Válassz, Szalai Ádám ~Befejezett~

IV. Rész

Ádám

Ez az első eset, hogy a gyomromra hallgattam, bármiben is. És milyen jól tettem...

Köszi, gyomrocskám. Egy életre az adósod lettem.

Ott ült, háttal nekem. Hullámos hajkoronája, így kiengedve, háta közepéig ér. Hogy honnan ismertem fel őt? Egyszerű kérdésre egyszerű válasz.

Megéreztem. No meg a beszéd hangja is árulkodó volt...

Hangomat meghallva megfordul, és a gyönyörű őzike szemeivel vizslat engem.

Na most légy férfi, Ádám. Véletlenül se gondolj a formás kebleire, és hogy mit kezdenél vele az ágyban...Rájöttem valamire. Engem a farkam irányít...

Hanna

Ne már... Bárkit, csak őt ne. Istenem, mit vétettem ellened?! Tamás kezéből kiesik a villa, megdöbbenése pillanatában. Nem merek csillogó szemeibe nézni, így zavaromban a földet kezdem pásztázni.

A végtagjaim megremegtek, a szívem mérföldeseket dobban. Érzem magamon égető tekintetét. Lehunyom a szemem, és magamban elszámolok 5-ig, hátha csak képzelődőm. Ja, jó vicc...

- Hanna? - ismétli a nevem, majd az asztalunkhoz sétál. - Örülök, hogy látlak.
- Bárcsak én is ezt mondhatnám...- mondom rosszkedvűen.
- Látom a stílusod nem változott. - neveti elmagát kicsit Szalai.
- Ez az, ami sosem változik. - sóhajtok fel. - És ne tégy úgy, mintha hú de milyen rég óta ismernénk egymást...
- Te ismered Szalai Ádámot?! - tér vissza döbbentségéből a valóságba Tomi.
- Nem vagyok rá büszke, de igen. - dünnyögöm. - Vagyis, inkább összefutottunk párszor a Sound-on.
- És ezt csak most mondod?! - hisztérikázik Tamás, majd Szalaira néz. - Esetleg, csinàlhatnánk egy képet?
- Egek...- mormogom.

- Hogyne. - mosolyog szélesen Mr. Bájgunár. - De előbb, bocsánatot szeretnék kérni tőled, Hanna. Nem voltam önmagam. Még most sem értem, hogy lehettem ilyen paraszt veled szemben. Jogosan küldenél el most is melegebb éghajlatra, csak egy valamit tégy meg nekem. Szeptember 6. - án lesz a Feröer elleni meccsünk. Feröerbe kell utaznunk, de az utazás előtt edzünk egy kicsit a Telkiben. Tedd meg, hogy eljössz, és megnézed. Hozhatsz akárkit, de te legyél ott.
-

Most azt kéred tőlem, hogy üljek ott isten tudja mennyi időt, és nézem, ahogy ti, "focisták" "edzetek" csak azért, mert te, a nagy Szalai Ádám megkért erre?
- Tulajdonképpen, igen.
- Egy nagy fenét! - jelentem ki.
- Azért csak gondold meg, jó? - somolyog rám halványan, majd Tomira pillant. - Ha még mindig szeretnél képet akkor...

Tomi azonnal felugrott a székről, és maguk elé emelte mobilját. Mindketten bevetették a legszélesebb vigyorukat. Tamás izgatottan megköszönte, és visszaült a helyére. Szalai elköszönt tőlünk, és egy utolsó pillantást vetve rám elsuhan asztalunk mellett. Tamást az ebéd további perceiben le sem lehetett lőni.
- El sem hiszem, hogy van egy képem Szalai Ádámmal! - pattog Tamás. - Azt hittem, hogy csak velem vagy ilyen modortalan.
- Általában csak azokkal viselkedek így, akiket utálok. - mondom a szemébe.
- És mi lesz az edzéssel? - faggat. - Elmész vagy nem?
- Jézusom, a füleden ülsz vagy mi?! - emelem fel hangomat. - Megmondtam, hogy nem. Semmi analfabétákat bámulni, akik kergetnek egy hülye focilabdát...
- Kajak nem értelek...
- Nem is kell, hogy megértsd. Nem tartozom a foci drukkerek közé, ebből kifolyólag tehát nem járok foci meccsekre. Ennyi a logikája...