Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

XVII. Rész

Kisírt szemekkel ébredek, a jól ismert közegemben, vagyis a szobámban. Miután összekaptunk Ádámmal, higgadtnak mutatva magamat haza gyalogoltam, aztán ahogy átlépem küszöbömet, kitörik belőlem a megszűnni nem akaró sírás. Jó volt sírni. Jól esett kisírni magamból mindent. Ádám gépe valószínűleg már a levegőben jár.

"Baklövés volt a kapcsolatunk."

Valóban így gondolja? Vagy csak a düh mondatta vele? Fogalmam nincs. De mától kezdve elhatározom, hogy semmi nem fog érdekelni, Szalai Ádámmal kapcsolatban. Ő számomra egy egyén, aki emlékeztetett arra, hogy hiába tesznek engem a férfiak boldoggá, attól az összes egy tapintatlan tuskó, akik nem képesek felmérni a szavaik súlyát. Szipogva felülök, és a mobilomat veszem kézbe. 3 nem fogadott hívás Ádámtól, 4 Nagyától, 1 Liától. Nagyát hívom vissza elsőként.
- Végre hogy kegyeskedtél felvenni a mobilt... - hallom Ádi megkönnyebült hangját.
- Ne haragudj, aludtam. - szipogok.
- Hogy vagy? - kérdezi. - Szala mesélte, mi történt.
- Mindenki tudja már, mi? - sóhajtok. - Amúgy, egész jól, azt hiszem.
- Ezt nem veszem be. Akkor nem szipognál, és nem lenne megviselt a hangod.
- Jól vagyok, komolyan. - hazudok. - Ott vagytok már?
- Állítólag perceken belül leszállunk. - tájékoztat Nagyá.
- Sok sikert kívánok neked, és a srácoknak.
- Köszönjük. Te meg ne legyél szomorú. Elég ha Szala az.
- Ő hogy van? - kérdezek rá, ezzel megszegve a magamnak tett ígéretemet.
- Felemészti a bűntudat. Beszélt a pszichológosunkkal is, de semmi haszna nem volt. De most le kell tennem Hanna. Mindjárt leszállunk. Légy jó és szobatiszta, maradj erős.
- Megfogadom a tanácsod. - mosolyodom el. - Szia.
- Szia. Később beszélünk.
- Ajánlom is. - majd megszakad a vonal.

Mivel Liát úgy ismerem, mint a tenyeremet, tudom, hogyha nem hívom vissza, nem lesz más választása, mint hogy eljöjjön hozzám. Pontosan fél órája keresett, így nem tartom kizártnak, hogy már ide tart. Erőt veszek magamon, és valami öltözék után nézek. Egy szürke mackónadrágot veszek fel, egy fehér pólóval párosítva, majd a fürdőbe vezetnek lábaim, ahol a megszokott monoton teendőimet végzem el. Értem ez alatt a fogmosást, fürdést, stb. Mire leértem a konyhába, alaposan korgott már a gyomrom, úgyhogy megragadtam egy Jó reggelt keksz erdei gyümölcsös változatát, és ezt kisebb darabokra zúzom, és egy kis tálba teszem. Végezetül ráöntöm a gyümölcsös joghurtot, és neki is láthattam. A hasam bármennyire is kívánta az ételt, alig 3 falat ment le a torkomon. Én erőltettem, de kudarcot vallottam ebben a harcban. Szemem akaratlanul is a mobilom képernyőjére tapad, és Ádám nevén időzik el. Megérné visszahívnom? Vissza akarom én hívni? A válasz rendkívül egyszerű. Szempillantás alatt rányomnék a "Hívás" néven futó lehetőségre, sőt, ha módomban állna, azonnali hatályal utána repülnék, de nem tehetem meg. A lányok 99.9%-ka Ádám karjaiba borulna, elfelejtve tetteit. Én leszek az a maradék 1%, aki másképp tesz. Az ujjbegyem az ikontól pár miliméterre van. A szívem vadul ellenkezik, de az agyam egyre csak győzkődni próbál. Vannak helyzetek, amikor az agyunkra célszerűbb hallgatni, nem? De. Felsóhajtok, és a fülemhez emelem a telefont. Nem telik el 2 csörgés, Ádám szív dobogtató hangja csendül fel.
- Éppségben hazaértél? - támad le kérdésével. - Aggódtam érted.
- Ne tegyél úgy, mintha érdekelne... - motyogom. - Jól mulattál Csillával? Kellemes baráti iszogatás volt, ugye? Jobban mulathattál vele, mint velem, a hisztis barátnőddel.
- Ne kezdjük megint, jó? - sóhajtozik a vonal másik végéről. - A meccs után otthon leszek még pár napig. Lesz alkalmunk megbeszélni.
- Honnan veszed, hogy én hajlandó vagyok szóba állni veled? - háborgok.
- Mert nem tudsz nekem ellenállni. - mondja hasra csapás szerűen.

Na basszus... Most mit mondjak? Percek csak úgy telnek, de én továbbra is szótlannak mutatkozom.

- Na ugye. - nevet kissé Ádám. - Ne haragudj, oké? Mérges voltam, emiatt mondtam azt, amit. És ha tudni akarod, Csilla csak gratulált nekem. Ennyi történt.
- És hol töltötted az éjszakát? - faggatózom.
- Bazsit boldogítottam.
- Értem. - válaszolok egyhangúan.
- Nem foglak könnyen kiengesztelni, igaz? - dörmög Ádám.
- Igazán jó meglátás, Szalai. - mosolyodom el. Ekkor ront be Lia az ajtón. - Le kell tennem. Szia, Ádám.
- Szia, kicsim. Szeretlek.