Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

XVI. Rész

Ha lehetséges lenne a szemmel való gyilkosság, akkor a szüleimet lecsuknák a lányuk meggyilkolásának vádjával. Továbbá a másik 4 személy tekintete sem volt elég biztató, sőt. Inkább frusztráló.
- Fiam... - szólal meg unottan a hölgy.
- Anya? - bontakozik ki ölelésemből Ádám, kissé letaglózva. - Mit kerestek itt?
- Csak eljöhetek a fiam foci meccsére, vagy nem? - vonja fel szemöldökét Ádám édesanyja.
- Ja, persze. - vakarja tarkóját zavartan Ádám, majd rá nézve az apámra kezet nyújt neki. - Üdvözlöm!
- Még csak az kéne, hogy kezet fogjak ezzel a... - morogja orra alatt apa.
- Tudsz ennél is modortalanabb lenni? - kérdezem flegma hangnemben.
- Válogasd meg a szavaidat, kisasszony! - szól rám erélyesen anya.
- Miért vagytok itt? - kérdem, mit sem törődve a másik családdal.
- Miattad jöttünk. - válaszolja apa. - Közölni akartuk, hogy elköltözünk.
- És ehezz nekem mi közöm van? - sóhajtok fel.
- A maguk lánya mindig ilyen nevetlen? - kérdi engem méregetve a Szalai anyuka.
- Most fejezd be, Anna! - rázza idegesen a fejét Ádám apukája.
- Kérem, ez az alap természete... - válaszol helyettem apa. - Válaszolva a kérdésedre lányom, tulajdonképpen annyi, hogy van pár dolog, amit tudomásul kell venned. Amíg ezzel a semmirekellővel vagy - mutat rá Ádámra. - Ne számíts tőlünk semmiféle anyagi, vagy bármilyen támogatásra.
- Ne csináljatok úgy, mintha eddig támogattatok volna. - mondom egyből. - Nem kérek belőletek.
- Hogy nevezte maga a fiamat?!- háborog Anna. - Ez kész...
- Anya, szerintem te ne szólj semmit.- fogja a fejét Ádám egyik testvére.

Egy hirtelen rántást érzek a csuklómon. Ádám sebesen tart a parkoló felé, engem magával húzva. Ádám szülei a fiúk után kiabálnak, hogy álljon meg, de ezt a férfi meg nem hallottnak tekinti. A parkolóhoz érkezvén, Ádám enyhít a csuklóm szorításán.
- Ez meg mi volt?- utalok az imént elkövetett cselekedetére.
- Téged nem idegesítettek?- fújja ki a levegőt Ádám, majd kinyitja nekem kocsija ajtaját. - Szállj be.
- Lia hol van?! - jut eszembe a legjobb barátnőm.
- Bazsi hazavitte. - tájékoztat.
- Ja, oké. - rántok vállat, és elhelyezkedem az anyós ülésen.

Mondanám, hogy a hazafelé vezető úton Ádámmal megbeszéltük ezt a témát, de akkor hazudnék. Valójában nagy csend telepedett ránk, és mindkettőnkön érezhető volt a feszültség. Az ablakon kifelé bámulva villannak elém a képek. Ádám anyukája szigorúan végig mért, tetőtől talpig. Most egy neveletlen fruskának tarthat... Ezt jól elszúrtam. Oszkár járna nekem. Egyszer csak egy hatalmas tenyeret érzek combom felületén. A szerelmemre nézek, aki halványan mosolyog rám.
- Nagyon csendes vagy.- állapítja meg. - Nem tudok mit mondani.- sütőm le a szemem.
- Azt ugye tudod, hogy egy cseppet sem érdekel anyám véleménye.
- Téged nem, de engem igen.- sóhajtok fel. - Szeretném, hogy kedveljen.
- Anyámmal nehéz megszerettetni bárkit is.- közli Ádám. - Neki az első benyomás számít.
- Hát akkor ez bukta. - nevetem el magam zavartan.
- Tetszett, hogy így visszaszóltál a szüleidnek. - mosolyog Ádám. - Szexi voltál közben.
- Ne haragudj apám miatt. - simogatom Ádám kézfejét. - Amióta az eszemet tudom, rossz a kapcsolatunk. Ebből kifolyólag bármit meg tesz, hogy belerúghasson a szeretteimbe.
- Meg sem hallottam. - legyint.

Amikor haza érkezünk, egy közös fürdőzés után azonnali alvást követeltünk. Másnap reggel, valamilyen csoda folytán már reggel 6-kor kipattantak a szemeim. A halkan szuszogó Ádám felé pillantok, akinek látványától a cukiság mérőm egy az egyben kiakadt. A takaró csak a lábát takarta el, pontosabban a lábainkat, mert a lábunk egybe fonódott. Szája résnyire nyitva. Nem bírtam megállni, hogy ne fényképezzem le, és tegyem közzé az Instagram oldalamon.

sz_hanna: "Jaj de alszik valaki...😍❤ @adaam_s_" - pötyögöm be a szöveget, alá pedig beillesztem a képet.

Másodperceken belül érkeznek rá a "like"-ok, valamint a kommentek, melyeknek többsége azt firtatja, hogy akkor Ádám és köztem mi is van pontosan. Hát, az legyen a mi dolgunk... Mivel a válogatott következő mérkőzése 3 nap múlva lesz, a fiúk 1 napot kaptak a pihenésre, és holnap hajnalban már repülnek is tovább a következő helyszínre. Ádám arcának simogatásába kezdek, mire ő egy apró puszit nyom kézfejemre.
- Mennyi az idő? - ül föl Ádám.
- Negyedhét körül. - válaszolok.
- Az fasza. - mondja, majd azon nyomban hasra fekszik, és felemeli karját. - Nem bújsz ide?
- Dehogy nem. - mosolygok, és már a karjai közt is vagyok.
A mellkasára fekszem, ő pedig a hajamat simogatja. Nagyon jó érzés fog el, de valami mégis elrontja ezt. Ez az utolsó együtt töltött napunk Ádámmal. Aztán egy jó darabig nem is látjuk egymást. Láthatóan elszomorodom, de ahogyan csak tudom, leplezni próbálom. Nem akarok folyton emiatt bánkodni. Majd megszokom. Remélhetőleg. A hasam kisebb korgásokkal emlékeztet engem arra a tényre, hogy hamarosan itt a reggeli ideje. Szótlanul kimászom Ádám karjából, amit ő értetlenül néz. Lecsoszogok a konyhába, és elsősorban egy bögre kakaóval kezdek, amit egy avokádó krémes píritós követ. Letelepedek a reggelimmel az asztalhoz, és lassacskán elfogyasztom. Puha ajkakat érzek nyakhajlatomon, amitől a hasam görcsbe rándul.
- Valami baj van? - suttogja fülembe.
- Nincs semmi. - füllentek.
- Hát, jó. - mondta ráncos homlokkal Ádám, majd ő is reggeli után néz.