Sunshine

6. Rész, A focimeccs

Péntek este annyit beszéltünk meg hárman, hogy másnap reggel korán találkozunk, és együtt megyünk el.

Írt Ádám, hogy már ott vannak, valamint még egy új haverját mutatja be nekünk, Istit. Mikor ezt beküldtem csopiba, Eta egyszerűen megőrült. Nem tudtam miért és hogyan, de azt mondták a lányok, hogy teljesen odavan érte, főleg a vörös hajáért. Annyit mondott, hogy legalább egy lesifotót küldjünk már el neki. Ja, meg még azt is, hogy ő Ablak. Már ezzel is tisztában voltam, szuper.

Megérkezésünk pillanatában észrevett minket a két fiú, odajöttek hozzánk, Ádi megölelt (kicsit hosszan mint szerettem volna, nem akartam, hogy kínos legyen de mégis az volt), majd a lányokat is, és végül ott állt előttem Ablak.
- Szia, Isti vagyok, remélem jóban leszünk, mert ez itt (itt Ádámra mutatott) nagyon sokat beszél rólad, és elég gáz lenne, ha nem lennénk jóban, mert az úgy nem jó, ha egy srác dobja a barátait egy csajért. Ugye érted? Vagy ez sok volt tőlem így először?
Csak pilláztam, még a mondata első fele se jutott el az agyamig, de azért kitartóan bólintottam, majd eldaráltam magamról a sablonszöveget, amit annyi asztalbandatagnak elmondtam már.
- Hát, öhm, igen, persze, csak kicsit hadartad, de értelek. Amúgy tényleg ennyit beszél rólam? Nem az első vagy, aki megemlíti.
- Ne aggódj, csak jót mond. Ezek után már mást nem is tudok elképzelni rólad. - mondta kedvesen, és ez igazán jól esett. Mert őszintén beszélt, és nem akart egyszerre sokat.

Ádinál azt éreztem néha, hogy most azonnal akar, de én még nem igazán állok erre készen. Moziban is, bár ott nem sokat beszélgettünk, nem tudom. Egyszerre nagyon jól is esett, de gyorsnak is találtam. De ha meg ez miatt elveszítem? Beszéltem erről a lányokkal és Krisszel, és meglepődve tapasztaltam, hogy ő adta számomra a legmegnyugtatóbb választ:
- Mondd meg neki, hogy nem akarod. Nem kényszeríthet erre. Lásd be: ez tiszta olyan, mintha én csinálnám ezt veled. Mert ő csak régen ismert. Azóta változtál. Egy hete beszéltek megint, és engem is annyi ideje ismersz. Gondolj bele.

Istis beszélgetésünk után leültünk mindannyian a lelátóra, Isti, Ádám, én, Nati, és Leo. Beszélgettünk mindenféléről, és nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Egyszer csak bemondták, hogy 10 perc és kezdődik. Izgatottan vártam már. Leo felkiáltott, hogy "Ott van!!!", Nati száján pedig csak annyi jött ki, hogy "Szia szerelmem". Ezt szerencsére csak mi lányok hallottuk, jót nevettünk ezen.

Fogalmam sincs kik ellen játszottak, nem is értek a focihoz őszintén, csak nézni szeretem, meg az egésznek a hangulatát. Isti vérbeli drukker volt, a lányok Bencét figyelték, valamint Etának próbáltak csinálni lesifotót új barátunkról, de nem nagyon sikerült nekik. Ádám egyszer csak hozzám szólt:
- Egész jól bírod ahhoz képest, hogy utálod ezt az egészet. Csak a hangulata jó, igazam van?
- Honnan tudod? - kérdeztem, mert tényleg nagyon igyekeztem, hogy unalmamat elrejtsem valahogy.
- Látom rajtad. A szem a lélek tükre. Sosem hallottad még?- egyre közelebb ült, a szemembe nézett és halkabban beszélt, úgy, hogy csak én halljam.
- Egyébként, gyönyörű szép a szemed, ha már témánál vagyunk. Kitől örökölted?
- Apámtól -mondtam elkomorodva. Még mindig felkavar, ha róla van szó, hiszen az élmény még egészen friss, két hónapja sincs még, hogy elment. Annál szomorúbb nem voltam még soha.
Előjöttek az emlékek, és talán el is kezdtem könnyezni. Észrevette.
- Ennyire felzaklattak? Ne haragudj, én nem.... -de már pityeregtem.
A vállába fúrtam a fejem, és nem szóltam hozzá, mert már nem tudtam mit, annyira összezavart. Egyszer nyomul, másszor meg mintha kicserélték volna, mindenben megvéd, és úgy viselkedik velem, ahogy a nagykönyvben az meg van írva.

Még így ültünk egy darabig, és néztük a meccset, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy labda tart felénk. De valami rohadt gyorsan. Éppen csak felpillantottam, a lányoknak még ennyi idejük sem volt.
Akkorát csattant Nati orrán, hogy azonnal összeesett. Mindannyian egy emberként riadtunk fel, volt aki pofozta, és vizet burítgatott az arcába, hátha felébred. Én például azonnal azt kerestem, hogy merről jött ez az óriási találat. Nem kellett sokáig keresnem, mert Bence érkezett futva, eltolt mindenkit Natitól, és ő ápolgatta, amíg a mentő meg nem jött. Nagyon meg volt rémülve, hiszen az is lehet, hogy az orra is betört, vagy ki tudja, valami még rosszabb. Ő ment vele be a kórházba, majd írt nekünk, hogy eltört az orra, és az ütéstől megrepedett a lábában egy csont, bent kell tartani, amíg fel nem épül teljesen.
Csak álltunk magunkba szállva, és másra sem tudtunk gondolni, hogy mi van, ha egy székkel odább ülünk, akkor a labda nem vágódik neki senkinek. De ekkor már késő volt, úgyhogy inkább hazamentünk, és kedvetlenül töltöttük a hetvége további részét.