Sunshine

21. Rész, Bál

Ezután ismét szorosan magához ölelte Napsi Kriszt, majd elbúcsúztak, és a lány anyjához ment előre a vasútállomáson. Arcán levakarhatatlan mosoly ült, édesanyja pedig azonnal tudta miért. Nem is kérdezett semmit, csupán annyit mondott, hogy nagyon örül nekik, rájuk fért már a boldogság. Ezzel valóban így volt mindenki a társaságból is.

Másnap iskolába menet a lány végig barátnőivel smsezett, minden apró részletet megbeszéltek a hétvégén történtekről, majd ezt a fiúval is megtették. Az osztályban nem mondták el senkinek, a kapcsolat az ő kis titkuk maradt. Nem akarták magukat a megjegyzéseknek kitenni, így is kaptak eleget, miszerint "iszonyatosan aranyosak lennének", vagy ami rosszabb: a kérdések: " hány hetesek vagytok?" és hasonlók.
Volt ez helyett elég bajuk is, nem hogy ezt hallgassák.

Például az, hogy Ádámot a történtek miatt feljelentették, és a per elkezdődött. Voltak napok, amikor ugyebár az egész pereputty hiányzott suliból, ám a másik dologgal ellentétben ezt mindenki tudta.
Pontosan. Ugyanis Etáék erről gondoskodtak, valamint kiderült, hogy nem Napsi volt az első barátnője akit megcsalt. Szép lassan előkerültek ezek, így a diákok együttesen kezdték szidni Ádámot. Kezdték kiutálni az iskolából, majd amikor javítóba ítélték kiskorú lévén, el is hagyta az intézményt.
Mindenki fellélegezett egy kis időre, ám nem tehették ezt sokáig, ugyanis közeledett az iskolabál.

Míg a környék többi gimnáziumában ezt a szokványos időben, a farsangi szezon kezdetén rendezték meg, náluk ez április végére esett, egy héttel a ballagás előttre, mondván a végzősöknek is legyen még egy utolsó bulijuk az érettségi előtt.

- Menjünk eeeeel légysziii - kérlelte sokadjára Napsi a barátait, akik nem igazán akartak menni az eseményre, nem tartoztak bele a bálozós típusba, ám a lány meg volt győződve arról, hogy csak kérnie kell.
- De Napsiiiii - kezdte Nati, ám beléfojtották a szót.
- Gyertek már el, jó lesz. Naaaaaa.
- Na jó. De csak miattad - egyezett bele Krisz, majd a többiek felé fordultak.
- Csak nem lehet olyan rossz - adta be a dereká Eta, majd Leo és Zselyke is. Nati maradt utoljára, ám látván, hogy egyedül maradna, ő is beleegyezett. Maximum úgyse kell ott maradnia sokáig, a ruhát is el tudja viselni.

Így indultak neki a következő hétnek, ami nem egészen úgy sikerült, mint akarták, de ez csak a bál estéjén derült ki.

Napsi mindannyiukra átterjesztette az izgatottságot, így sokkal könnyebben vették a napokban a dolgozatokat, feleléseket (pedig egy évben nagyjából kétszer szoktak, de természetesen az összeset az összes tantárgyból ezen a héten kellett megtenni, mintha a diákoknak nem járna abszolút máson a feje), és a pletykákat, balhékat, drámázásokat. Szerencsére most egyik sem róluk szólt, furcsának is találták ezt, bár örültek neki.

Nem tudhatták, de ez a vihar előtti csend volt. Amennyire nyugodtak voltak egy bizonyos szempontból a tanítási napok, annál izgalmasabb volt a péntek este, rossz okból.

A bál napján, azaz péntek délután a lányok Leonál készülődtek, majd Krisz is a többi fiúval ment oda értük. Leopolda anyukája csinált róluk temérdek képet (ami ugye kötelező), a lányok rengeteget nyafogtak a kinézetükről (pedig semmi kivetnivaló nem volt rajtuk, de ugye ez is kötelező), a fiúk pedig már menni akartak, nem akarták ezt a felhajtást, csak egy nyugodt estét a barátnőjükkel.

Szóval csak az egész szokásosan ment.

Miután ezeket mind megcsinálták, a lányok is végre kiléptek az ajtón, az egész nagy csapat elsétált a rendezvényházig, elővették jegyeiket, bementek Napsit es Kriszt kivéve. A lány még cipőt kötött, kabátjában kereste a belépőt, barátja pedig türelmesen (de annál türelmetlenebbül) várta, hogy végre ők is bemehessenek.

Azonban ez az este nem volt szokványos. Megjelent Napsugár háta mögött egy magas alak, és megfordította úgy, hogy az a szemébe nézzen.

- Hiányoztam? - kérdezte, majd a másik a hang hallatára megdermedt, szemei pedig szikrákat szórtak, és egyben félelemmel is teli lettek. Moccani sem bírt, pedig futott volna. Ki a világból.