Sunshine

5. Rész, Reggeli találkozás, Asztal

Vasárnap este alig bírtam elaludni, annyira izgultam a másnap reggeli találkozás miatt. Valljuk be, még így, 10 év után is tetszett, habár közben voltam mással is.
Mikor felkeltem, még sötét volt, és hideg. Megreggeliztem, felöltöztem, sminkeltem, fogat mostam, és a megbeszélt idő előtt 5 perccel kimentem a sarokra. Már várt rám. Köszöntünk egymásnak, megölelt, majd elindultunk a buszmegálló felé.
-Amikor megláttalak, elállt a lélegzetem is, annyira váratlan volt ez az egész. Beszélgettem még volna, de Petiék nagyon el akartak menni, és nem akartam, hogy bármit is észrevegyenek. -mondta, mire én elcsodálkoztam. Hogy mondta?
- Mit értesz az alatt, hogy észrevenni? Észrevenni mit?- kérdeztem még mindig kikerekedett szemekkel.
- Hát nem nyilvánvaló, Napsi?

Én csak hallgattam az út további részében, mert annyira elállt a lélegzetem azoktól, amiket mondott. El akartam tűnni, egy kicsit magamban lenni. Amikor odaértünk ő azonban megtörte a csendet:
- Esetleg valamikor mozi? Hátha akkor jobban elleszünk, tudom, hogy ez nagyon hirtelen volt tőlem, de hát mit tudnék tenni, rólad van szó, ráadásul szebb vagy mint képzeltem volna,pedig rengetegszer volt a fejemben, hogy egyszer csak véletlenül találkozunk, és lehet valami. Ez csak úgy jött. Nem tudok neked hazudni.

Lesokkolódtam. És ezt így kora reggel.

- Persze, szívesen. -mondtam, majd arra tereltem a szót, hogy milyenek az új osztálytársaim, és hogy nagyon jó társaságot találtam, mekkora szerencsém van.
- Tényleg, jó hogy mondod, ma bemutatom még egy barátomat, Bencét. Őt azért nem láttad még, mert múlt héten nyaralni volt a szüleivel valahol északabbra. - itt eszembe jutott, hogy Nati mesélt már róla. Igen, ő lehet "Az Isten" ebben a suliban. Kíváncsian vártam a találkozást, hogy kiért vannak ennyire oda.

Mikor az osztályba már beértünk, elmeséltem nekik az egészet ami Ádámmal történt szinte szóról szóra.
- Valakinek nagyon bejössz -mondta mindentudó nézéssel Eta, és be kell valljam, én is így gondoltam. De ezt azért nem mondhatom csak így, mert még semmi sem biztos.
- Azért vigyázz vele, ez az asztalbanda nem biztos, hogy olyan, mint amilyennek mondja magát. Ismerd meg először újra, aztán dönts. -szólt Krisz, és neki is igaza volt. Francba, hogy mindkettőjüknek az van. Na mindegy.
- Ja, és azt mondta, hogy ma bemutatja nekem Bencét -még ki sem mondhattam az egész mondatot, de Leo és Nati egyszerre kezdtek el lányosan örülni (értsd:sikoltozni), hogy te Úúúristeeeeen, ugye mehetünk veled? Persze hogy jöttek velem.
Nagyszünetben Ádi irt, hogy lent vagyunk-e mert akkor ők is jönnek. Mikor megláttam őket, megértettem a lányokat (akik próbálták közben elrejteni, hogy mennyire bele volta zúgva). Nem volt olyan magas, arcra be kell ismerni, jóképű, a haja pedig világosbarna, és egy kicsit pávás, de még a határon beül van. Megértettem egy csapásra, hogy miért ő a fővezér.
Meglöktem a lányokat, hogy azért viselkedjenek, mert csak ez az esélyünk van, jól kell csinálni.
-Sziasztok -köszöntek mindketten, majd mi is nekik. Ádám szólalt meg elsőként:
-Napsi, te még biztos nem ismered, Leo, Nati, ti tudom hogy tudjátok, ő itt egy barátom, Bence. Bence, ő itt egy régi barátnőm, Napsi, aki Siófokról költözött ide nemrég, a múlt héten találkoztunk először. Remélem, jóban lesztek, hiszen ti vagytok a két legfontosabb nálam.
- Helló -köszönt, majd kezet fogtunk, és beszélgetni próbált velem.- Amint ő is elmondta, Bence a nevem, én is 10.a-s vagyok, de másik városban lakom mint te. Úgy hallottam, hogy szereted a focit; nem lenne kedved egyszer eljönni az egyik meccsünkre? Peti is játszik. - a lányoknak felcsillant a szemük, bár én nem nagyon voltam oda a sportért, láttam, hogy ez kihagyhatatlan lehetőség. Az iskola legmenőbb sráca meghív a focimeccsére, úgy, hogy alig ismer? Ilyen többet az életben nem lesz. Meg persze Nati és Leo is fontosak voltak. Én is megtenném értük ezt.
- Rendben, jól hangzik. Nem szeretnék egyedül menni, jöhetnek a lányok is?-itt ránézett a lányokra, húzta magát de végül azt mondta, "Persze, megértem, addig még beszélünk, de szombaton tali". Így ért véget a szünet.

Mikor felértünk a terembe, a lányok lefagytak, és egyszerre visítottak örömükben, hogy "Úristen, megyünk Asztal meccsére, te jó ég". Megöleltek, és én is őket. Hazafele a buszon is csak erről tudott beszélni Leo, majd otthon már írt a csoportunkba Nati, hogy vele egy busszal mentek, és "levették a lábáról".