Nem igazán ismertem ezt a kórházat (sőt egyiket sem, mert születésem óta nem voltam ilyen helyen), így csak utolsóként mentem a többiekkel. Cipőik hangosan csattantak a fehér csempén, szavaik egyre halkabbak lettek, majd teljesen elnémultak.
Mind a négyen lányok Krisz mögött sorakoztunk fel, mondván ha mégis rossz helyre nyitunk, ő legyen az. Bekopogott, és láss csodát, egyből megtaláltuk a jó kórtermet. Az ajtó nagyon régi volt, minden egyes mozdulásra horrofilmbe illő hangokat adott ki. Nem akartam tudni, hogy milyenek itt az éjszakák.
Beléptünk, majd azonnal megláttuk Natit a törött orrával és zúzódott combjával. Nem hazudok, nem bírtam még a gipsznek a látványát sem, nemhogy még a vért, de szerencsére azt itt nem láttunk.
Zselyke figyelmét viszont egészen más kötötte le. Igazából másvalaki. A másik ágyon a tizedikes Gergő feküdt. Ő sem nézett ki valami jól, ha ránézett az ember, már tudta, hogy itt nem csak fizikálisak a problémák. Egy darabig még figyelte a fiút, majd inkább, hogy elterelje figyelmét, és végülis az eredeti tervét teljesítse, felénk fordult, majd bekapcsolódott a beszélgetésbe.
Nati mindegyikőnknek izgatottan kezdett el mesélni arról, amikor Bence bent volt nála. Csillogtak a szemei, tisztán látszott rajta, hogy elvakítja a rózsaszín köd.
És, és akkor, úristen, megfogta a kezem -folytatta vadul a mesélést, mi pedig csak mosolyogtunk. Jó volt tudni, valami örömöt is lelt abban, hogy itt kell feküdnie egy ágyban még egy jó ideig. De hát ha szíve hercege mindennap meglátogatja, akkor nem lesz itt semmi baj.
Egyre hangosabban beszélgettünk és nevettünk, valamint álnevekkel pletykáltunk Ádámékról, de Gergő egyszer csak odafordult felénk:
- Elég kreatív nevek, kitől származnak? Elismerésem, én sem találtam volna ki, csak az a helyzet, hogy előttetek egyetlen ember járt itt, az pedig a bizonyos "Asztal"volt. De tényleg, elég hihetőek, használjáok ezeket nyugodtan, az emberek soha a büdös életben nem fognak rájönni. - nevetett fel, és most tényleg mintha lélekben is velünk lett volna, nem valahol távol, bárhol is járt azelőtt.
A kijelentésére mindannyian felnevettünk annak ellenére is, hogy eléggé meglepődtünk. Leo ránézett:
- De sssssss!
Na, ilyenkor már készek voltunk.
-Én esküszöm semmit sem szólok.- mondta még mindig nevetve.
- Kisujj? -ugrott fel hirtelen Zselyke, mire a fiú megesküdött neki. Kisujjal. Még mindig nem értettem, mi ilyet sose csináltunk.
Úgy látszik itt mindent mashogy csinálnak. Máshogy is szedik fel a lányokat. És hogy jöttem erre rá?
Mikor mentünk ki, Gergő odahívta magához Zselykét, súgott a fülébe valamit, mire a lány elmosolyodott, és annyit mondott, "Persze, mindenképp".
A kilépésünk pillanatában odafordultam, és megkérdeztem, mi volt ez.
- Hát, először is, megkért, hogy jöjjek be hozzá többször, mert magányos. Meg hogy ha majd kiengedik elvisz valahova. - fejezte be a mondatát, de én azonnal rávágtam, hogy "uuuu valakinek nagyon bejossz", mire a lány feje rákvörös lett.
Nem viccelek, mint a rák. Miután abbahagytam, utána meg az eredeti falfehér. Néha ijesztő egy kicsit.
ESTÁS LEYENDO
Sunshine
Novela Juvenil☆ BEFEJEZETT ☆ Új város, új iskola, új élet. Ezt reméli Napsi, aztán sokkal több kívánsága teljesül amikor megismer egy baráti társaságot és annak szerves részévé válik. Minden új, a régi élet nem kísért. Vagy mégis? Egy tipikus szerelmi történet, a...
