Tátva maradt a szám, egy hang sem akarodzott kijönni a torkomon. Mást sem hallok, mint a hangtalan csendet. Bontotta a vonalat. Reagálni sem tudtam a lekezelő mondatára. Remegő kézzel engedem el a mobilomat, s akár egy beszívott gnóm, úgy csoszogok el a fürdőszobába, hogy megmoshassam arcomat, felélénkülés gyanánt. Tisztán hallom szívem hangos zakatolását. A mosdókagylóra támaszkodva lehajtom fejemet, s pár könnycseppet engedek lefolyni arcomon. Egy pillanatra csak, de megfordul a fejemben az eltűnés gondolata. Elmenni innen jó messzire, távol a nyüzsgéstől, fájdalomtól. De itt van nekem Ádám, akiért megéri folytatnom a harcot. Még ha elbukom is az Ivettel vívott harcban. Némileg megnyugszom, de a szívem dobogása mellett még a fejem is fájdalmasan kattog. Elrugaszkodok a mosdókagylótól, és a konyhába megyek, hogy enni adjak a pockosommnak. 2 alma meghámozásával, és apró darabokra vágásával kezdem, ezeket megszórom némi fahéjjal, és ezzel kész is lett a mai reggelre szánt reggelim. Letelepedek vele a kanapéra, és a hasamba jutattom. A békés reggelizésemet, a mobilom csörgése szakítja meg. Torokban dobogó szívvel veszem szemügyre a telefonom erősen villogó kijelzőjés, és meglátván, hogy nem annak a személynek a neve nézett vissza rám, akire számítottam, a félelem érzését átvette a megkönnyebültség. - Jelentem, éppségben megúsztam az éjszakát - nevetek halkan. - Reméltem is. Az előbb felhívtam Liát. Nálad találkozunk - tájékoztat Ádám. - És mi lesz Ivettel? - kérdezem értetlenül. - Dzsudzsi megoldja. Beadja neki a találkozni akarok veled dumát, és le van tudva. - Rendben. Ha nem akarod, hogy megsüketüljünk, hozz füldugókat - utasítom a vonal végén lévő Szalait. - Még tegnap kikészítettem őket a kesztyű tartóba - nevet Ádám. - Mikor jössz haza legközelebb? - érdeklödőm. - Novemberben. De utána lesz egy kiadós szünetünk - meséli boldogan Ádám. - Már alig várom - vigyorodom el kicsit. - Hát még én. Leteszem, mert Dzsudzsi már így is zavar. Nem tetszett neki az együtt alvás. - Véletlenül tudok valakit, akinek minden vágya az lett volna, hogy veled aludhasson - utalok magamra. - Most túl kockázatos lett volna, kincsem. Az első napok a legnehezebbek. Ivettnek látnia kell, hogy mi már megfeledkeztünk egymásról, nem keressük egymást. De ne félj. Annyit fogunk majd együtt aludni, hogy még meg is unhatsz - vigasztal Ádám. - Szalai Ádámot is meglehet unni? - mosolygok. - Hát ez pech. - A jó dolgok nem tartanak örökké. De most már tényleg le kell tennem. Akkor ott nálad. Szia! - Várlak. Szia!
Elérkezett a pillanat, amikor Lia tudomására jut majd, mekkora slamasztikába is sodorta őt a legjobb barátnője, és annak barátja. Bízom Lia hidegvérében, amely igaz, hogy csak alkalmanként egyszer mutatkozik meg, de legalább van neki. Kétségtelen, hogy Liában van némi olasz temperamentumosság. Irtó hamar elpattan az agya, és órákig tud rizsálni úgy... mindenről. Nem számít, hogy a témái nincsenek összefüggésben a dologgal, amitől elborult az agya. Amikor eljut az agyamig, hogy amíg én itt szép nyugodtan várakozom, addig a pizsamám nem növeszt lábat, és mászik le rólam, így a ruhás szekrényemet kezdem felforgatni. A jól bevált fekete csőnadrág, és egy bordó hosszú ujjú felső került rám. Felöltözvén, a maradék időt a hajam befonásával ütöttem el.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
