Sunshine

13. Rész, Ők is végre együtt

Az első reakciója az áramkimaradásra mindenkinek a meglepődés/ ijedtség volt.
A második az, hogy csak mi lehetünk ilyen "szerencsések", hogy még jóformán ide sem értünk, ki sem pakoltunk, de már elment az áram.
A harmadik pedig az volt, hogy most mégis mit fogunk csinálni.
- Gyújtsunk gyertyát, ha nincs más. Meg aztán úgy hangulatosabb is. - szólalt meg Bence torokhangján, aki egyébként velünk volt, csak elkapott valami tavaszi náthát, ami miatt majdnem elment a hangja. Főzte is rendesen magának a teákat, suliban már vénasszonynak hívtuk, mert már az ő teafogyasztási szintjüket súrolta az övé.
Natival még mindig barátok voltak, nagyon jó barátok, bár a lány mindig is többet érzett iránta.
- Most, hogy jobban megismertem, rájöttem, hogy eddig csak azért voltam belezúgva ahogy kinézett, most meg már azért, mert ismerem. Bárcsak összejönne a dolog, bár úgyse. Én nem vagyok elég jó neki. - mondta egyszer, mikor mi rádöbbentünk, hogy neki Bence nem tetszik, hanem szereti őt. Aztán megvigasztaltuk, mert korántsem volt az olyan bizonyos, hogy Asztal csak baráként néz rá.
Kíváncsiak voltunk má az út előtt is, hogy fognak alakulni a dolgok.

És erre a választ nem sokkal később meg is kaptuk.

Isti bagós volt, mindig tartott magánál öngyújtót, többet is néha, nehogy baj legyen. Most ezeket körbeadta, mire mi találtunk valahol a speiz mélyén teamécseseket, amiket meggyújtottunk ezek segítségével. Láss csodát, Bence nem tévedett. Tényleg sokkal meghittebb és hangulatosabb volt utána már a szoba, valamint körbeültünk, és előkerestük a plédeket, amiket kettesével foglaltunk el.

Miközben félbehagyott tevékenységünket, Krisz kikérdezését folytattuk, sokat nevettünk, aztán ez átment sztorizgatásba. Akkor semmiért sem adtam volna a pillanatot, annyira boldog és nyugodt volt a légkör.
Azt vettük egy idő után észre, hogy az óra már 4:32-n állt. Nagyjából majdnem egy napja voltunk ébren, de ez senkit sem zavart, mondván aludni ráérünk később is, például a Sütő által fantasztikusnak minősített matek- és infóórákon.
Viszont minden jónak egyszer vége szakadt, rájöttünk, hogy máris megettünk minden kaját, és korog a gyomrunk.
Illetve, pontosítok, a megmaradt társaság, ugyanis mindenki bealudt, csak Isti, Nati, Bence, és én voltunk már talpon, a többiek egy ideje az igazak álmát aludták.
Elhatároztuk, hogy kerítünk magunknak valami reggelire valót, így elhívtam magammal Ablakot, hogy kísérjen el a boltba, nem akarok egyedül menni. Ez részben így volt, részben nem. Direkt hagytam otthon Natit Bencével, mert úgy éreztem, itt lesz valami.

Jól éreztem. Mikor visszaértünk a lakásba, ugyanott találtam őket, de Nati paradicsompiros lett, Asztalunk pedig egy szót sem szólt, csak nézte őt. Tudtam, hogy én itt most csak egy felesleges harmadik, afféle gyertyatartó lennék, ezért inkább kimentem a ház elé Istihez, aki éppen káros szenvedélyének hódolt.
Fogalmam sincs, mennyi cigi lehet nála, de lehet jobb is ha nem tudom.

Délután, mikor csak lányok voltunk (a fiúk elmentek valami meccset nézni, passzolok) Nati odajött hozzánk titokzatosan, majd csak ennyit mondott:
- Visszavonok mindent, lehet hogy igau, amiket mondtatok róla. Sőt biztos. Egyszerűen sak megtörtént. Annyira le voltam sokkolódva, de boldog is egyben.
- Ez azt jelenti hogy? - kérdezte Eta.
- Azt ám.- vigyorgott vissza rá, mire Leo hangosan elkezdte, hogy "huuuuu Natasa szép volt, ezaaaaz".

Ezek után mindenki arra kezdett el koncetrálni, hogy Etának és nekem is szerezzenek valami pasit, bár mi most nem bántuk, hogy szinglik vagyunk, de mindenfélével telebeszélték a fejünket, amiktől még többet, még jobban nevettünk.