Az eseménydús nap után visszamenőleg elmondta nekünk Bence, hogy már régóta tetszett neki Nati, de nem akart közeledni, hiszen nagyon mások voltak. Mikor jött a focis incidens természetesen ez megváltozott, és véghezvitte tervét. Natiról, ugye, róla tudtuk, neki nem kellett semmit se mondani.
Délután közölték, hogy elmennek a helyi moziba randizni, és miután ezt Leoék meghallották, ők is csatlakoztak hozzájuk, afféle duplarandiként.
Ezzel Bencéék is beálltak a "cuki szerelmespár" kategóriába a csapatunkból, így a klubnak már nemcsak Peti és Leo voltak a tagjai.
Miután elmentek, Isti közölte, hogy még tegnap elhagyta egyik cigiszünetje alkalmával a zsebéből egy képet. Ezt először nem értettük, mondván miért tart olyat magánál a zsebben, de segítőkészen álltunk hozzá a dologhoz. Legfőképp Eta, aki felajánlotta neki, hogy szívesen elkíséri a bolthoz, ahol valószínűleg a kép lehet.
Ők ketten nagyon jó barátok voltak, de ez az egész "belezúgtam, de kiderült hogy rokonok vagyunk" mizéria egy kicsit rányomta a bélyegét a ketzőjük kapcsolatára. Eta mondta nekünk (csak lányoknak), hogy ő még mindig úgy érez iránta, de fél, hogy ez nem normális dolog, ezért elnyomja ezt az érzést, más dolgokkal foglalja le magát, hogy még véletlenül se gondoljon erre.
Mindannyian sajnáltuk. Milyen lehet, ha az ember szerelmes, de mégse lehet, mert egyszerűen egy családtagja az? Távoli unokatestvér. Aztán? Az érzéseken biztos nem segít, csak rosszabbítja.
Mikor visszajöttek, Eta teljesen másképp viselkedett. Alig szólt valamit, de látszott, hogy nem bírja már magát türtőztetni, és robban.
Isti ledobta a cuccát, majd közölte, neki ez kicsit sok, elmegy még cigit venni.
Alighogy hallottuk az ajtó csattanását, Eta nyelve megeredt.
-El. Nem. Fogjátok. Hinni. Te jó Isten - kezdte a mondandóját, mire mi mindannyian felé fordultunk, és kíváncsian néztünk rá.
- Ott volt a kép, ahol Ablak gondolta, hogy lesz. Felvette a földről, én pedig szóhoz se jutottam. A fotón Isti, Isti szülei és Isti ugyanúgy kinéző tesója volt. Nem, nem az ikertestvére. Hanem a bátyja, akit azért nem ismert, mert az apjánál lakott, ő pedig az anyjánál. És hogy miért néztek ki ugyanúgy, de nem voltak ikrek? Azért, mert Istit örökbefogadták. Erre nemrég jött rá, ezért nem akarta, hogy a kép napvilágot lásson. Az apjával pedig sosem találkozott azóta, ahogy a testvérével sem, pedig még a nevük is ugyanaz volt. Ennek az az oka, hogy az örökbeadó szülők egy kikötést tettek: a gyereknek hagyják meg a nevét, ami István volt. A kinézet pedig csak puszta véletlen. Azért hittem azt, hogy a rokonom, mert anyukám összetévesztette a két Istit egymással, és ő is nemrég tudta csak ezt meg, azóta vagyunk ismét jóban. De hálisten, normális vagyok, hogy mem a családtagomba vagyok belezúgva - fejezte be a terjedelmes monológját Eta, ami után mi a meghökkenéstől, és a túl sok, túl bonyolult információktól megszólalni sem tudtunk.
- MIVAAAAN -reagált elsőként Zselyke.
- Tejóééég - én voltam a második.
- Akkor ez most azt jelenti, hogy akár járhattok is - fejezte be a gondolatmenetet Krisz.
- Pontosan - válaszolt Eta.
Az arcán megint az az ördögi mosoly ült, mint amikor megismerkedtünk, és megkérdezte, nem ülök le melléjük. Úristen, mennyi minden történt azóta.
Még erről beszélgettünk, amikor kulcscsörgést hallatva belépett a helyiségbe az említett Isti, és megkérdezte Etát, nem-e megy el vele sétálni. A lány azonnal igent mondott, és a szemünk sarkából láttuk, hogy most ugrálni van kedve, annyira boldog volt. Lehet, hogy sejtette, mi fog vele történni nem sokkal azután, hogy kilép az ajtón.
Nem mentek messze, azt hiszem, sétáltak már eleget. Megálltak a sarkon, majd a fiú feléje fordult, és elkezdett neki valamit magyarázni.
Eta folyamatosan bólogatott, nevetett.
Bevetett mindent, tette az agyát. Ezt még az ablakból is láttuk. A lányokkal szurkoltunk, tényleg kijár már neki is ez.
Beszélgetnek, magyaráznak, bólogat az egyik, majd a másik. Közelebb mennek egymáshoz, majd ugyanez tovább.
Aztán, mintha kifogyna belőlük a szó, elhallgatnak (legalábbis a szájuk nem mozgott, ennyit láttunk). Isti még közelebb megy hozzá, majd megcsókolja.
Végre.
Most már több érdekes számunkra nem volt, visszafordultunk az ablaktól, és erről kezdtünk el diskurálni. Még ki sem találtunk nekik valami jó ship nevet, megjöttek.
- Ablak, tényleg? - kérdezte Eta.
- Hát hogyne. De amúgy sokáig - mondta Zselyke, majd ezt megismételtük mi, többiek is.
Mindketten elmosolyodtak.
KAMU SEDANG MEMBACA
Sunshine
Fiksi Remaja☆ BEFEJEZETT ☆ Új város, új iskola, új élet. Ezt reméli Napsi, aztán sokkal több kívánsága teljesül amikor megismer egy baráti társaságot és annak szerves részévé válik. Minden új, a régi élet nem kísért. Vagy mégis? Egy tipikus szerelmi történet, a...
