Az ezt követő időszakban csak árnyéka voltam önmagamnak. Nagyon nehezen tudtam ezt az egészet megemészteni, de a barátaim mindig ott voltak nekem. Ha szomorú lettem, bármitől is, már mondta is Eta meg Nati a béna vicceiket, amik ilyenek voltak:
(Nati)
- Két bagoly ül a fán. Egyik megszólal: hu. Másik: ne ijesztegess!
(Eta)
- Milyen divatot követ a busz? A menetrendet.
Elég bénák voltak, annyira, hogy már vicces. Ezekkel mindig mosolyt tudtak csalni az arcomra, rengeteget nevettem. El is felejtettem lassan, mi történt velem.
Egyik nap sulin kívül találkoztunk, ahol Zselyke egy kicsit késve érkezett, de annál izgatottabban:
- Gyerekek, nem hiszitek el. Anyuéknak van egy nyaralójuk a Balatonon és azt mondták, meghívhatom tavaszi szünetre oda a barátaimat. Eljöttök? -nézett rám, majd Kriszre,Leora,Petire, Etára, stb... mindenki ott volt, és egyesével bólogattunk, ezzel jelezve részvételi szándékunkat.
Be voltunk zsongva, sorra csörögtek a telefonok, küldtük szüleinknek a visszahívó smst, majd izgatottan vártuk az ítéleteket. Mindenki igenlő választ kapott, többnyire csak annyi volt a megjegyzés, hogy:"csak lányok, vagy a barátod is?". Ilyenkor jöttek a harcok, hogy igenis, tudunk viselkedni ember módjára, és senki sem jön haza terhesen. Ezen jót nevettünk.
Mindenkit elengedtek kisebb-nagyobb intelmekkel, csak engem nem akartak.
Féltett anyukám.
Mitől?
A múlttól.
Onnan származom, ott laktam, ott voltam "szerelmes", és ott éltem meg életem legborzalmasabb napját, apám halálának dátumát. Én azonban nem hagytam, hogy ez irányítsa az életemet, szerettem volna a barátaimmal lenni, eltölteni ott néhány napot, és jól szórakozni.
Addig győzködtem ezekről, amíg el nem engedett.
A következő napokban másról sem tudtunk beszélni, mint a siófoki utazásról, és mondhatni, elégge idegesítőek lehettünk mások számára, de ez nem érdekelt minket különösebben.
Az utazás napja
Ezelőtti nap mindannyian Zselykénél aludtunk, a fiúk pedig Krisznél. Mindenki amolyan pizsamapartit tartott a maga módjára, valamint összepakoltunk.
Az állomáson találkoztunk az indulás előtt pontosan fél órával, majd egy percet sem késve kifutottunk onnan, és nekiugrottunk a balatoni tájnak. Siófok, és mi. Mennyire vártam már ezt, végre együtt leszünk sulin kívül is.
Nem kellett sokat az érkezés után sétálnunk, ugyanis a vasút közvetlen közelében volt a nyaraló. Nem volt túl nagy és fényes, de mi pont ilyenre vágytunk.
Lepakoltunk mindent, majd lecsekkoltuk a hűtő tartalmát (ami ugyebár semmi). Úgy döntöttünk megnézzük a sarki kisboltot.
Miután ezt megtettük, cuccokkal megpakolva visszabattyogtunk a házhoz, majd kezdetét vette az őrültekháza. Nem hazudok, Eta és Nati béna poénjain túl mindenről volt itt szó:Leo és a művészete (Ablakról és Asztalról készített messengerrajzai megértek volna minimum egy időszakos kiállítást a Nemzeti Múzeumban, vagy tudom is én hol), Krisz kedves énje, ami néha előtört, és aztán jöttek az újabb kérdések. Ezek között a legtöbbek már a szerelmesekre vonatkoztak. Leo és Peti szépen állták a próbát, Zselyke és Gergő sem voltak rosszak, (de Zselyke néha elvesztette a türelmét), majd Etára terelődött a szó, aki lapított, mivel Istinek fogalma sincs erről az egészről (ugye mióta megtudta hogy rokonok egymással, nem akart mar hajtani rá), majd rám, bár engem hamar elvetettek, tudták, hogy én egy kicsit más, egy kicsit problémásabb eset vagyok.
Éppen a szingli Kriszt kérdeztük, aki már majdnem válaszolt is valami frappánsat a vallatásunkra, de elsötétült egy pillanat alatt minden.
Áramszünet, régi jó barátom, hol voltál eddig?
CZYTASZ
Sunshine
Dla nastolatków☆ BEFEJEZETT ☆ Új város, új iskola, új élet. Ezt reméli Napsi, aztán sokkal több kívánsága teljesül amikor megismer egy baráti társaságot és annak szerves részévé válik. Minden új, a régi élet nem kísért. Vagy mégis? Egy tipikus szerelmi történet, a...
