókat kezdem előszedegetni. Miközben a húst kockázom, két kéz simul a derekam köré.
- Mi jót készít a kis kuktám? - suttogja fülembe Ádám, majd egy puszit nyom nyakhajlatomba.
- Brassóit. - közlöm. - Te addig öltözz át.
- Vettem, asszonyom. - kuncog Ádám, s  a bőrőndjével együtt felvánszorog az emeletre.