Eltelt néhány hét, Nati szépen gyógyult.
Minden nap bement hozzá Bence, vitt neki könyvet, nőnapi virágot, és még sok más egyebet. Ott tartottunk, hogy tényleg kezdett köztük kialakulni valami. Mi is megkedveltük, egyébként kiderült róla, hogy normális is tud lenni, és a pávaálarc alatt egész jófej és figyelmes ember a mi Asztalunk.
Zselyke dettó ugyanez volt, csak a szerepek kissé fordítva; és Gergőt is kiengedték, ezért rendes ranidra is el tudtak menni. Egyik este csoportos videóhívasban voltunk:
- Te jó ééég, én még mindig nem hiszem el. Most tényleg megcsókolt és járunk. Basszuuuuus ez komoly. Vááá - ilyen és ehhez hasonló dolgokat fecsegett Zselyke, de olyan örömmel, hogy jó volt ránézni.
Nati után hozzá is eljutott a rózsaszín köd.
Ami Etát illeti, ő még mindig csak ott tart sajnos, hogy Istinek köszön, de nem mer vele beszélni, annyira fél az egésztől.
-De hát pont te, Eta, Istenem, te vagy a legnagyobb szájú innen, aztán most Ablakod előtt megnémultál? - kérdeztem tőle néhányszor, majd úgy vettük észre, hogy egyszerre csak rengeteget kezdtek el egymással beszélgetni. Nem egyszer volt neki fontosabb az Isivel való beszélgetés, mint pl a németóra. Csak úgy a semmiből. A legbátrabbnak Krisz bizonyult:
- Eta, áruld már el, mi ez a hirtelen pálfodulás, hogy eddig hozzá se mertél szólni, aztán most meg szinte elválaszthatatlanok vagytok?
- Hátömmmm, őszintén? Én is nagyon meglepődtem, de hát izé... az van, hogy múltkor ugye voltak nálunk a nagyon-nagyon távoli rokonaink, mert valami családi dokumentum kellett nekik. Az anyját ismertem előzőleg is, mert még régen egyszer stoppoltam suliba és ő vitt el. Ezt sose mondtam anyunak, és eléggé be voltam szarva, hogy most itt a nő, elmondja. De nem tette. Különben is, mire felfogtam ki az az ismeretlen, "bemutatta" a fiát. Akkor jött a feketeleves, ugyanis ezek szerint Isti akkor a távoli rokonom, szóval tabu. Bár egy kicsit megkönnyebbültem, és így beszélni is tudtunk, kiderült, hogy baromi jófej. Hát így állunk most. Még mindig fáj egy kicsit, de mit tehetnék?
Leonak pedig annyira megtetszett a meccs után ez az egész focis dolog, hogy beiratkozott edzésre, ahol közelebbről is megismerte Ádám szőke, szemüveges barátját, Petit. Minden simán ment, meglepődtünk amikor Leo közölte, hogy Peti randira hívta, azon még jobban, hogy a lány mennyire lelkesen beszélt róla. Rövidesen mindketten fülig szerelmesek lettek egymásba. Ők voltak, ha lehet azt mondani, a "tökéletes pár". Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást, akárhányszor csak jöttek velünk. Ha rájuk nézett az ember, jókedve lett, annyira összeillettek.
Ki gondolta volna?
Én pedig....hát, ez jó hosszú egy történet.
YOU ARE READING
Sunshine
Teen Fiction☆ BEFEJEZETT ☆ Új város, új iskola, új élet. Ezt reméli Napsi, aztán sokkal több kívánsága teljesül amikor megismer egy baráti társaságot és annak szerves részévé válik. Minden új, a régi élet nem kísért. Vagy mégis? Egy tipikus szerelmi történet, a...
