A szalonnasütés után összepakoltunk, majd a nappaliba kivittük a matracainkat, és egymásba toltuk őket. Így kerültem Leo és Krisz közé. Kényelmesen elfértünk, ám megint azt vettem észre, hogy figyel valaki. Zselyke volt az. Mikor meglátta, hogy megláttam, lehunyta a szemét, majd nem sokkal később már hangosan horkolt tőlem nem messze a többiekkel egyetemben.
Az éjszaka közepén felébredtem, majd kimentem a mosdóba.
Mikor bent voltam, arra lettem figyelmes, hogy valaki matat az ajtóval. A bejárati ajtóval. Gyorsan végiggondoltam a dolgokat. Hiszen mindenki itt van, és alszik. Isti sem jár cigizni ilyenkor, másnak pedig nincs kulcsa.
Akkor pedig ki lehet?
És rájöttem. Abban a pillanatban úgy féltem, mint még soha. Csak én voltam ébren, mindenki más aludt, mint a bunda.
Most mégis mit csináljak?
Maradjak itt, és imádkozzak, nehogy benyissanak?
Vagy menjek ki és küldjem el őket? És mégis hogyan? Nem is vagyok én olyan erős.
Felülkerekedtem magamon, majd mezítláb kimerészkedtem a helyiségből. Nem tárcsázhattam a rendőrséget, mert meghallanak. De akkor mégis mi legyen?
Kimentem a folyosóra, nem volt ott senki.
A legutolsó amit láttam, az az alvó barátaim képe volt.
Bárcsak ne keltem volna fel, ó Istenem.
ESTÁS LEYENDO
Sunshine
Novela Juvenil☆ BEFEJEZETT ☆ Új város, új iskola, új élet. Ezt reméli Napsi, aztán sokkal több kívánsága teljesül amikor megismer egy baráti társaságot és annak szerves részévé válik. Minden új, a régi élet nem kísért. Vagy mégis? Egy tipikus szerelmi történet, a...
